Nem is fért volna be a közönség a kolozsvári zenei főgimnázium dísztermébe, ha a szervezők nem osztották volna két részre a koncertet. Így is minden szék megtelt izgatott gyerekekkel, szülőkkel, családtagokkal, nem utolsó sorban pedig a fellépők hangszertanáraival, akik legalább annyira várták a koncertet, mint a szülők. Első perctől jóleső érzés töltötte el a közönséget, mivel a gyerekek – kicsik és nagyok – olyan átéléssel játszottak, mintha híres koncertpódiumon álltak volna. 
A koncert első részének fellépői
Mindenki nagyon igyekezett. Természetesen nem várható el tökéletesség, de a produkciók színvonala így is elismerésre méltó volt, minden fellépő tudásának legjavát adta. A legfontosabb, hogy a testvérpárok mindegyikén látszott, mennyire odafigyel a másikra. Elképzeltem, amint a testvérek otthon gyakorolnak erre a koncertre. Elképzeltem azt is, hogy a mindennapok során ők is civakodnak, összekapnak, ám a testvérkoncerten győzött a zene és az egymás iránti szeretet: a kisebbek hálásan figyelték a nagyobb testvéreket, míg a nagyobbak féltőn, óvva ügyeltek a kisebbekre. A fellépők között minden osztály – elsőtől tizenkettedik osztályig – képviseltette magát. Jubilált tehát a testvérkoncert: közönségként még több ilyen koncertet, szeretetteljes együttmuzsikálást kívánunk a zenei főgimnázium diákjainak és felkészítő tanáraiknak.
Borítóképen a testvérkoncert második részének fellépői. Fotók: CMST
