A Savaria Barokk Zenekar már a 2017-es Kolozsvári Magyar Napokon is fellépett. Akkor a Farkas utcai református templomban koncerteztek, a nyári hangversenysorozat keretében. Viszszaemlékezve akkori produkciójukra, a közönség most bizonyosra vehette, hogy tökéletes művészi produkcióban lesz része, és ebben a reményben nem is csalatkoztunk.
Az oratórium üzenete sajnos ma is nagyon időszerű: a kereszténység felvétele után Szent István királyt egyrészt örömmel tölti el, hogy egyre több magyar tér meg Istenhez, Krisztushoz. Másrészt látomások gyötrik, miszerint a keresztény templomok romokban hevernek, a hitetlenek lemészárolják a keresztényeket, minden pusztul. A mű végül pozitív kicsengéssel zárul, hiszen Gizella királyné megnyugtatja férjét, és a keresztény hit erősségét hangsúlyozza. Az olasz nyelven elénekelt oratórium magyar szövegét kivetítőn követhette a közönség. Megkockáztatom: a műben a hit és a szeretet összefonódásának lehetünk tanúi.
A négy énekes szólista a lehető legjobb választás volt. Jekl László (basszus, Szent István király) hangja ércesen, kiegyensúlyozottan szólt. Jónás Krisztinát (szoprán, Gizella királyné) az ország egyik legjobb oratórium énekeseként tartja számon a szakma. Asztrik főpapot a marosvásárhelyi származású Szerekován János tenor tolmácsolta, akit megérdemelten tüntettek ki 2014-ben Simándy József-emlékéremmel. A fiatal Najbauer Lóránt (Erasto alattvaló) szépen kidolgozott baritonja jól illeszkedett a többi szólista teljesítményéhez. Magától értetődőnek tarthatjuk a két évtizedes sikeres előadói karriert birtokló Savaria Barokk Zenekar tökéletes összjátékát, főleg, hogy ez a mű már évek óta az együttes repertoárján szerepel. Az együttes karmesterének, Németh Pálnak köszönhetően gyönyörű, gazdagon áradó, zeneileg a legapróbb részletekig kidolgozott Caldara-művet hallgathattunk.
(Borítókép: Jekl László Szent István királyként. Fotó: Kolozsvári Magyar Napok)
