Az est rendkívülisége annak is köszönhető, hogy Ajtony Csaba vezényletével, operaházunk zenekara és énekművészei, valamint Érdi Tamás, a nagyérdeművel (is) megoszthatta az együtt muzsikálás örömét.
A műsor gerincét Mozart olyan színpadi művei alkották, amelyek operaházunk repertoárjában évek óta fontos szerepet játszanak. Gondolok itt a Varázsfuvola, a Figaro házassága, a Don Giovanni, valamint a Szöktetés a szerájból című operákra. Így nem csoda, hogy az opera-nyitányokat Ajtony Csaba vezényletével a zenekar magabiztosan, mozarti könnyedséggel, profi módon szólaltatta meg, az áriák, valamint a versenymű kíséretében pedig precíz, árnyalt dinamikával simult az énekesekhez, illetve Érdi Tamás zongorajátékához.
Jó gondolatnak tartottam azt a vezérfonalat, amelyet Ajtony Csaba a műsor összeállításában követett, ugyanis, az est végére tartogatott A-dúr Zongoraverseny K. 488. és a „megidézett” operák egymáshoz egészen közeli periódusban íródtak, így időben és tematikai anyagban is közel állnak egymáshoz. A Szöktetés a szerájból a csupán 26 esztendős zseni alkotásának egyik ária-gyöngyszemét villantotta fel, míg az 1791-ben komponált Varázsfuvola-, az 1786-ban bemutatott Figaro házassága-, az 1787-ben szerzett Don Giovanni-részletek, valamint az 1786-ban komponált A-dúr Zongoraverseny K. 488., Mozart érettkori művészetének egyfajta panorámáját nyújtotta a hallgatóknak. Itt jegyzem meg, ha már úgyis kéznél volt a „dobókockás” játékra előkészített projektor, igen hasznos lett volna a műsorszámokat és előadóikat pontról pontra kivetíteni.
A Mozart-áriák technikai és művészi szempontból is próbára teszik, „megdolgoztatják” az előadókat. Az énekesek mindegyike – Antal Lívia, Pataki Adorján, Vígh Ibolya, Egyed Apollónia, Jordán Éva, Gergely Arnold, Fülöp Tímea, Barabás Zsuzsa –, a saját egyéniségének megfelelő és hangfajához illő áriát énekelt, technikailag és művészileg kidolgozottan, hangulatokban és színekben gazdagon. Ajtony Csaba „hihetetlen élményként” élte meg az opera zenekarával és énekeseivel való együttműködést, mondván, bennük egy „magas színvonalú közösséget” ismerhetett meg.
Ajtony Csaba karmester
A hangversenyt megelőző rádiós interjúban Ajtony Csaba kifejtette, hogy kanadai tapasztalatai szerint, a mai koncertlátogató közönség kedveli az interaktív játékokat. Ezért úgy gondolta, hogy a hangverseny szünetében, a kolozsvári közönséggel is kipróbál egy „zeneszerzés-bűvészmutatványt”, ugyanis a játékot igen kedvelő zseni Mozart komponált egy olyan menüettet, amellyel azt kívánta bizonyítani, hogy a darab, a kocka szerint bármilyen sorrendben kidobott ütemei, játszható, élvezhető művet eredményeznek. Mozart és a „dobókockázók” koprodukciója, amelyet a karmester és egy Vencel nevű kis zongorista az újonnan komponált, kivetített kottából „életre keltett”, vidám pillanatokat szerzett a közönségnek.
Szünet után végül eljött a várva várt pillanat, amikor Érdi Tamás tolmácsolásában felhangzott az A-dúr Zongoraverseny (K. 488.). A nem látó zongoraművész érzi a zene szépségeit, és istenadta tehetségével életre is kelti mindazt a sokszínűséget, amely Mozart zenéjét csodálatossá, megunhatatlanná varázsolja. Előadásában az olaszos fényű, napsütötte, vidám-mosolygós I. tételben, a meleg tónussal, lágy billentéssel felcsendülő áriaszerűség, a nyári fuvallat könnyedséggel pergő futamok, a dinamikai árnyalatok palettája, a zenekarral folytatott párbeszédek tisztasága, az egymásra hangolódás harmóniája tetszett. A lassú tételben a lélek mélyéről fakadó poézisét, az utolsó tételben a pajkos játékosságot, a virtuóz száguldást csodáltam. Hogy Érdi Tamás érti, érzi és szereti Mozartot, arra újabb bizonyíték az a bensőséges líraiság és játékosan ragyogó virtuózitás, amellyel ráadásként a d-moll Fantáziát megszólaltatta.
Végezetül hadd idézzem Érdi Tamás Prima Primissima díjas zongoraművész, a 2018-as Kulturális Örökség Európai Év nagykövetének ideillő gondolatait: „Én a klasszikusok csodálatos muzsikáján nőttem fel, korán kedvenceim lettek a legnagyobbak, nem tudok választani Mozart, Schubert, Beethoven, Chopin és Liszt között – számomra ŐK Európa, s eddig majd ötszáz koncerttel huszonhat országban népszerűsítettem ŐKET […] Mint Nagykövet, számtalan koncerten a továbbiakban is szeretném elvarázsolni a fiatalokat is ezzel a muzsikával, és meggyőzni őket arról, hogy Mozart és társai nélkül lehet élni, de nem érdemes.”
(Borítókép: Érdi Tamás „a klasszikusok csodálatos muzsikáján nőtt fel")
