Vicces, megnyerő temetkezési vállalkozóról szó filmet is láttunk
Teljesen meztelen (Truly Naked)
Rendező: Muriel d’Ansembourg. Hollandia, Belgium, Franciaország.
Provokatív, kendőzetlen szex- és pornójeleneteket tartalmazó versenyfilmet is vetítettek a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál 25. kiadásán. Ilyen volt a Muriel d’Ansembourg által rendezett Truly Naked (Teljesen meztelen) című film: provokatív történet a pornó világáról és az igazi intimitás kereséséről, valamint az apa és fiú kapcsolatról. Polgárpukkasztó és egyben tanulságos, emberi jellemekről, szerelemről, szeretetről, egyszóval a szexuális élmények teljesen megjátszott világának látlelete – fikciós formában.
A kényelmetlen kérdéseket sem kerüli meg Muriel d’Ansembourg első nagyjátékfilmje. A holland rendező alkotása különös felnövéstörténet (mozgóképes zsargonban coming-of-age): egy fiatal fiú életén keresztül vizsgálja, hogyan torzíthatja a digitális korszak és a pornográfia világa a vágyról, a testről és a kapcsolatok valódi természetéről alkotott képünket.
A film főhőse Alec, egy csendes, befelé forduló kamasz, aki apja, Dylan kis költségvetésű felnőttfilmes vállalkozásának része: forgat, szerkeszt, feltölt. Számára a szexualitás sokáig nem érzelmi tapasztalat, hanem képek, jelenetek és technikai folyamatok tömkelege. Amikor a család egy tengerparti kisvárosba költözik, Alec új életet szeretne kezdeni, ám találkozik Ninával, egy önálló gondolkodású lánnyal, aki megkérdőjelezi mindazt, amit addig a közelségről és a vágyról hitt.
Bár a film kiindulópontja meghökkentő, sokkoló pornójelenettel kezdődik, d’Ansembourg szerint a Truly Naked valójában nem a pornográfiáról, hanem az intimitásról szól. A rendező azt kutatja, mi történik egy olyan fiatalemberrel, aki számára a test elsősorban látványként jelenik meg, s hogyan tanulhatja meg újra felfedezni az érzelmi közelséget, a bizalmat és a sebezhetőséget.
A film egyik legerősebb gondolata, hogy a valódi intimitás sokkal nehezebb, mint bármilyen előre megtervezett szerep. Alec számára a legnagyobb kihívás nem a szexualitás felfedezése, hanem annak megtanulása, hogyan legyen jelen egy másik ember mellett.
Érdemes kiemelni a film merész témaválasztását és érzékeny karakterábrázolását. A rendező kerüli a leegyszerűsítő ítélkezést: nem csupán egy iparágat mutat be, hanem egy családi helyzetet és egy fiatal fiú identitásválságát állítja középpontba. Ahogy a film vetítését követő kérdezz-feleleken egy néző találóan megjegyezte: ezért is olyan emberi, természetes, autentikus, bár fikció.
A sokkoló alkotás nem hagyja közömbösen a nézőt. A vetítés után az ismerősökkel folytatott beszélgetésen néhányan kiemelték a történet érzelmi erejét, a fiatal főszereplő alakítását és azt, hogy a film olyan témákról beszél nyíltan, amelyekről a társadalom gyakran inkább hallgat.
A Truly Naked azt üzeni: a legfontosabb pillanatokban nem a kamera előtt, hanem egymás felé kell valóban „meztelenné” válnunk…
Napkirály (le Le Roi Soleil)
Rendező: Vincent Maël Cardona. Franciaoszrág.
Vincent Maël Cardona fekete humorú thrillere, a Le Roi Soleil (…) a pénz, a kapzsiság és az erkölcsi határok összeomlásának története – a versenyfilm nagy visszhangra lelt a nézők körében. Valójában a lottónyereményből valóságos vérfürdő lesz…
Váratlan szerencse és végzetes döntés indítja el Vincent Maël Cardona a Le Roi Soleil című játékfilmjének eseményeit: a feszült, abszurd elemekkel átszőtt thriller egyszerű kérdést tesz fel – mit tesznek az emberek, amikor hirtelen óriási vagyon kerül a kezükbe? Az emberi jellem igazi tesztje.
A történet egy Párizs környéki, Versailles közelében működő kis bárban játszódik. Az egyik törzsvendég megtudja, hogy hatalmas összeget, 294 millió eurót nyert a lottón. A szerencse azonban pillanatok alatt tragédiába fordul: egy másik vendég fegyvert ránt, s a nyertes életét veszti. A jelenlévők ekkor nem a rendőrséget hívják, hanem úgy döntenek, hogy eltitkolják a történteket, és megszerzik a nyertes lottószelvényt.
A Le Roi Soleil nem hagyományos krimi. Cardona filmje sokkal inkább morális kísérlet: azt vizsgálja, hogyan változtatja meg az embereket a könnyű gazdagság ígérete. A bár bezárt világa fokozatosan a félelmek, az árulások és a gyanakvás színterévé válik, miközben a szereplők egyre távolabb kerülnek attól az erkölcsi határtól, amelyet korábban még fontosnak tartottak. Adott pillanatban azt érzi az ember, a végére mindenki meghal…
A rendező a fekete humor, a thriller és a társadalmi parabola eszközeit ötvözi. A film egyszerre groteszk és nyugtalanító: miközben abszurd helyzeteket teremt, nagyon is valós kérdéseket tesz fel a pénz hatalmáról, a társadalmi kiszolgáltatottságról és az emberi kapzsiságról. A film vastapsot kapott a kolozsvári közönség részéről.
A Le Roi Soleil egyik legizgalmasabb vonása az volt, hogy a krimit nem a nyomozás, hanem az emberi viselkedés oldaláról közelíti meg. Kiemelném a film kiszámíthatatlanságát, a feszült helyzeteket, valamint azt, ahogy a történet fokozatosan bontja le a szereplők közötti bizalmat.
2m² - két négyzetméternyi szabadság a halál után
Volkan Üce filmje, a 2m² egy temetkezési vállalat világán keresztül beszél az életről, a halálhoz való viszonyról, a munkáról és az emberi méltóságról – a kolozsvári közönség fele nem, a többi 50 százalék pedig harsányan nevetett…
Két négyzetméternyi szabadság a halál után
A halál mindennapi jelenléte mellett is az életről szól a film. A török rendező érzékeny, különleges hangulatú alkotása egy temetkezési vállalat zárt világába vezeti be a nézőt, miközben egy rendkívüli személyiségen keresztül vizsgálja az emberi sors, a veszteség és a túlélés kérdéseit.
A film középpontjában Tayfun áll, egy belgiumi török temetkezési vállalat tulajdonosa, aki nap, mint nap a halállal dolgozik, mégsem egy rideg, távolságtartó figura. Éppen ellenkezőleg: Tayfun különleges, karizmatikus, mi több, igen vicces személyiség, aki egyszerre gyakorlatias üzletember, érzékeny megfigyelő és sajátos humorral rendelkező ember. A munkájához szükséges keménység mögött empátia és mély életismeret rejtőzik, hiszen ő azokkal a pillanatokkal találkozik naponta, amikor mások élete végleg megváltozik.
A 2m² címe a temetkezés egyik legegyszerűbb, mégis legerősebb szimbólumára utal: arra a végső helyre, amely minden ember számára ugyanakkora. Volkan Üce azonban nem a halált akarja bemutatni, hanem azt, hogyan viszonyulunk hozzá. A film azt kutatja, hogyan lehet méltósággal dolgozni a veszteségek világában, s miként hat ez azokra, akik naponta szembesülnek mások elmúlásával.
A film ugyanakkor – mondta a rendező a filmvetítést követő kérdezz-felelek alatt – annak a látlelete, elemzése, mennyire integrálódtak a török bevándorlók Belgiumba. „Miért van az, hogy a nyugat-európai országban élő törökök nem a befogadó hazájukban, hanem a szülőföldjükön akarnak örök nyugalomra térni, a hulla szállításával járó hatalmas költségek ellenére” – mondta a rendező.
Tayfun figurája a film „lelke”. Nem hagyományos főhős: nincs nagy drámai átalakulása, mégis minden gesztusából, mondatából és reakciójából kirajzolódik egy különleges ember portréja. Sajátos humora, közvetlensége és életfilozófiája oldja a téma súlyát, miközben a néző egyre közelebb kerül hozzá. Megnyerő figura még akkor is, amikor valakinek a temetésén reklámozza vállalkozását…
A temetkezési vállalat mindennapi működésén keresztül a film olyan kérdéseket tesz fel, amelyek mindenkit érintenek: hogyan beszélünk a halálról, hogyan dolgozzuk fel a veszteséget, és mitől marad valaki emlékezetes azután is, ha már nincs közöttünk?
Érdekes megjegyezni, hogy a kérdezz-felelek során a rendező megjegyezte: kíváncsi volt, nevet-e a közönség, ugyanis Törökországban például az emberek nem nevetnek semmi olyasmiről, ami a halállal kapcsolatos. S igen, sokan jót derültek a Művész moziban tartott vetítésen…
Amennyiben felkeltették érdeklődését, a produkciók az unlimited.tiff.ro portálon tekinthetők meg.
