A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt kolozsvári ferences templom, valamint a mellette lévő kolostor a város legrégebbi részén, az Óvárban, a Karolina téren (Piața Muzeului) álló műemlékegyüttes.
A napokban elkezdődött a templom hagymakupolás, háromszintes, 52,25 méter magas – bádoggal borított sisakja 9,5 méter –, 4,5 × 4,5 méter alapterületű tornyának restaurálása.
A torony felépítésének munkáját annak idején nagyobb adományokkal András Péter, a kolostor helyettes szindikusa; gróf keresztszegi Csáky Imre; báró branyicskai Jósika László és gróf göncruszkai Kornis Antal támogatta. Az építés mestere abban az időben sokat foglalkoztatott Konrad Hammer volt, aki az Óvárban lakott, a templom tőszomszédságában volt háza.
A kőművesmunkát 1740-ben kezdték el a torony mellett kétoldalt emelt homlokzati párkányokkal, és 1743-ban fejezték be. A keresztet 1744-ben tették fel, de 1779 júniusában lezuhant, és széttört. Ezt megelőzően ugyanazon év májusában Mertz János kolozsvári bádogosmester dolgozott a torony fedélzetének javításán. Sajnos olyan szerencsétlenül jött le, hogy leesett és szörnyethalt. Az új, impozáns keresztet 1780-ban helyezték rá – ez vasból készült és nagy rézgömbbel látták el. A torony óráját az óvári lakosok adományából, 1772-ben szerelték be, annak kezelését is a polgárok gondjára bízták.
A torony újabb kijavítására 1830-ban került sor, amikor Losonczy János kolozsvári ácsmester az egész régi toronyfedelet leszedte és a régihez hasonló formában újjáépítette. A bádogosi munkákat a követekező év júliusában fejezte be a szintén helyi iparos, Czethoffer Mihály bádogosmester, a szükséges különleges bádogot Bécsből hozatták. A tornyot és a templom homlokzatát Miller György kőműves festette le, a keresztet is újrafestették, a gömbjét pedig learanyozták.
Sas Péter budapesti művelődéstörténész A kolozsvári ferences templom (Kolozsvár, 1999) című jelentős művéből azt is megtudhatjuk, hogy a torony mellé a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felépített Lorettói Szűz Háza – az eredeti pontos mása – kettős feladatot látott el. Nemcsak vallási célokat szolgált, hanem segítségével sikerült elhárítani a küszöbön álló tragédiát, a torony összeomlásának veszélyét. Ezt a kápolnát, valamint a húsz éven át tartó átalakítás után a templomot 1745 júliusában szentelte fel gróf Klobusitzky Ferenc, erdélyi püspök.
1881. május 13-án a villám belecsapott a toronyba, amely felgyúlt. Sikerült megfékezni a tüzet, de a kereszt leesett, mert fából készült alapzata kiégett. Az új keresztet október 23-án ünnepi szertartás keretében tették a helyére. 1884-ben a torony tetőszerkezetének elhasználódott részeit kicserélték és új bádogozással látták el. 1898-ban, amikor a tornyot ismét javították, egy új, 2,8 méteres, vasból készült keresztet tettek fel.
Amint páter Nagy Károly ferences templomigazgató elmondotta, a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartományhoz tartozó szerzetesek megkülönböztetett figyelmet fordítanak a tulajdonukban lévő, illetve általuk használt épített örökség karbantartására, védelmére, esetenként restaurálására. Ezt tették/teszik Kolozsváron is évek óta. Tavaly a templom Emile Zola utcai oldalát újították fel, míg most a torony kőrészeinek restaurálását és a vakolatának újrafestését végzik.
