A Nemes–Bethlen-palota kertjében végzett mentőásatás eredményei
A legkorábbi régészeti rétegben a neolitikum mezőzáhi (Zau) kultúrájához kötődő kerámiát találtak. A körülbelül két évvel ezelőtti ásatáson, amelyet akkor végeztek, amikor a telek másik felében, de ugyancsak a Nemes–Bethlen-palota egykori kertjében állt szecessziós villát lebontották, egy római kori temető széleire bukkant Cociş Sorin Ilie.
Tájékoztatása szerint ezúttal római kori temetkezésre utaló leleteket nem talált, előkerültek viszont olyan, római korból származó házak nyomai, amelyekben szegényebb sorú emberek lakhattak, akik jóval a római városfalon kívül éltek.
– A középkorig nincs utalás arra, hogy emberek laktak volna a telken. A középkorban emelt várfalnak azonban megtaláltuk a vizesárkát, amely a faltól három méterre kezdődik, az utca felé 20 méter széles, és mélysége 5,20 méter – mondta a régész. – A 18. században a már nem használt vizesárokban az osztrákok csatornarendszert építettek ki, ennek alapozása és falrészletei kerültek elő – tette hozzá.
Az egykori vizesárokban a középkori várfallal párhuzamosan haladó kétoldalú kőfalat találtak, illetve feltártak egy arra merőleges, a hosszirányú fal oldalaira terhelő árkádíves nyílást rejtő kőfalrészt is, amely egészen a várfal vonaláig kinyúlik.
Adrian Andrei Rusu középkor szakos régész, a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Részlegének munkatársa lapunknak már korábban kifejtette megállapítását, miszerint a régészek a mentőásatáson egy olyan csatornarendszer falaira bukkantak, amelyet azért építettek, hogy az felfogja és elvezesse a vizet, csapadékot, amely a Házsongárd lejtőiről pontosan a várfal irányába folyt. A csatornát értelemszerűen az akkor már feltöltött vizesárokban ásták ki és építették meg; ehhez hasonlók épültek egyébként Temesváron, Nagyváradon is. A szakember szerint az árkádíves nyílással rendelkező falszakasz olyan struktúra lehetett, amely lehetővé tette a csatorna megközelítését, karbantartását. Az árkádíves falrészen túl már nem találták meg a falak folytatását. A mentőásatás alapvetően befejeződött, a várfal közelében egy körülbelül három méteres földcsík marad még úgynevezett régészeti felügyelet alatt – tudatta Cociş Sorin Ilie. Mint mondta, ezt a szakaszt csak akkor tudják majd kiásni, amikor a mélygarázs lefúrt betonoszlopainak és a földnek a stabilitása helyreáll. Az országos régészeti szakbizottság mindenesetre előírta, hogy a csatornarendszernek egy részét rekonstruálnia kell a befektetőnek a várfal közelében.
A tervezett többszintes szálloda tehát most már nyilván meg fog épülni, a Nemes–Bethlen-palota lakóinak folyamatos tiltakozása és pereskedései ellenére, az egykori, busás növényzetű főúri kert és Nemes Polyxéna grófnő egykori szecessziós villájának helyén. Nyilván érdekes lett volna láttatni a középkori várfal előtti egykori vizesárkot is, ehhez hasonlót ugyanis nem tártak még fel a városban; remélhetőleg a szálloda teraszáról majd valóban rá lehet pillantani a közeljövőben a rekonstruált csatornarendszer-részletre.
