Pilvax, a forradalom kávéháza

Az osztrák származású Karl Pillvax Döblingben született, pincérkedésből kereste a kenyerét, közben bécsi mesterektől kitanulta a kávémesterséget. Beleszeretett egy magyar lányba, Giegl Máriába, követte őt Pestre, ahol feleségül vette. Az osztrák fiatalember magyarosította a nevét, kikerült egy „l” betű a Pillvaxból, a Karl keresztnevét pedig Károlyra változtatta. 

A Café Renaissance 1838-ban nyílt meg az akkor Úri utcában (ma Petőfi utca). A hely hamar népszerűvé vált a fiatalok körében. Pilvax Károly meglátta benne a lehetőséget, és 1842-ben átvette a kávézót. Átfestette a falakat, „a legkitűnőbb hősök és nagyszerű hazafiak” képei kerültek fel, és a kávézó addigra már bejáratott nevét megváltoztatta. Szerinte a Café Renaissance nehezen megjegyezhető és kiejthető volt, ezért úgy gondolta, hogy egyszerűbb lesz saját magáról Pilvaxnak nevezni. 

A fiatal művészek, értelmiségiek és egyetemisták nem csupán hamar felfedezték a Pilvaxot, hanem rövid időn belül odaszoktak. Nem lehet tudni, pontosan miért, de nagyon hamar a Pilvax vált az egyik legmenőbb kávézóvá. Talán a fiatalok akkor nyiladozó nemzettudatát vonzották a falra festett magyar vitézek, azonban valószínűleg a Pilvax Károly által felállított négy biliárdasztal (amit akkor még tekeasztalként ismertek) is nagymértékben közrejátszott. 

Petőfi Sándor és köre, a Tízek Társasága, illetve a Vasvári Pál által vezetett jogászokból és egyetemistákból álló kör is hamar odaszokott. A két lázadó csoportosulás így egymásra talált, és egyesült a Pilvaxban 1846-ban. 

Ugyanebben az évben Pilvax Károly továbbadta a kávézót Pillinger Jánosnak, aki a forradalom alatt is vezette azt, az új tulajdonos azonban nem cserélte le a cégtáblát, így továbbra is Pilvax maradt a hely neve, bár a korabeli lapok Pillinger kávézóként is hivatkoztak rá. Ezenkívül még egy neve ismeretes a helynek, amit 1848. március 15-e után kapott a kávézó, magától Petőfi Sándortól, ami nem más, mint a Szabadság Csarnok. Az utódok számára azonban maradt a régi Pilvax név. Ebben a kávézóban szervezkedtek a „márciusi ifjak”, ide rohant a hírnök a gőzhajóról, hogy bejelentse a bécsi forradalom győzelmét, és itt szavalta el először Petőfi a Nemzeti dalt. A szabadságharc leverése után, 1849-ben a Pilvaxot átnevezték Café Herrengasséra, kézről kézre járt a tulajdonosok között, ám a forradalmi hangulat már nem tért vissza. 

Schowanetz János, aki húsz éven át pincérkedett a Pilvaxban, 1891-ben átvette a hely igazgatását Schőja Antaltól, és a hely egykori kultuszát újraélesztette. A falakat a ’48-as hősök képei borították, a bejárat fölé emléktáblát helyeztek el, amelynek az ünnepélyes avatásán Jókai Mór is részt vett. A Pilvaxot azonban már ő sem tudta megmenteni, ugyanis 1910-ben döntés született, hogy a háztömböt lebontják. A helyet 1911 novemberében nagy búcsúünnepséggel engedték el a törzsvendégek és a kultusz ápolói. Ez után még két évig ott állt az épület bedeszkázott ablakokkal, majd 1913-ban lebontották. 

A kávéházak, akárcsak a Pilvax, a kor legfontosabb társadalmi gyülekezőhelyei voltak. Változatos étel- és itallappal várták vendégeiket. Reggelire általában kávét, forró csokoládét, tejet szolgáltak fel, amelyhez kuglófot, kalácsot, aprósüteményeket és gyümölcsöket, magvakkal díszített, laktató deákkenyeret kínáltak. Pilvax Károly azzal népszerűsítette a kávéházát, hogy ott a kávéhoz „reggelenkint friss tejföl vagyon”. 

A kor hétköznapi konyhája egyszerű volt, általában húsleves, hurka, kolbász, dunai halak, gulyás, pörkölt, rostélyos, sült és rántott csirke került a megterített asztalokra. Ekkoriban jött divatba a paprika, a hagymás alap és osztrák hatásra a zsírban sütés. 

Jókai az Aki holta után áll bosszút című kisregényében a következőket írta: „Színház után elmentünk vacsorálni a Sperlbe (ott volt a Váci-utcán egy kurta kocsma), oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csiga-bigát (Helix hortensis), ecettel, tormával, amitől én ir[t]óztam, és hozzá karlócai ürmöst ivott (egy pisztolyt esténként = 2 deci).”

Akkoriban mindenki evett éti csigát. A szegények forró vízben megfőzték, a házától megszabadították, majd vörös hagymás zsíron megsütötték, és tojást ütöttek rá. A gazdagok fűszervajjal elkészítve, a kifőzött házába visszatöltve fogyasztották, ahogyan a modern éttermek ma is kínálják. 

A kávéházak melegkonyhával ugyan nem rendelkeztek, de volt kolbász fehér kenyérrel. A fennmaradt írásokból kiderül, hogy Petőfi a fokhagymásat szerette, Szendrey Júlia nagy bánatára. Jó kedvvel fogyasztott töltött tojást, és szívesen kanalazott gulyást reggelire. A finom pecsenyéket sem vetette meg, a túrós tésztáról pedig az Úti levelekben a következőket írta: „Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki!”

Nem messze az eredeti helyétől 1921-ben újranyílt a Pilvax, de ma már az sincs meg. Az utca, ahol a kávéház állt, ma számos nemzetközi szórakozóhely és étterem helyszíne, csak az átjáró neve, Pilvax köz jelzi a pontos helyét az egykori kávézónak, s emlékezteti az arra járót arra a történelmet megrázó kávézóra, ahol az 1848-as forradalom kezdődött.