Vörös szőnyeg, vakuk villanása, estélyi ruhaköltemények, kamerák és mikrofonok hada. Nem, ez nem az Oscar-gála leírása, bár annak se utolsó. Van nekünk saját Oscarunk: a TIFF-gála. Június 21-én a kolozsvári Lucian Blaga Állami Színházba kicsit beköltözött Hollywood. Kicsit balkáni, de a miénk.
Este hétkor, amikor élőben bejelentkeztünk, egy árva lélek sem járt a helyszínen a szervezőkön kívül. A színház lépcsője pirosban pompázott, két oldalán fotósarkok várták a vendégeket és a kíváncsi járókelőket. Negyed nyolc körül befutott az első taxi, Pavel Bartoș és felesége elsőkként érkeztek, mintegy lavinát indítva, ugyanis utánuk sorra érkeztek a vendégek. Tévés személyiségek, filmes szakemberek, közösségimédia-influenszerek egymás után fotózkodtak, beszélgettek és kiélvezték a vörös szőnyeg adta emelkedettséget. A román televíziós kollégák egyik sarokból a másikba rohantak, hogy szóra bírják a popkultúra és a közéleti személyiségeket. Egy arra sétáló hölgy kapva kapott az alkalmon, telefonjával a kezében óvatosan odasétált Emilia Dobrin és Maria de Medeiros színésznőkhöz, akik készségesen fotózkodtak vele.
A színház bejárata előtt a szervezők élő közvetítésben faggatták az érkezőket. Emilia Dobrin elmondta: ennyi év pályán töltött idő után is izgul ilyen eseményeken. Hozzátette: hálás a TIFF-nek, hogy életműdíjjal tüntetik ki, ugyanakkor hangsúlyozta, reméli, csak eddigi életművéről beszélhetünk és sok munka vár még rá. A nemzetközi filmkészítők, színészek és rendezők a város szépségét méltatták, néhányan román és magyar szavakkal is gazdagodtak a Kolozsváron töltött idő alatt.
Nem is itthon lennénk, ha a nyolc órai kezdés pontban nyolckor történt volna. Az emberek minden sietséget mellőzve szállingóztak a színház nagytermébe, kedélyesen paroláztak, majd hosszasan keresgélték a helyeiket. Amikor azonban végre elkövetkezett a kezdés, a Madrigal Nemzeti Kamarakórus lépett színpadra. Anna Ungureanu karmester dirigálása alatt az együttes négy művel nyitotta meg ünnepélyesen a díjátadót. A házigazda szerepét Tudor Giurgiu filmrendező, a TIFF csapatának tagja és Amalia Enache, a Pro Tv hírműsorvezetője töltötte be. Profizmussal és lazasággal vezették az estét, az emelkedett hangulatot kedves viccekkel és csipkelődéssel törték meg.
Számos filmet és alkotót díjaztak szombat este. A nyerteseket minden esetben többtagú zsűri választotta ki. A fődíjat, a legjobb filmnek járó Transilvania-trófeát Az ismeretlenbe (To a Land Unkown) című palesztin menekültekkel foglalkozó alkotás vitte el Mahdi Fleifel rendezésében. Az alkotó videóüzenetben köszönte meg a díjat és a film kolozsvári fogadtatását. Kiemelte: Palesztinában nem a palesztinokkal van probléma, hanem a megszállással, és ennek véget kell érnie. A legjobb rendezésért járó díjat Noaz Deshe Xoftex című, szintén menekültkérdéssel foglalkozó filmje kapta. A román filmes közönségdíjat és a román nagyjátékfilmes válogatás fődíját is az Az új év, amely sosem jött el (Anul nou care n-a fost) című, vígjátékkal fűszerezett filmdráma vitte el, amelynek fényképezéséért Biró Boróka felelt. Bogdan Mureșanu első filmje az 1989-es román rendszerváltás kérdését járja körül hat ember életének bemutatásával. A rövidfilmes díjat Valentin Rareș Fogoroș Ajutoare című munkájával érdemelte ki.
Az idén létrehozott Teen Spirit szekció kamaszoknak szóló filmeket foglalt magába, és tinizsűri is ítélkezett fölötte. A válogatás különdíját a The Girls at the Station, a fődíjat a Little Trouble Girls nyerte el.
Az Alex Leo Șerban-díjat idén egy pályakezdő operatőr, az UNATC végzőse, Dan Stroia kapta Milionarul gunoaielor című filmtervéért. A fiatal frankofon zsűri a La pampát, Antoine Chevrollier elsőfilmjét díjazta, a fesztiválpartner Jidvei különdíját pedig a Regim című sorozatterv nyerte el. A What’s Up, Doc? versenyszekcióban a Saturn kapta a zsűri díját finom vizuális koreográfiájáért.
Idén három életműdíjat és két kiválósági díjat adtak át az ünnepségen. Utóbbiakat Andrei Ujică rendező és Florin Piersic színművész kapták. Előbbieket Valerian Sava filmkritikus, Emilia Dobrin román színásznő és Tarr Béla rendező. A magyar-és nemzetközi filmművészet megkerülhetetlen alakjának Dimény Áron, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze adta át a kitüntetést. Dimény beszédében hangsúlyozta: annak ellenére, hogy Tarr 2011-ben lezárta filmrendezői életművét, még mindig aktív, ez főleg a fiatalokkal való munkában nyilvánul meg. Szoros együttműködést tart fent a Freeszfe Egyesülettel, amelynek korábban elnöke is volt. Leghíresebb filmjének, a Sátántangónak a forgatókönyveit adta el, hogy anyagilag támogathassa az egyesület munkáját. Tarr Béla köszönőbeszédében arról is beszélt, miért tette fel az életét és egészségét a filmkészítésre. „Ezek a megnyomorított emberek is emberek. Én őket akartam megvédeni” – fogalmazott.
Maria de Medeiros portugál színésznő Transilvania-díjat vehetett át a világ filmművészetéhez nyújtott egyedülálló hozzájárulásáért.
A filmfesztivál igazi lezárása azonban nem a zárógála volt. Vasárnap, június 22-én este a BT Arénában levetítik Miloš Forman Amadeus című filmjét. Az esemény különlegessége, hogy a mozit ötvözi a koncertélménnyel: a film zenéjét ugyanis élőben, a helyszínen a Kolozsvári Román Opera zenekara és a Madrigal Kamarakórus szolgáltatja.
