Most nem az a lényeg, hogy valóban a külföldön élők voltak-e többségben a Győzelem téren. Egyesek ezt megkérdőjelezik, ugyanis a diaszpóra egy része jócskán elszakadt az országtól és nem áll szándékában visszatérnie. De senki nem becsülheti fel, hogy a százezer tüntető között hány volt a külföldi vendégmunkás és hány az itthon élő. A lényeg az, hogy ez a tüntetés atipikus forgatókönyv szerint zajlott.
Az eddigi tiltakozások zöme békés volt, egyszer fordult elő, hogy elszabadultak a kedélyek, amikor szintén a futballhuligánok silányították a tüntetés ünnepélyes hangulatát, színvonalát. Az idén volt még egy hasonló próbálkozásuk a bajkeverő huligánoknak, akiknek a vérében van a csendőrökkel való balhézás, de akkor a rendfenntartó erők szakszerűen eltávolították a tüntetők sorából az idegen, agresszív elemeket és elejét vették annak, hogy elszabaduljon a pokol és ártatlan emberek is áldozatává váljanak a pusztító erőszaknak. Most már a délutáni órákban a pár ezres tüntetőkre ráfújták a gázsprayt, azt a benyomást keltve, hogy heccelni akarják a tömeget és megadták a bátorítást a futballhuligánoknak, jöjjenek ők is bátran a térre, mert jó kis bunyózásra nyílik lehetőség.
A pénteken történtek fényében furcsán hathat megállapításom, de a román csendőrség már sokszor bizonyította, hogy profin tudja kezelni a tömegmegmozdulásokat, a nagy kockázatú jelentős sporteseményeknél is rendszerint szakértelemmel biztosítja a résztvevők biztonságát. Pénteken nem ezt tette és csak feltételezni, találgatni lehet, hogy miért. A csendőrök egyértelműen parancsra cselekedtek, az ilyen katonai szerveződésű alakulatokban a hierarchikus felépítés alapvető működési elv, senki nem cselekszik a saját fejétől. Láthattuk, hogy nem arról volt szó, hogy egyetlen, csendőr véletlenül elvesztette a hidegvérét és használni kezdte a könnygázt, hanem módszeres, kitervelt akciónak lehettünk tanúi. Felvétel is készült azokról a csendőrökről, akik a lakosság számon kérő panaszaira reagálva azzal védekeztek, hogy ezt kapták utasításba.
Az egyik magától adódó értelmezés az, hogy a Szociáldemokrata Párt elvesztette hidegvérét és Liviu Dragnea saját fejétől vagy rossz tanácsadókra hallgatva eldöntötte, bekeményít és erőt mutat fel, hogy kedvét szegje a tüntetőknek. Ha valóban ez volt a PSD elnökének fejében, akkor csak annyit mondhatunk, hogy ez politikailag, emberileg harakiri volt, hiszen a PSD a csendőrség bevetésével csak még jobban felhergelte az őt bírálókat és tápot adott a kifulladni látszó tüntetéseknek. Nem nehéz előrelátni, hogy ezzel újabb hosszas tüntetéssorozat veszi kezdetét, vagyis a kormánnyal elégedetlenek minden nap ki fognak menni a kormány elé, mint ahogy korábban is tették.
Leegyszerűsítve a dolgokat ez lehet a történtek egyik értelmezése.
De ilyen esetekben mindig felmerül a kérdés, hogy valóban egy pártelnök, legyen az képviselőházi elnök is, képes-e egyedül meghatározni egy olyan állami intézmény működését, mint amilyen a csendőrség vagy egyéb erők is közrejátszottak abban, hogy a dolgok így alakultak. Az állami intézmények természetrajzához hozzátartozik, hogy nem mindig az éppen hatalmon levő politikusok egy-egy döntés meghozatalának a fő mozgatórugói. Az állami intézmények „leválthatatlan” igazgatóinak például sokkal nagyobb befolyásuk van, mint a minisztereknek, kormányfőknek, akik jönnek-mennek, folyamatosan váltják egymást. Ezért nem tudok eltekinteni attól a változattól sem, hogy a csendőrség érthetetlen fellépése egy manipulatív forgatókönyvnek a következménye volt, amely az állam erőszakszerveinek berkeiben tervelődött ki.
Ez a délutáni, vagyis korai könnygázbevetés, a futballhuligánok kiszűrésének mintha szándékos kerülése mind azt sugallják, hogy erőteljes manipulatív szándék érvényesült a pénteki tüntetés forgatókönyvében, és mintha szándékosan kiprovokálták volna az erőszakot. Aki figyelemmel követte a rendszerváltozást, jól tudja, hogy ez kelet-európai, Romániában is jól alkalmazott specialitás, ami a forradalomkor, a bányászjáráskor, a marosvásárhelyi fekete március alatt mind érvényesült. Ezért vontak sokan párhuzamot a bányászjárásokkal és a forradalommal, hiszen sokaknak déja-vú érzésük volt.
Mintha semmit nem haladtunk volna előre, mintha az emberek ugyanolyan könnyen manipulálhatók lennének, akárcsak harminc évvel ezelőtt. A manipulációnak azonban mindig fontos szerepe volt a különböző társadalmi megmozdulásokban, ez Nyugaton is ugyanígy működik. Tény, hogy ma megvan a társadalomban az a felfokozott izgalmi állapot, amely melegágya a különböző manipulációs kísérleteknek. A pénteki tüntetéssel azonban egyértelműen szintet léptünk a kísérletezgetésben, ami kiszámíthatatlanná teszi a felgyűlt feszültség levezetésének lehetőségeit.
