Miskolci Bartók Plusz Operafesztivál 2019
A szakmai izgalmak mellett, a Kolozsvár–Miskolc közötti, egésznapos út nyugtalansága is nyomasztott, de végül minden nagyszerűen alakult. Késő délután megérkeztem, és a hosszú utazást feledtető, városnéző esti sétára indultam. A színház falára felfüggesztett, hatalmas Bartók Plusz Operafesztivál „Itt a helyem!” feliratos plakátján, a lefele hajló piros nyíl a Miskolci Nemzeti Színház irányába mutatott, figyelmeztetve és ösztönözve a közönséget a részvételre. A Nyári Színházból kihallatszó hangfoszlányokban, már benne vibrált a fesztivál kezdetének izgalma és öröme.
Másnap reggel ajándékcsomaggal köszöntöttek, amelyben minden volt, ami szem és szájnak ingere: a Miskolcot bemutató, gyönyörű ismertető könyvek mellett, egy nagy doboz csokoládé, egy üveg finom bor, az étkezési jegyek, és az esztétikus külsővel, és információgazdag tartalommal ellátott műsorfüzet. A műsorokra mindig kezdés előtt kapom kézhez a meghívót. Mondhatom, pazar vendéglátásban van részem, a programok sokszínűsége pedig állandóan fogva tart. De ki ne örülne egy ilyen koloritdús zenekínálatnak, amikor azt sem tudja az ember, hogy merre kapkodja a fejét, és milyen gyorsan szedje a lábát, hogy a 35 fok feletti hőségriadó ellenére is, a kreativitástól ragyogó, színvonalas előadásokra elju(tha)sson.
Június 14-én, pénteken, kora délután az egész városban ünnepi zsibongás vette kezdetét. A Hősök tere megtelt tarka-barka ruhás készülődőkkel. Kicsitől nagyig mindenki izgatottan várta, hogy végre elinduljon a fesztivál kezdetének ünnepélyes nyitóparádéja. A szinvavölgyi népviseletbe öltözött gyermekek kezében, a színes lufik ide-oda hajlongva várták, hogy a magasba repülhessenek. Amikor a templom órája ütötte a hatot, a Szolnoki Légierő Fúvószenekarának indulójára elindult a kígyózó menet: a kis és nagy mazsorettek, a Miskolci Balett tagjai, a Ködmön Formációs Táncegyüttes, az operaház énekkarának estélyi ruhás hölgyei és frakkba öltözött urai, a gólyalábakon muzsikáló Vaga Banda, a „sétáló” zongorán jazzt játszó Mr. Piano, a kék kabrión utazó hatalmas sárkány, a 18 fős Destination-drum group, és nem utolsó sorban, a Pavane Zászlóforgatók, akik a Szent István téren várakozó közönséget bámulatos zászlóforgató műsorral varázsolták el.
A Szent István térig menetelő parádéhoz folyamatosan miskolciak és a legkülönbözőbb nyelveken társalgó (talán zeneszerető) turisták százai csatlakoztak, akiket az önkéntesek műsorlapokkal láttak el. A Miskolci Nemzeti Színház árkádjai előtt óriásbábok – a fekete öltönyös Bartók, és színpadi műveinek szereplői, a Kékszakállú, a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin – invitálták be a közönséget a „nemzetibe”, az operaelőadások fő színhelyére. A Szent István téren Kesselyák Gergely fesztiváligazgató karmester köszöntötte az egybegyűlt közönséget, és a Bartók Kékszakállújából felcsendülő 5. ajtó néhány akkordjára, a Bartók Plusz Operafesztivált ünnepélyesen megnyitotta. Beszédében kifejtette, hogy az elmúlt évek alatt, „Miskolc, tényező lett Európa operatérképén”, de a fesztivál elsősorban arra jó, hogy ebben a tíz napban, ne csak az operabarátok, hanem a város apraja-nagyja egy emberként ünnepeljen. És valóban, a városban nagy a zsongás-bongás, mindig történik valami meglepő, érdekes dolog, a reggeltől éjszakáig zajló zenei programokból mindenki kedve és ízlése szerint válogathat.
Kérdezhetnénk, még mire jó a Bartók Plusz Operafesztivál? Kesselyák Gergely szerint, mert „a zene várost épít”. A fesztivál, ingyenes szabadtéri operaelőadásokkal, koncertekkel járul hozzá (elsősorban) a fiatal generációk zenei ízlésének, képzettségének fejlesztéséhez, immár 19 éve hirdetve: „Legyen az opera mindenkié!” A miskolci operafesztiválon, a kezdetektől fogva világhíres magyar és nemzetközi művészek, operasztárok és operatársulatok lépnek fel, az pedig számomra nagy büszkeség, hogy a kolozsvári társulat többször is vendége volt a fesztiválnak. A Bartók név mögött/ mellett minden évben más zeneszerző vagy más zenei irányzat szerepel. Az idei fesztivál műsorának gerincét többek között Puccini, Mascagni, Sosztakovics, Szkrjábin kevésbé ismert, vagy ritkán játszott alkotásai, valamint kortárs zeneszerzők premierként elhangzó művei alkotják.
2019. május 11-én Miskolc Város Közgyűlése a fesztivál szervezőstábjának munkáját Pro Urbe díjjal tüntette ki. Hogy miért is? Úgy érzem, erre a kérdésre a legtömörebb választ Kriza Ákos, a város polgármesterének fesztivál-köszöntő soraiban találjuk meg: „A miskolci operafesztivál értékteremtő zenei műhellyé vált. Minőséget és értéket közvetít, elismertségében pedig évről évre előbbre lép a szakma és a közönség ranglistáján.”
(Fotók forrása: Bartók Plusz Operafesztivál/Facebook)
