GERGELY MÁRIA EDITH
Számos hangverseny szólal meg városunk zenei oktatásért felelős intézményeinek falain belül. A paletta színes, és sajnos sok az olyan esemény közöttük, amelyről a közönség szinte teljes mértékben hiányzik. Érdemes lenne ezeket a hangversenyeket látogatni, mert sok esetben a fiatal generáció tagjai mutatkozhatnak meg ezeken, akik számára –de nyilván nem csupán számukra – fontos lenne a visszajelzés, a munkájukat elismerő taps.
Konfuciusz kínai filozófus szerint „a zene olyan örömöt szerez, amelyet az emberi természet nem nélkülözhet”. A zene olyan nonverbális, esetekben verbális kommunikációs csatorna, amely által érzelmeket lehet kifejezni. Nemzetközi nyelv, minden nép sajátos kultúrájának gyökereiből fakad. Debussy, a francia komponista mondta, hogy „a zene az egyetlen világnyelv, amelyet bárki bárhol megérthet.”
Számos kutatást végeztek a zene hatásáról az emberi szervezetre, és kimutatták annak nyugtató mivoltát, a zene továbbá serkenti a kreativitást.
A legtöbb koncert helyszínén műsorfüzeteket lehet vásárolni, ezek tájékoztató jellegűek az előadás mibenlétéről, a műről/művekről és az előadókról. Régen sok házban meg lehetett találni a hangversenykalauz–operakalauz párosát; manapság pedig, amikor az információ szinte fénysebességgel halad, az internet számos lehetőséget nyújt a tudnivalók beszerzésére, de sajnos nem nézünk utána, hogy miről is szól az a mű, amelyre megvettük a jegyet. Pedig kulcsfontosságú lenne, ugyanis (és ez nem az előadók hibája!), a szöveget sok esetben nem lehet érteni. Hiába deklamál jól az énekes, a kísérőzene, és maga az, hogy a szöveg nem prózaként hangzik el, hanem énekelik, nem segít az érthetőségben.
Az opera komplex zenei műfaj, a közönség figyelmét számos tényező köti le. Ez a műfaj talán a legösszetettebb, mert ahhoz, hogy a közönség egy háromórás előadást megnézhessen, több száz órányi zenekari- és kóruspróba áll a háttérben, a balettkar több héten át gyakorolja az adott mű koreográfiáját. Az énekesek a korrepetitorokkal sok-sok órán át gyakorolnak, a karmester szinte kívülről megtanulja a teljes anyagot, a rendező számtalanszor elolvassa a szövegkönyvet, elképzeli, hogy hogyan lehetne a lehető legjobban színpadra állítani az adott mű cselekményét, és a felsorolást folytathatnám, hiszen rengeteg munka áll egy produkció hátterében, és nekünk, a közönség soraiban ülőknek mindezt értékelnünk kell.
Természetesen fontos lenne a kritika, az értékelés, ennek kulcsa pedig az elismerés. Nincs olyan előadás, amelyben minden tökéletesen működik, de olyan sincs, amelyet a teljes sikertelenség jellemezne. Fontosnak tartom, hogy az a személy, aki magára vállalja a kritikus szerepét, tisztában legyen az adott előadás előkészületeivel, vagy legalább legyen fogalma arról, hogy mennyi munkát igényel színpadra állítani egy művet (attól függetlenül, hogy az egy Wagner-opera vagy egy Czerny-zongoraetűd). Persze, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kritikus is ember, aki, mint mindenki más, a saját szemszögéből értelmezi az előadást, ez elkerülhetetlen.
Továbbá bizonyos szinten a kritikus feladata a közönség nevelése is. A mű előadás előtti bemutatása pedig pont ezt a célt szolgálja.
Ennek fényében ismertetném néhány gondolat erejéig Giuseppe Verdi A lombardok című operáját, amelynek holnap, szeptember 26-án lesz az országos bemutatója a Kolozsvári Magyar Operában.
Előtérben Kovács István. Fotó forrása: Kolozsvári Magyar Opera/Facebook)
A mű teljes címe A lombardok az első keresztes hadjáratban és legelőször 1843-ban mutatták be a milánói Scalában. Ez a mű, stílusbeli és dramaturgiai párjával, a Nabuccóval együtt, nemcsak az olasz operaszerzők élvonalába emelte Verdit, hanem minden hazafi szemében nemzeti hőssé avatta, aki zenéjében mondta el azt, amit a széthullott és rabságban sínylődő olasz földön elmondani nem volt szabad. Verdi zenéje élő és reális. A dallamok szépségét összeköti a realista ábrázolással, a drámai igazsággal, az alapos jellemfestés valódiságával.
A mű cselekménye egy milánói testvérpár tragikus történetét mutatja be. Arvino és Pagano, Milánó urának két fia, egymás ellen küzd Viclinda kezéért. Arvino nyeri el a hölgy szerelmét, Pagano pedig távozik a városból. Bosszút forralva tér vissza később, de az éj sötétjében elkövetett gyilkosságnak nem testvére, hanem apja esik áldozatul. Paganot száműzik. Arvino vezeti a lombardokat a keresztes hadjáratban, és eljutnak a Szentföldre. Lányát, Giseldát elfogják, de az ifjú Oronte herceg beleszeret, és mivel Giselda viszonozza a szerelmét, apja, Arvino, meg akarja ölni a lányát. Cselekedetét egy, a sereghez szegődött remete akadályozza meg, így a fiataloknak nem marad más hátra, mint a szökés. A szökés közben megsebesült Oronte a remete barlangjában talál menedéket, ott hal meg, miután szerelmese hitére tér. A keresztséget a remetétől kapja, aki nem más, mint a száműzött Pagano. A keresztes hadak elfoglalják Jeruzsálemet. Pagano a harcban halálos sebet kap, ott leheli ki lelkét megbékélt testvére karjai között, szeme előtt az elfoglalt szent város látványával.
Ez az opera Verdi életművének első szakaszából származik, amikor még az elődök hatása alatt állt a fiatal komponista, de már egyéni vonásokat mutat: drámai ereje intenzív, kontrasztjai erőteljesek és perzselően tör elő e műből a szerző hazafias pátosza.
Arvino szerepében Sorin Luput láthatjuk holnap este, Paganot pedig Kovács István személyesíti meg. Barabás Zsuzsa Viclinda szerepét fogja alakítani, Giseldaként pedig Elena Moşuc meghívott énekművésznő fog fellépni. Némedi Csaba rendezésében láthatjuk Verdi operáját, saját bevallása szerint ezt a művet kórusoperaként értelmezi, ugyanis ez a partitúra a kórus számára olyan lehetőségeket rejt, amelyeket a rendező, ha felismer, kész színpadi bravúrt eredményezhet. Kulcsár Szabolcs karmester pedáns zenekari és énekkari munkája, amelyről már sokszor tett tanúbizonyságot, ismét reményteljes várakozással tölt el bennünket.
Az előadás jónak ígérkezik tehát, nézzük meg együtt, élvezzük együtt!
(Borítókép: Jelenet A lombardok című operából, előtérben Elena Moşuc és Barabás Zsuzsa. Fotó forrása: Kolozsvári Magyar Opera/Facebook)
