Az újra megválasztott elnök a tisztújító közgyűlés után tartott sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az elkövetkező időszakban a legfontosabb feladat a Magyar Írószövetség jövőképének, szerepének a megfogalmazása lesz. Hozzátette: az elkövetkező három évben ez egyrészt gyakorlati, másrészt eszmei kérdésekből fog állni.
Az újraválasztott elnök azoknak is megköszönte a jelenlétet és a munkát, akik nem őt vagy a jelenlegi vezetőséget szerették volna a szervezet élén látni. Szentmártoni János elismerte, hogy egy kilencszáz fős szervezetben nem tetszhet mindenkinek az, ahogy a vezetőség végzi a munkáját, de ezzel számolnia kell mindenkinek, aki vezetői szerepet vállal.
Mint fogalmazott, eddig is igyekezett bizonyítani munkájával – szerkesztőként és írószövetségi elnökként egyaránt –, hogy nem árkokat ástak kollégáival, hanem éppen hogy hidakat építettek táborok, nemzedékek, vélemények között. Hozzátette: „így igyekszünk a következő három évben is ennek szellemében cselekedni, hogy azokat is szolgájuk, akik nem ránk szavaztak a mai nap folyamán”.
Szentmártoni János elmondta: eddig tartotta magát ahhoz, hogy a háttérben zajló szervezkedésnek nem adott hangot sem a sajtóban, sem a jelenlegi elnökségnek nem engedte, hogy ezt felhozza, ám a mostani eredmények is azt bizonyítják, hogy hosszú távon mindig az egyenes és tiszta játék vezet eredményhez. Mint kifejtette, amennyiben az írószövetség azon tagjai, akik elégedetlenek a jelen vezetéssel, időben kérték volna, hogy a szervezet adjon teret vagy kommunikációs csatornát számukra ahhoz, hogy bemutatkozhassanak a maguk programjával, akkor a demokratikus szabályoknak megfelelően ennek eleget tettek volna. – Meggyőződésem, hogy ha nyilvánosan vállalták volna a véleményüket, akkor eredményesebb lett volna az ő munkájuk is – zárta beszédét az elnök. Mindezzel arra utalt, hogy korábban tudomása volt arról: rajta kívül más is indulni szándékozik az elnöki posztért, de mivel az érintett kerülte a nyilvánosságot, ő sem árulta el a nevét.
