Nyílt titok a kormány megalakulása óta, hogy a hárompárti koalíció tagjai nem értenek egyet a választási törvények megreformálásában, kifejezetten a kétfordulós polgármesterválasztás témájában, és nem értenek egyet az igazságszolgáltatás reformjában sem, kiemelten a speciális ügyészség felszámolásában. A helyzet nagyon egyszerű: a magisztrátusok vizsgálatára hivatott speciális vádhatóság létrehozását a Szociáldemokrata Párt (PSD) kezdeményezte, a jogszabályt az RMDSZ is megszavazta. A korrupcióellenes ügyészség (DNA) hívei azóta is árulást kiáltanak és mindent elkövetnek, hogy ismét a DNA vizsgálhassa a bírákat és ügyészeket, ne a speciális ügyészség. Az RMDSZ azt állítja: nem akadályozza a különleges vádhatóság felszámolását, de a vizsgálati hatáskört nem a DNA-hoz, hanem a legfőbb ügyészséghez kell visszahelyezni.
Az érvek is nagyon jól ismertek, annak idején a PSD és az RMDSZ arra hivatkozott, hogy a DNA zsarolásképpen háromezer aktát nyitott, amelyekben bírák és ügyészek ellen nyomoztak. Ezeket a vizsgálatokat hosszú ideig nem zárták le, a különleges részleg bírálói szerint azt a célt szolgálták, hogy a szóban forgó bírákat és ügyészeket megzsarolhassák és rákényszerítsék őket, hogy a DNA által támogatott döntést hozzák meg a különböző vizsgálatokban, perekben.
Ez a vita lényegében most már lassan 15 éve tart, semmi új a nap alatt. Egyesek arra esküsznek, hogy a DNA csodákat művelt és visszaszorította a korrupciót, a kevésbé naivak viszont azt is látják, hogy az amerikai és nyugat-európai hátszéllel Traian Băsescu által létrehozott vádhatóság főleg Laura Codruta Kövesi mandátuma idején tipikus romániai fusermunkát végzett. A szocializmus ideje óta jól ismert ötéves tervhez hasonlóan a DNA nekiállt dossziékat gyártani a hírszerzés támogatásával. Egy dolog volt fontos, hogy minden áron hatékony legyen az intézmény. Mindent alárendeltek ennek a célnak, nem számított, hogy nem végeznek alapos munkát, a fő cél az volt, hogy minél több minisztert, törvényhozót meghurcoljanak. A DNA a ráijesztés pszichológiáját alkalmazta, a legkönnyebb utat választotta. Elrettentő példákat akart statuálni, s úgy gondolták, hogy ez elég lesz a korrupció felszámolásához. Ahelyett, hogy megkérdőjelezhetetlen és kizárólag törvényes eszközökkel alaposan nyomoztak volna, az azonnali eredményekre hajtottak rá, ennek köszönhetően Laura Codruta Kövesi a mennybe (Brüsszelbe) ment, távozása után pedig maradt egy bátortalan DNA, amely ismét próbál magára találni. Kövesi ahelyett, hogy az intézményépítésre koncentrált volna és arra törekedett volna, hogy maga mögött egy erős, artikulált, jól működő intézményt hagyjon, a személyi kultusz építésének hódolt be. Nem törődött azzal, hogy egyre több visszajelzés érkezett a visszaélésekről, amivel alaposan rossz szolgálatot tett a korrupcióellenes küzdelem ügyének.
A mostani vitát elnézve továbbra is folyik a parasztvakítás, valamennyi fél a független igazságszolgáltatásról beszél, holott, ha jól belegondolunk, Romániának több mint százéves fennállása óta soha nem volt független igazságszolgáltatása. Legtöbbször a politika irányítása alatt volt, de sokáig a politikai rendőrség mozgatta az ügyészségeket és a bíróságokat. Ezt hozták vissza vélhetően amerikai ihletésre, de az is lehet, hogy belföldi kezdeményezésre Băsescu jóváhagyásával létrehozott DNA kitervelői, majd a projekt kiteljesítői. Lényegében az történt, hogy az igazságszolgáltatást áthelyezték a politika befolyása alól a hírszerzés ellenőrzése alá, a politikum azóta is valamelyest próbálja kiegyensúlyozni a helyzetet. A hagyományokra visszatekintve és a nyugati példákat látva, a minimális politikai ellenőrzés lenne a legegészségesebb, bár sokszor nyugati példákból is azt látjuk, hogy ideális rendszer aligha létezik, a beavatkozás veszélye mindig fennáll. A független igazságszolgáltatásnak a letéteményesei elsősorban a magisztrátusok kellene, hogy legyenek, akik alapos felkészültségükkel és bátorságukkal tudnak kivívni maguknak olyan függetlenséget, amely garanciát biztosíthat az igazságszolgáltatás reális érvényesülésére.
A kormánykoalícióban zajló vitából kitűnik, hogy az USR PLUS továbbra is minden áron a régi rendszert, a hírszerzési ellenőrzés mindenhatóságát akarja visszaállítani, az RMDSZ és a PNL viszont jobban megbízna a politikai ellenőrzősben. Persze, mindig független hatalmi ágakról beszélünk, de ne felejtsük, hogy az igazságszolgáltatás működését meghatározó törvények elfogadásáért felelős jogalkotó, a parlament politikai hatalom, mint ahogy az elnök is erről az oldalról érkezik, akinek döntő szava van a vezető ügyészek kinevezésében. Ezért abszolút független hatalmi ágról azt hiszem, naivság lenne álmodozni...
A vitában hangzatos szavak is minduntalan felbukkannak, a miniszter a reform kerékkötőjének nevezte a szövetséget. Arról viszont már kevésbé beszél Stelian Ion, hogy miként lehet elegendő bírát alkalmazni, hogyan lehet megállítani a bírák és ügyészek korai nyugdíjazását, hogyan lehet biztosítani a dossziék pártatlan és véletlenszerű elosztását a bíróságok között, hogyan lehet valóban független magisztrátusokat nevelni, hogyan lehet felgyorsítani a végeláthatatlan tárgyalásokat, és elvégre hogyan lehet biztosítani azt a jogbiztonságot, amiről - DNA ide vagy oda - ma nem beszélhetünk Romániában.
