Gondban vagyok, hogy minek nevezzem ezt a süteményt, mivel nem is sütemény, nem is keksz, bár ropogós, de máshogyan, mint ahogy a keksz ropog. A müzliszelet és a keksz között helyezkedik el valahol, a formája kekszhez közelít, az állaga pedig leginkább a müzliszelethez hasonlít, csak ropogósabb. Nevezhetem bárminek, tény, hogy csodásan finom.
Öt percembe telt összekavarni a hozzávalókat, tíz percembe megsütni. A két munkafázis között ugyan volt 30 perc szünet, amíg a hűtőben pihent, hogy a vaj ismét megkeményedjen benne, és formázhatóvá váljék. Kicsit macerás az alakítása, csupán azért, mert nem vagyok hozzászokva az ilyen jellegű massza formázásához, de minden munkát megért, mert a végeredmény egyszerűen lenyűgöző. Az ötpercnyi befektetett, formázással eltöltött idő hatványozottan visszatérül az ízben.
Lehet, csak én vagyok így ezzel, de annyira tudok örülni, amikor valami szuper egyszerűt, gyorsat sikerül felfedeznem, és ennyire finom. Mi több, a zabpehely egyik legjobb gabonafélénk, magas a tápanyagértéke bír. Stabilizálja a vércukorszintet, magas rosttartalma miatt az anyagcsere legjobb barátja, jó hatással van a koleszterinszintre, a szellemi teljesítőképességre, növeli a kitartást, a gyorsaságot és a koordinációképességet, ezért sportolás előtt is érdemes fogyasztani.
Hozzávalók:
76 g vaj
másfél bögre klasszikus zabpehely (nem a finomított)
fél bögre barna cukor
csipetnyi só
1 kk. vaníliakivonat
1 tojás
4 púpozott ek. darált dió
Elkészítés:
A zabpelyhet, a cukrot és a sót összekeverem, egy másik edényben megolvasztom a vajat, majd kihűlés után összekeverem a vaníliával és a tojással. A két edény tartalmát egybegyúrom, és 30 percre a hűtőbe teszem. Erre csupán azért van szükség, hogy a vaj kissé megdermedjen, s a massza formázhatóvá váljék. Hűtés után is puha marad, kis golyókat formázok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem őket, kissé távol egymástól, mert sütés közben még jobban kiterülnek, kanál segítségével lenyomkodom, hogy laposabbak legyenek. Sütés közben a vaj megolvad, segít a süteményeknek jobban szétterülniük, a cukor megolvad, és enyhén karamellizálódik.
Beteszem tíz percre a 180 fokos sütőbe. Onnan kiemelve még nem szabad hozzányúlni, mert félő, hogy szétesik. Hagyom hűlni tíz percet, és utána spatula segítségével felemelem őket. Amikor teljesen kihűlt, összeáll, s nagyon-nagyon finom. A karamellizálódott cukor, a dió, a vanília és a zabpehely kombinációja az egyik legfinomabb dolog a világon. Jó, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de nálunk ez óriási sikert aratott. Ha valaki nem barátja a diónak, akkor a dió helyett tehet bele aszalt gyümölcsöt, de csak azzal a feltétellel, hogy apró darabkákra vágja, még a mazsolát is, amennyiben arra esik a választása, mert ez a fajta tészta nem tudja a nagyobb darabokat egyben tartani.
Csomagolható az iskolába, könnyedén elfér a hátizsákban is, ha hétvégén kimozdulunk a zöldbe. Nagyon finom, üti az ötcsillagos kategóriát, ráadásul búzalisztet nem tartalmaz, így azok is fogyaszthatják, akiknek száműzniük kellett a búzát az étrendjükből.
