Borítókép: T. Veress Éva és beszélgetőtársa, Dáné Tibor Kálmán (fotó: Horváth László)
A magyar Arany Érdemkereszttel is kitüntetett T. Veress Éva egyetemi docens – a neves agrármérnök, mezőgazdasági és kertészeti szakíró Veress István lánya – előbb arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy a Palocsay-kert és a Palocsay-kutatóállomás sokak tudatában összemosódik; Palocsaynak volt egy másfél hektáros békási kertje, ahol a kísérleteit folytatatta és létrehozta új virágjait, és 1953-ban e kert szomszédságában tulajdonképpen neki hozta létre a román állam azt a kutatóintézetet, ahová ezeket a virágokat egy darabig átmentették – majd sajnos 1978-ban bekövetkezett halála után eltüntették. „Az egész világban szétszóródtak ezek a csodálatos virágok, amelyekből Kolozsváron ma már nincs” – folytatta az előadó, hozzátéve: a világhálón nemrég létrehoztak egy virtuális rózsakertet: keresik a Palocsay által nemesített rózsákat, hogy valami maradjon fent az utókornak.
A Palocsay Rudolfot személyesen is ismerő T. Veress Éva a továbbiakban Palocsay munkásságáról beszélt kimerítően, így megismerkedhettünk azzal a férfival, akit mindenki csodált vagy éppen irigyelt, s akire éppen környezete ragasztotta rá a békási varázsló jelzőt. „Kertész és növénynemesítő volt, azért nem biológus, mert autodidakta módon sajátította el a kertészetet, vagyis nem volt biológusi végzettsége” – magyarázta T. Veress Éva, hozzátéve: ennek ellenére érdemeiért jogosan választották akadémikussá.
Megtudtuk: édesanyja révén Palocsaynak hóstáti felmenői voltak – talán innen is ered kertészeti hajlama, érzéke. Festő édesapja mellett végzett inasiskolát, majd később, 1926-ban a kolozsvári botanikus kertben szerzett kertészsegédi oklevelet… Volt szobafestő; festőként dolgozott a városi virágkertészetnek, ahol észrevették tehetségét a kertészethez, és elkezdték tanítani. Aztán volt molnár, sörgyári munkás, de a saját kertjében továbbra is foglalkozott a növényekkel, azok kereszteződésével. Az első világháborúban besorolták a Székely hadosztályba, közben az apja beállt a tűzoltókhoz, így került aztán ő is a városi tűzoltócsapatba, ahol megint csak nem a tűzoltással foglalkozott, hanem kertészettel a tűzoltóság udvarán.
Nemesítési kísérleteinek sikere miatt Bukarestbe is hívták, de nem ment el, hanem Kolozsváron folytatta munkásságát, ahol nemsokára az egyetemen kapott oktatói feladatokat, majd 1953-ban létrehozták számára a kutatóállomást, amelyet nyugdíjazásáig vezetett – magyarázta T. Veress Éva, aki a folytatásban a Palocsay által nemesített virágokról, módszerekről beszélt, és arról, hogy a híres kertész reggel 4-kor kelt és sötétedésig dolgozott – első nagy sikerét pedig egy oroszlánszájjal aratta, amelyet megvásárolt egy dán kertész, ennek árából pedig Palocsay kerítéssel tudta körbevenni másfél hektáros békási kertjét, azt a másfél hektárt, amit akkor is meghagytak neki az ’50-es években, amikor mindent államosítottak… Palocsay számtalan díjat nyert külföldi virágkiállításokon, de mindemellett igen sokoldalú ember volt, sportolt, hegedült, gyönyörűen rajzolt, még a román labdarúgó-válogatottnak is tagja volt – tette hozzá.
Az eredetileg meghívott beszélgetőtárs helyett „beugró” Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés főszerkesztője – akinek édesapja, Dáné Tibor író (miután az akkori rendszer politikai okokból 1952-ben száműzte a kolozsvári egyetemről) Palocsay meghívására a Palocsay-kert alkalmazottja volt az ’50-es években – a folytatásban olyan „szájhagyományként élő történeteket” osztott meg a jelenlévőkkel, amelyeket édesapja sokszor elmesélt a családban, s amelyek emberileg is közelebb hozták a hallgatósághoz Palocsay Rudolf személyiségét. „Apám mindig hálás szívvel emlegette életének azt a négy évét” – kezdte visszaemlékezését a Palocsay Rudolffal mindössze egyszer, 1974-ben kezet rázó Dáné Tibor Kálmán, hozzátéve: apja szépírói karrierje is a Palocsay kertből indult, tavasszal, cseresznyevirágzás idején ott kezdte el írni, egy félreeső lugasban, első ifjúsági regényét, de ott születtek a Vadvirágok is. Palocsay bölcsessége, bölcs előrelátása mentette meg apját 1956-ban is, a magyar forradalom kirobbanása után néhány nappal ugyanis Palocsay elküldte őt Bukarestbe, a szakminisztériumhoz, a „sürgős kiküldetés” pedig három héten át elhúzódott, mivel „nem voltak készen” a minisztérium számára a dokumentumok… Aztán Palocsay hazarendelte őt a fővárosból, anélkül, hogy bármilyen konkrét megbízatást kapott volna – itthon derült ki, hogy a mezőgazdasági állomás több, Dáné Tiborhoz hasonlóan egyetemet végzett alkalmazottja is „kiküldetésben” volt ez idő alatt, más-más városokban. Így menekültek meg a börtöntől a Palocsay szárnyai alá vett értelmiségiek – a következő évben, az intézmények átvilágítása során ugyanis a mezőgazdasági kutatóállomás tisztának bizonyult, hisz a „politikailag potenciális bűnözői” azokban a napokban nem voltak egy helyen, így nem szimpatizálhattak az ’56-os forradalommal…
Ennél vidámabb történeteket is mesélt Dáné Tibor Kálmán a családi hagyatékból, így például azt, amikor egy holland virágkertész tett szakmai látogatást a kísérleti állomáson, ahol éppen virágzott Palocsay kedvenc kísérleti alanya, a kardvirág. A roppant arrogáns vendég a többhektáros kardvirágmezőn sétálva azt kérdezte – a tolmács segítségével: hány szál kardvirág van itt? A kérdés láthatóan meglepte Palocsayt, aki Dáné Tiborhoz, mint az intézmény szervezésért felelős titkárához fordult. Ő kapásból válaszolva mondott egy hatalmas számot. A vendég elégedetten bólintva továbblépett, de Palocsay diszkréten megkérdezte Dáné Tibort: honnan tudja ezt ilyen biztosan? „Palocsay elvtárs, ha kételkedik, számolja csak meg” – felelte utóbbi, mire Palocsay mosolyogva csak annyit mondott: „Igaza van!”
Az eseményen levetítették a Palocsay Rudolfról készült, Palocsay Rudolf virágai című kisfilmet, amelyet még 1970-ben láthattak a Román Televízió Magyar Adásának nézői, továbbá közreműködött Albert Júlia művésznő, aki az 1950-es években politikai okokból bebörtönzött Palocsay Zsigmond (Palocsay Rudolf fia) verseiből olvasott fel.
