Romániában legnagyobb a szakadék a gazdagok és a szegények között

A jövedelmi egyenlőtlenségekről, továbbá a romániai és a közép-kelet-európai anyagi helyzetről tartott Kolozsváron előadást Veres Valér, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója, 

szociológus. Ebből első sorban azt tudhattuk meg, hogy Románia társadalmában az elmúlt két évtizedben az Európai Uniós (EU) csatlakozást követően a válságok okozta visszaesés mellett jelentős jövedelmi gyarapodás következett be. Az ország jövedelmi mutatói közeledtek az EU-s átlaghoz, és a kelet-közép európai régió országai közötti eltérések között sem volt olyan nagy különbség. 

Ami az egyenlőtlenségek alakulását illeti, Romániában a társadalmi-gazdasági helyzet, a közpolitikai gyakorlat és a szociálpolitika eredményeképpen az országon belüli jövedelem-egyenlőtlenségek, illetve szegénységi mutatók a legmagasabbak voltak az EU-ban, és csak az utóbbi években láttunk pozitív változást az uniós átlag irányába. Ennek tartós jellegét veszélyeztetik a most érvénybe lépett megszorító intézkedések. 

„A kezdeti eltérések ellenére Románia a piacgazdaság kiépülésének és az EU-támogatásoknak tulajdoníthatóan felzárkózott a visegrádi országokhoz. A neoliberális gazdasági rendszer azonban fokozatosan leépíti a szociális jóléti szolgáltatásokat. Ezeknek a tendenciáknak az intézményesülése inkább a balti országokkal mutat hasonlóságot. Románia utóbbi tíz évének társadalmi-gazdasági fejlődése, mint minta, nagyjából a visegrádi országok egyrésze és a balti államok között található. A romániai nagyvárosok, így Kolozsvár is fejlődési pólus szerepét töltik be, ami pedig a vidéki települések lemaradásával is jár. Ez a jelenség már 2015-ben is érezhető volt. Területileg egyre nagyobbak a különbségek, például a bérkülönbségek. Ami az egyenlőtlenségek alakulását illeti, az EU-csatlakozás során a közép-kelet-európai országok sikeres, de periférikus módon integrálódtak. Ezt követően a gyors növekedés azonban fokozódó egyenlőtlenségeket is előidézett. Románia GDP-je 2002 és 2008 között megnégyszereződött (folyó értékben), 2015 és 2020 között pedig kiemelt ütemű éves növekedés történt. A jövedelmi felzárkózás (akár az egy főre eső GDP, akár a nettó bérek vagy jövedelmek esetében) ún. „vásárlóerő-paritáson” már néhány éve megfigyelhető, folyó értékben kis hátránya mérhető Romániának a visegrádi országokhoz képest, de ez fokozatosan csökken” – magyarázta Veres Valér egyetemi oktató. 

Ami a visegrádi országokban tapasztalt éves nettó bérnövekedést illeti, 2015-ben Romániában ez 8534,6 euró volt, míg 2024-ben 17 421,07 euró. Magyarországon már 2015-ben 10761,41 euró éves nettó átlagbért mértek, ami 2024-ben 17 312,85 euróra nőtt. 

„Szlovákia az euró bevezetésével „elszámolta a dolgokat”, és nem tudja tartani a szintet. Lengyelországban azonban sikerült magasabb szintre emelni az átlagbért, még a többi visegrádi országhoz képest is. A jövedelmi egyenlőtlenségek esélyegyenlőtlenséget, leszakadást idéznek elő, amit nem kellene szőnyeg alá söpörni. A közép-kelet-európai országokkal összehasonlítva Romániában a legnagyobbak az esélyegyenlőtlenségek, amit nagyon kis mértékben sikerült csökkenteni. A romániai minimálbér-emelés generált ugyan bérnövekedést, de a szociális kiadások aránya nem növekedett ezzel arányosan. Most pedig a megszorító intézkedések jobban érintik a hátrányos helyzetűeket” – vélekedett a szakember. 

Az előadásból kiderült, pillanatnyilag kimutatható egy látványos egyenlőtlenség-csökkenés a romániai jövedelmeket illetően. Mérik az anyagi deprivációs rátát is, ami azt vizsgálja, hogy a népesség hány százaléka nem rendelkezik bizonyos javakkal.  E téren Románia áll a legrosszabbul, akár a 2015-ös, akár a 2024-es mutatókat nézzük. Európában ez a ráta 8–9 százalék között ingadozik, míg Romániában kissé 9 százalék fölött van. A bérek tekintetében a legjobban a főváros áll, de az erdélyi régiók gyorsabban fejlődnek, mint például Magyarországon. Így elmondható, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben a Kárpát-medence régióiban az erdélyi régiók fejlődtek a leggyorsabban, ám a fővárosokat, így Bukarestet sem sikerült lekörözni vagy megközelíteni. Konkrét példákkal élve: a 2025-ös év  utolsó három hónapjában Kolozs megyében a havi nettó átlagbér 6000 lej fölötti volt, Brassó és Szeben megyében ez az összeg  5500 lej, míg Hargita megyében még a négyezer lejt sem érte el.  A nagyobb lakosságszámú, nagyvárosokkal rendelkező megyékben az emberek sokkal többet keresnek. Kimondottan Kolozsvár megyei jogú városra nincsenek havi nettó átlagbérre vonatkozó adatok, de Kolozsváron és a metropolisz övezetben a nettó átlagbér 7000 lej körülire becsülhető. Mindez azt jelenti, hogy a 2014-es szerényebb pozícióból sikerült beilleszkedni egy 2024-es egy jobb pozícióba, Kárpát-medence szinten is. 

A romániai magyar fiatalok anyagi helyzetét 2001-ben és 2020-ban is mérték. Ennek függvényében elmondható, hogy 2020-ban sokkal inkább a fiatal iskolázottsága befolyásolja annak anyagi helyzetét, és nem a szülők foglalkozása, mint ahogy 2001-ben megfigyelhető volt.  Az előadó elmondta azt is, hogy a felmérések során a lakosok anyagi jóléte, jövedelmei azonban most már nehezebben mérhetők, mert az emberek nem szívesen válaszolnak a bérükkel vagy az általuk birtokolt javakkal kapcsolatos kérdésekre. 

„Olyan alacsonyak voltak 2001-ben a bérek Romániában, hogy nem számított, a fiatal dolgozik-e vagy sem, akár diplomával is. A 2020-as adatok szerint az egyéni jövedelmek és az erős GDP miatt sikerült felzárkózni a visegrádi országok szintjéhez. A sok gyermekes vagy roma származású családokból származó fiataloknak azonban még a felzárkózáshoz sincs lehetőségük, nem hogy a kiemelkedéshez. Románia a legegyenlőtlenebb EU-tagállam, csupán az utóbbi évben érezhető jelentős csökkenés a jövedelmi egyenlőtlenségekben. Például 2024-ben és 2025-ben több egyenlőtlenségi mutató közelített egymáshoz Románia és Magyarország között. A romániai GDP növekedése azonban kisebb mértékben „csapódik le” a romániai társadalomba, a lakosság jólétébe. Például 2015 és 2020 között is rendkívüli mértékben növekedett a romániai gazdaság, de ez nem tükröződött sem az oktatási mutatókban. A romániai tanulók által elért PISA-átlagok továbbra is alacsonyak, nagy az iskolai lemorzsolódás, a gyermekek 30 százaléka pedig nem járt óvodába sem. Javulás van, de kismértékű és lassú. A többi közép-kelet-európai országban sokkal látványosabbak ezek. Ugyanakkor a panaszkodás kultúrája is roppant erős Romániában (akárcsak Magyarországon), s a javulás ellenére az emberek hajlamosabbak erre, főleg azért, mert az életszínvonalukat a legfejlettebb európai országokhoz hasonlítják, például mivel sokan közülük hosszabb időt éltek ott” – összegzett Veres Valér.