Minden hatodik fiatal nem fejezi be tanulmányait
Az Eurostat európai közvélemény-kutató intézet nemrég tette közzé az iskolaelhagyásra vonatkozó jelentését. Ennek értelmében Románia az első helyen áll az Európai Unióban (EU) az iskolaelhagyásos esetek számát illetően. Hat fiatalból ugyanis egy nem fejezi be a tanulmányait.
„Az iskolaelhagyás jelensége, illetve a most publikált adatok azokra a 18–24 évesekre vonatkozik, akik képesítés nélkül hagyják ott az iskolát. Az okok között a szegénység, a megfelelő infrastruktúra hiánya és a nem megfelelő iskolai intézményi feltételek szerepelnek. Az iskolai oktatás, bár elméletileg ingyenes és mindenki számára hozzáférhető, nagyon sok rejtett költséggel jár, s számos akadály van az egyenlő hozzáférés útjában. A megfelelő ruházat, a tanszerek költséget jelentenek, amihez hozzáadódik, hogy gyakran a délutáni programok fizetősek, így a legjobban rászorulók kimaradnak. Gyakran az elitiskolákba járó tanulók iskolai sikerében benne vannak a magánórák és a szülők külön ráfordításai is, amit nem minden család engedhet meg magának. Az 1960-as évek óta – Basil Bernstein szociológus munkája nyomán – tudjuk, hogy az az iskolai rendszer, amely a házi feladatokra épít, mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ugyanis azok a gyermekek, akiknek az otthonában nincs egy felnőtt, aki a tanulást felügyelje, nincs hely, egy asztal pl., ami a délután egyik időszakában üres, valamint nincs csend ebben az időszakban a helyiségben, óhatatlanul hátrányt szenvednek. És itt még nem is beszéltem arról, hogy a házi feladatok tartalmában van-e valaki, aki segítséget nyújtson. Mindezek iskolai kudarchoz vezetnek, amely a korai iskolaelhagyás egyik legfontosabb előrejelzője. Az infrastrukturális hiányosságokhoz kapcsolhatjuk, hogy nem minden faluból és marginalizálódott közösségből megoldott az iskolabusz” –nyilatkozta a Szabadságnak Dávid Kacsó Ágnes, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia és szociális munka kar oktatója.
A szakember továbbá elmondta: a korai iskolaelhagyás a legújabb jelentés szerint Romániában a dél-keleti régióban a legmagasabb, de például a központi régióban is (ahova Maros, Kovászna és Hargita megye is tartozik) 21 százalékos, ami az országos átlag fölött van.
Mit lehetne tenni a helyzet orvoslása érdekében?
Dávid Kacsó Ágnes elmondta: elsősorban az oktatáspolitika szintjén lenne tennivaló. Emlékeztetett: bár voltak jó ötletek az oktatási törvénybe foglalva: például felzárkóztató tevékenységek biztosítása, az afterschool-programok, az időszakos országos felmérések a kockázatot képviselő esetek kiszűrésére stb., viszont megfelelő pénzügyi keret biztosítása hiányában ezek nem tudnak a célnak megfelelően megvalósulni. Mint fogalmazott, tudatosítani kellene, hogy az iskola egy olyan közeg, ahol minden társadalmi hátterű gyermek megfordul, így ott lenne a legkönnyebb különböző – például iskolai lemorzsolódást megelőző – programokat működtetni. De természetesen ez nem a pedagógusok feladata lenne az amúgy is nagy létszámú osztályokban, hanem erre a célra több szakembert kellene alkalmazni: akár arra, hogy felzárkóztató tevékenységeket végezzenek, akár arra, hogy kisegítsék a lemaradókat a normál tevékenységek során – fejtette ki.
„Az egyenlőség és méltányosság nem szinonima: a hátrányos helyzetből jövő tanulók számára biztosítani kellene azokat a speciális támogatásokat, amelyek az esélyeiket kiegyenlítenék. A jelenlegi iskolapszichológusi rendszer dicséretes, de az olyan iskolákban, amelyek például sok szociális problémával jellemezhető közösségeket szolgálnak ki, ez nem elegendő. Szükség lenne iskolai szociális munkásokra, akik fel tudnák térképezni a gyermekek és családjaik szükségleteit, s össze tudnák kötni őket a megfelelő forrásokkal. Több gyógypedagógus kellene, akik a tanulási zavaros gyermekek számára tudnának egyénre szabott fejlesztő programokat biztosítani. Szükség lenne rugalmasabb és elérhetőbb Második esély programokra, hogy a korai iskolaelhagyóknak később legyen lehetőségük befejezni a tanulmányaikat. Segíthetne a duális rendszerű szakképzés, ahol a tanulók a munkahely mellett, a gyakorlati tudásuk mellé integrálva sajátíthatják el az elméleti ismereteket. Rövid távon lehet, hogy ez túl költségesnek tűnik, de hosszú távon, ha figyelembe vesszük, hogy a korai iskolaelhagyók nagy eséllyel nem fognak keresni, adót fizetni, ugyanakkor szociális segélyekre szorulnak, akkor nem biztos, hogy az iskolai szolgáltatások hiánya az olcsóbb – összegezte a BBTE oktatója.
Az iskolaelhagyás nem csak oktatási kérdés
Kiss Imre, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) egyik alelnöke, Kovászna megyei főtanfelügyelő a témával kapcsolatban lapunknak elmondta: különösen veszélyeztetettek a vidéki térségekből származó gyermekek, a mélyszegénységben élő családokból jövők, valamint a roma közösségekhez tartozó tanulók. Ezekben a csoportokban gyakran egyszerre vannak jelen az oktatási, szociális és kulturális hátrányok, amelyek egymást erősítik.
„Az iskolaelhagyás nem pusztán oktatási kérdés. Szorosan összefügg a munkaerőpiaci kilátásokkal, a társadalmi mobilitással és a szegénység újratermelődésével. Az a fiatal, aki nem fejezi be tanulmányait, sokkal nagyobb eséllyel válik munkanélkülivé vagy alacsony jövedelmű munkavállalóvá. Erdélyen belül is jelentős különbségek figyelhetők meg. Egyes megyékben az infrastruktúra, az iskolahálózat és a családok társadalmi helyzete kedvezőbb, míg más térségekben a leszakadás erősebben jelentkezik. A statisztikák azt mutatják, hogy nemcsak megyei, hanem települési szinten is jelentős eltérések vannak: ugyanazon megyén belül találhatunk nagyon jó és nagyon kedvezőtlen mutatókkal rendelkező közösségeket. Az elmúlt években számos program indult – ösztöndíjak, meleg étel programok, iskola utáni foglalkozások, Második esély programok, uniós projektek –, amelyek fontos támogatást nyújtottak. Ugyanakkor az iskolaelhagyás mögött álló problémák olyan mély társadalmi gyökerekkel rendelkeznek, hogy ezek hatása csak hosszabb távon válhat érzékelhetővé” – magyarázta.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy az 1309/2021-es kormányhatározattal elfogadták a Nemzeti Program az Iskolaelhagyás Csökkentéséért (PNRAS) az oktatási minisztérium kezdeményezésére, a Románia Educată reformprojekt keretében, PNRR-finanszírozással, 543 millió euró értékben. A program kulcseszköze a MATE (Mecanismul de Avertizare Timpurie în Educație) – magyarul: Korai Figyelmeztető Mechanizmus az Oktatásban, amely az iskolaelhagyás és a korai iskolaelhagyás kockázatának jelzésére, valamint az egyéni beavatkozási tervek elkészítésére szolgál.
Kiss Imre azt is elmondta, hogy a fentebb említett közegből származó gyermekek hajlamosak követni szüleik mintáját, amely szerint még mindig él az a felfogás, hogy az oktatás nem prioritás, és az iskolába járás nem növeli a jobb jövő esélyeit, inkább a gyors család alapítás, s ha lehet, a gyorsan, de olykor bizonytalan jövőt biztosító külföldi munka.
„A sem a külföldi, sem pedig az itthoni iskolarendszerbe be nem integrálódás végül iskolázatlansághoz vezet, és kezdődik minden elölről, most már egy új nemzedékkel. A projektek tipikus logikán alapulnak: időszakosak, befejezésük után a hatás elenyészik, nem épülnek be intézményesen a mindennapi iskolai működésbe. A támogatások sokszor a tünetet kezelik (ösztöndíj, tanszer) és nem az okot (szülői attitűd, lakhatás, egészség, korai fejlesztés hiánya, munkahelyek stb.). A mediátorok (roma mediátorok, szociálpedagógusok) száma messze elmarad a szükségestől, és státuszuk bizonytalan. A minisztérium integrált programjának fő pillérei az ingyenes szállítás, a szociális ösztöndíjak és a tanszerek – ezek szükségesek, de önmagukban nem elegendők a mélyebb motivációs és szociális problémák kezelésére. Meggyőződésem, hogy a megoldás nem kizárólag az iskolarendszerben keresendő. Az oktatás, a szociális ellátás, az egészségügy, az önkormányzatok és a civil szervezetek együttműködésére van szükség” – hangsúlyozta a szakember.
Mi a helyzet Kolozs megyében?
Ami a Kolozs megyei iskolaelhagyásos eseteket illet, a legutolsó részletes felmérés a 2023–2024- es tanévben történt. Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettes szerint azóta nem következett be számottevő változás. Kolozs megyében az iskolaelhagyás főleg azoknál a családoknál gyakoribb, ahol egy vagy mindkét szülő külföldön dolgozik. Az iskolában figyelemmel követik ezeknek a tanulóknak a helyzetét, és főleg vidéken igyekeznek az iskolában délutáni tevékenységeket szervezni számukra a PNRAS-program keretén belül. Ugyanakkor a Zoom, a WhatsApp-alkalmazás segítségével a tanítók és az osztályfőnökök igyekeznek tartani a kapcsolatot a külföldön élő szülővel. De olyan is előfordult, hogy a gyermekek is külföldre távoztak, és most a szülőkkel laknak együtt. A fent említett tanévben ötvenhat Kolozs megyei tanintézményben történt iskolaelhagyást. Az iskolák minden esetet külön-külön elemeztek, tájékoztatták a szülőket, a rendőrséget és a polgármesteri hivatalokban működő szociális védelmi igazgatóságot – tudtuk meg a főtanfelügyelő-helyettestől.Az EU-ban 2025-ben a 18–24 év közötti fiatalok 9,1%-a hagyta abba idő előtt az iskolai tanulmányait. A legtöbben Romániában (15,5%), Németországban (13,1%) és Spanyolországban (12,8%). A legkevesebb iskolaelhagyásos esetet, azaz 4% alatti arányt Horvátországban, Görögországban, Írországban és Lengyelországban jegyezték. Az EU feltett szándéka, hogy 2030-ra az iskolaelhagyásos esetek aránya sehol se haladja meg a 9%-ot. Ezt az arányt 2025-ben 17 uniós tagállam érte el. Ugyanakkor 2015 és 2025 között az iskolaelhagyásos esetek aránya 1,9 százalékponttal csökkent. A legnagyobb csökkenést Máltán jegyezték (7,7%), Portugáliában (7,4%) és Spanyolországban (7,2%). Hét uniós tagállamban viszont nőtt az iskolaelhagyásos esetek száma, például Cipruson, Németországban és Ausztriában. Ami a nemek közötti eloszlást illeti, a fiúk közül sokkal többen hagyták abba az iskolai tanulmányaikat, mint a lányok. Az Eurostat arra is rámutatott, hogy azok a fiatalok, akik képesítés nélkül fejezik be iskolai tanulmányaikat, gyakran szembesülnek problémákkal a munkaerőpiacon. Az iskolaelhagyásos fiatalok közül 2025-ben csak 46,2%-nak volt munkahelye, 30,8%-nak nem, de szerettek volna dolgozni, 23,1% pedig nem tanult, nem dolgozott, és nem is akart. A legkevesebb iskolaelhagyásos esetet az európai nagyvárosokban jegyezték (8% alatti értéket), a kisebb városokban ez az arány 10,1% volt, vidéken pedig 9,6%.
