Az évfordulós hangversenyen az egykori kolozsvári zeneiskolához köthető zeneszerzők – Farkas Ödön (1851–1912), Veress Sándor (1907–1992) és Ruzitska György (1786–1869) – művei csendültek fel. Ahogy azt Túrós Klára szaktanár bevezetőjéből megtudhattuk, Ruzitska György 33 éven át volt az első kolozsvári zeneiskola igazgatója, ezt követően pedig a 20. szá- zad elején Farkas Ödön itt tanított, míg Veress Sándor az iskola diákja volt. A kiválasztott műveket az iskola növendékei és tanárai szólaltatták meg.
Minden bizonnyal nehéz volt felkutatni az előadott alkotásokat, hiszen a három zeneszerző neve és munkássága mára feledésbe merült. Azonban mind a jövendőbeli zenészeknek, mind a közönségnek eszébe kell juttatnunk őket, éltetni kell emléküket. A lokálpatriotizmust félretéve elmondható: a koncert repertoárjának kialakításakor a szervezők jól választottak, hiszen dallamos és szép zeneműveket hallgathattunk meg.
Kállay Csaba református lelkipásztor a koncert előtti áhítatában arra buzdította a jelenlévőket: szívük teljen meg reménnyel, békességgel és szeretettel, továbbá éljék meg és adják tovább a szeretetet énekben, imádságban és jó cselekedetekben.
A kolozsvári S. Toduţă Zenei Főgimnázium diákjai hangszeres teljesítményüknek köszönhetően élen állnak a tanügyminisztérium által évente megszervezett tantárgyversenyeken, ahol a tanulók évről évre számtalan dobogós helyezést érnek el. A kórus művelése – a magyar tagozat esetében – jelenleg Kállay-Miklós Tünde igazgatóhelyettes tevékenységéhez köthető, aki elkötelezett pedagógusként hozzáértéssel irányítja növendékeit az egyetemes és magyar kórusirodalom megismerése irányába. A fentebbiek tükrében érdekesnek tűnt, hogy nem hangszereseket, hanem magánének szakon tanuló fiatalokat hallgathattunk meg, akik alig pár éve kezdték el énektanulmányaikat. Valószínű, ennek az volt az oka, hogy nem sikerült hangszerre komponált zeneműveket találni az említett három szerzőtől.
Nagy Emese XI. osztályos szoprán szép, csengő hangja jól érvényesült a Farkas- és a Veress-dalok előadásakor. Szintén szép tónusa van a XI. osztályos Orosz Noa szopránnak. Bazsó Botond XI-es diákról feltételezhető, hogy pár év múlva beváltja a hozzá fűzött reményeket. Kovács-Pistuka Abigél X. osztályos szoprán esetében a kidolgozott középregisztert emelném ki. Orgonán kísért László Györgyi tanár. Az énekszakos tanulók Török Szilvia és Maria Subţirică tanár növendékei.
A koncert fő vonzerejét azonban Ruzitska György F-dúr miséje képezte, amelyet a Kállay Tünde által vezetett líceumi kórus és négy fiatal szólista (Máté Imola szoprán, Deák Erika alt, Nagy Hunor tenor zenelíceumi hallgatók és Lőrincz Norbert basszus, zeneakadémiai hallgató) adott elő Kulcsár Szintia (XI. osztály) és Sógor Samu (XII. osztály) orgonakíséretével. A kórus és Kállay Tünde karnagy remekelt: a dallamos művet igényes tolmácsolásban hallgathattuk meg. Emeljük ki a kórus egységes hangzását; a női szólamok szépen szólaltatták meg a magas hangokat, a tenor és a basszus is helytállt. Máté Imola szoprán kiemelkedően szép és kellőképpen kidolgozott hangját hallgatva már elképzeltem, amint pár év múlva egy-egy opera főszerepét énekli. Deák Erika altnak is szép a hangszíne, továbbá magabiztosan, pontosan énekelt. Nagy Hunor XIIes tenort hallgatva is reménykedhetünk, hogy idővel beváltja a hozzá fűzött reményeket. Lőrincz Norbert basszus, zeneakadémiai hallgató pedig már többször bebizonyította, hogy jó úton halad, és kiváló szólista lesz belőle.
(Borítókép: A szerző felvétele)
