A sportember szerda délután bekövetkezett haláláról a család nevében unokaöccse, a szintén orvos Tállay András tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottságot.
Kausz István 1932. augusztus 18-án született Budapesten. A Vasas SC, a Bp. Haladás és az OSC sportolója volt, kezdetben öttusázott, de kiugró sikereit párbajtőrvívásban érte el 1957 és 1965 között. Világbajnok lett egyéniben 1962-ben, Buenos Airesben, csapatban azonban már három évvel korábban, 1959-ben, Budapesten győzött. Vb-kről még két ezüstöt és egy bronzot hozott haza csapatban, emellett főiskolai világbajnok és Universiade-győztes.
A kétszeres olimpikon pástra lépett Rómában is, 1960-ban a csapattal negyedik lett, de az igazán nagy sikert 1964-ben Tokió hozta el a számára, ahol Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kulcsár Győző és Nemere Zoltán társaságában a válogatottal aranyérmet nyert.
Amint arra az olimpia.hu oldal emlékeztet, Kausz István már sportolói pályafutása idején orvosi diplomát szerzett, később a KSI, majd a magyar úszóválogatott orvosaként tevékenykedett, Szöul és Peking között hat nyári olimpián volt az egészségügyi csapat tagja.
Teljesítménye elismeréseként többek között megkapta a MOB Érdemérmet (2002) és a MOB Fair Play Életműdíjat (2015). Kausz István a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagja volt.
Nyolcvanhat éves korában németországi otthonában elhunyt Wieland Károly világbajnok, olimpiai bronzérmes kenus.
A melbourne-i olimpikon szombaton bekövetkezett haláláról családja tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottságot.
Wieland Károly 1934. május 1-jén született Soroksáron, sikereit a Csepeli Vasasban érte el, ahol 16 éves korában kezdett ismerkedni a sportággal. Az ötvenes évek egyik – világviszonylatban is – meghatározó kenusa volt, aki világbajnokságon és olimpián is dobogóra állhatott párosban. Az 1954-es maconi vb-n 10 000 méteren Halmai Józseffel aranyérmet nyert, majd az 1956-os nyári játékokon 1000 méteren Mohácsi Ferenccel harmadikként végzett.
A MOB honlapja felidézi, hogy az 1960-as években a Csepel Művek munkatársa volt, de dolgozott Egyiptomban, Pakisztánban és Cipruson is. A Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett 1960-ban. 1972-ben családjával Németországba költözött, ahol mérnök-közgazdászként tevékenykedett, majd 1999-es nyugdíjba vonulását követően is Weinheimben maradt.
