Társalgásaink, beszélgetéseink során lépten-nyomon előjönnek a gondolatok: hosszú hónapok óta (el)viseljük a szájat és orrot eltakaró maszkot, megannyi egészségvédő szabályt igyekszünk betartani, a gyülekezetekben próbálunk maximális odaadással közösségi együttléteket szervezni minden korcsoport számára, a gyermekeknek, az ifjaknak, a fiatal felnőtteknek és a szépkorúaknak is, de MEDDIG lehet ezt bírni a sok-sok korlátozás miatt... Nos, a rugalmasság és egymásra való odafigyelés jegyében a böjt előtti farsangi időszakban gyülekezetünkben a gyermekek számára megszerveztük az évről évre nagy népszerűségnek örvendő farsangi foglalkozást. Úgy éreztük, másképp nem tehetünk: munkatársaink együttműködésével farsangra hívtuk a vallásórásokat, természetesen betartva az érvényben lévő egészségvédő szabályokat és rendelkezéseket. A vallásórával kezdődő találkozón a lélek gyümölcseit ízlelgettük és máris örömgyümölccsel hangolódtunk a maskarázásra.
Majdnem húsz jelmezbe bújt gyerek töltötte meg élettel és vidámsággal a templomteret. Rég volt ennyi gyermek s ennyi mosoly, nevetés és felszabadult öröm a szent hajlékban. Szülők, nagyszülők és kíváncsi tesók ültek a templompadokban és várták a farsangi bemutatkozást és a produkciót. Igazi csodát láthatott a nagyérdemű közönség: láthatatlanná váltak a szájat és orrot eltakaró maszkok, előbukkantak a felszabadult gyermeki mosolyok, és megeredt a nyelve a szuperhősnek, a madárijesztő ijesztgetett, a vadász lelőtte a csibét kergető rókát, a pandák életre szóló barátságot kötöttek, a varázsló trükközött, a katicabogár a cicával és gepárddal fogócskázott, az oroszlán megkímélte életünket, a bohóc megnevettetett, és a bankrablóval megígértettük, hogy nem rabolja ki az otthonunkat... A gyermeki kacaj mellé sok szép, vidám dallam társult, s nem tudtunk betelni gyermekeink örömével. Azt hiszem, hogy nekünk, felnőtteknek legalább annyira szükségünk volt erre az önfeledt alkalomra, mint a nap maskarába öltözött főszereplőinek.
Nem egyházi ünnep a farsang, de hiszem, hogy Isten közelségében, gyermekeink örömünnepén keresztül ismét átélhettük azt a testet-lelket felüdítő örömöt, amelyre oly nagy szükségünk volt. Maszk maszk hátán, de nyitott szívvel és lélekkel tudtuk kiengedni magunkból a gőzt, az összegyülemlett feszültséget, a bennünk rekedt frusztrációkat. Nőszövetséges áldozatkész asszonytestvéreink ízletes farsangi fánkkal lepték meg a jelmezbe öltözött gyermekeket és a díszes ünneplő közönséget. Köszönet érte! A szeretetvendégség tökéletes záróakkordja volt e feledhetetlen mókázásnak.
Farsangoltunk, jót nevettünk, ettünk-ittunk, hazamentünk, jövőre visszajövünk!
Fazakas Csaba Árpád lelkipásztor
