Ugyanígy képzelem el a kolozsvári tömegközlekedést is: a 3D-s labirintust az utcák képezik, a pálcikák pedig a közszállítási eszközök. És akárcsak az okostojás esetében, már csak némi logika meg ügyesség kell, hogy a pálcika eljusson A-ból B-be, lehetőleg minél hamarabb. Némi logika, amit Kolozsvárnak a kisujjából kellene kiráznia, hiszen az önkormányzat feltett szándéka, hogy az ország első okosvárosává fejleszti az egykori kincses várost, amelyet ugyanakkor máris az erdélyi Szilikonvölgyként emlegetnek, s amely – egyelőre csak papíron – a kreatív iparágak regionális kiválósági központja.
Ehhez képest állok a buszban – az pedig a tömegközlekedésnek szánt különsávban, a villanyrendőr előtt. És nézem, ahogy a busszal azonos irányba haladó személygépkocsik vígan mennek: nekik zöld, nekünk piros. Nézem a gyalogost is, akit egyszer már elhagytunk az előző stopnál, és most megint mellettünk van. Közben, akárcsak tegnap, amikor ugyanitt időzött a busz, azon töprengek: a városháza tényleg a tömegközlekedést szorgalmazza, mint ahogyan az már annyi nyilatkozatban elhangzott?
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
Előfizetés
