Az esemény népszerűségére jellemző, hogy több kíváncsi érdeklődő nem fért be a Kolozsvár Aréna teljesen megtelt emeleti előadótermébe a külpolitikai kérdésekkel foglalkozó Ultrahang YouTube-csatorna erdélyi turnésorozatának harmadik állomásán. A majdnem háromszáz fős közönséget előbb Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Király Tamás, az Ultrahang szerkesztője elmondta, hogy az erdélyi előadás-sorozatot eredetileg tavaly őszre tervezték, de Nógrádi György műtétje miatt elhalasztották. Meglepődött, hogy Erdélyben is mennyien nézik a tévében és hallgatják az öt éve működő Ultrahangon a meghívottat. Úgy konferálta fel Nógrádi Györgyöt, hogy a sikeres operáció utáni első beszélgetésükben ezt mondta neki: „Egy, nagyon gyenge vagyok még. Kettő, mi újság az izraeli háborúval? Három, mikor jövünk Erdélybe?”
Nógrádi György elmondta: szeret utazni, és imád – szinte naponta – előadást tartani, illetve megköszönte, hogy veszik a könyveit (megjegyezzük, az előadás előtt és után hosszú sorban álltak az olvasók dedikációért). Meggyőződése, „nem lehet úgy szerepelni, hogy valaki napi két órát nem tanul”.
A nemzetközi helyzetről szólva azzal indított, hogy a második világháború óta nem volt egyetlen békés nap sem a Földön. „Belátható időn belül nem is lesz” – tette hozzá. A biztonságpolitikai szakértő szerint Európa leértékelődött, de ezt nem hajlandó tudomásul venni. Kontinensünk tragédiája, hogy „nem globális játékos”, míg a 20. század elején a három globális játékosból kettő (a britek, a franciák) európai volt, mostanra már egy se, „három játékos játszik: az USA, Kína, Oroszország”.
Nógrádi több politikusról írt könyvet, de leszögezte, ezekből „csak egyetlen emberben nem csalódtam, az Kissinger. A pali zseni, ez bejött, elvtelen, ez is bejött”. Az egykori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadóról, külügyminiszterről Nógrádi azt hangsúlyozta, a nagyhatalmak között meghatározó az amerikai–szovjet (most amerikai–orosz) viszony, hiszen ez a két ország birtokolta és birtokolja az atomfegyverek több mint 90 százalékát. Kissinger sikeresen szembeállította a kínaiakat a szovjetekkel, majd diplomáciai manőverezéssel zárta le az egyiptomi–izraeli háborút.
Amerikai–kínai–orosz játszmák
„Mi a mai amerikai stratégia? – tette fel a kérdést. – „Ezt onnan kezdhetném, hogy 1980-tól, de lehet 1976-tól én kiemelkedő amerikai elnököt nem láttam” – jelentette ki, majd Ronald Reagantól kezdve elemezte röviden az Egyesült Államok vezetőit egészen Donald Trumpig, aki „lufikat ereget”, és szintén le akarja választani Oroszországot Kínáról, s a külpolitikát tette az elnöksége középpontjába. Nógrádi kételkedik abban, hogy Trump ezt továbbra is megteheti-e, ha a (novemberben esedékes) félidős választásokon elveszti a kongresszusi többséget. A Trump-féle lufik között Grönland kérdését ismertette, és az egész közönség nevetett, amikor kijelentette: reméli, nem tőle vette át az amerikai elnök a szigetlakók lefizetésének ötletét. „Az oroszok sorra viszik fel a fegyveres erőiket északra, mert nem tudják kizárni, hogy támadás következik be, a leghosszabb fegyverparti szakaszuk északon nekik van” – hívta fel a figyelmet.
Hogyan tudja szembeállítani egymással Kínát és Oroszországot az amerikai politika? Nógrádi válasza egy szó: Ukrajna. „Rengeteg dologban megállapodtak egy év alatt az oroszok és az amerikaiak, csak nem beszélnek róla” – húzta alá. A kiegyezés ára szerinte az, hogy „Krím orosz marad, a Dombász vidéke orosz marad”. Európa hosszú távon nem tudja vállalni Ukrajna amerikai fegyverekkel történő ellátását, mert „beledöglik”. Furcsaságként említette, nem volt hírértéke annak, hogy Zelenszkij ukrán elnök bejelentette: „eltűnt” 100 milliárd dollár. „Azt mondtam, ami pénzt adunk Ukrajnának, annak a 30%-át lopják el. Óriási botrány volt. Majd ugyanezt mondta Trump” – mondta. Ugyanakkor megállapította: „a világban a legfontosabb pénz a dollár volt, és maradt is, de ma már a világ valutatartalékainak alig több mint 40%-át tartják dollárban”. Ami Kínát illeti, a következő kérdést tették fel neki: magyarázza el, „hogyan lehet Kínában svéd típusú kapitalizmust felépíteni a kommunista párt vezetésével? Nem tudom. És azt mondták, hogy értsem meg, ez »a« kérdés Kínában, hogyan lehet a kommunista párt hatalmát átmenteni” – summázta a biztonságpolitikai szakértő. Kína dilemmája szerinte az, hogy ki az ellensége: Oroszország (ekkor elfoglalja Szibériát) vagy Amerikai (akkor Tajvant). Nógrádi meg van győződve arról, hogy Kína „Szibériára fog játszani egy Putyin után meggyengült Oroszországgal”, de törvényt hoztak, hogy 2049-ig egyesülni kell Tajvannal.
Oroszország kapcsán a balti államok oroszellenes politikáját Nógrádi nem tartja célszerűnek. Ukrajna 52 millió lakosából mostanra huszonvalamennyi maradt, Kárpátalján megfeleződött a magyarság, a magyar–ukrán viszony feszültté vált. Szijjártó Péter külügyminiszter hadifogoly-kiszabadítása „olyan hatást váltott ki Kijevben, mintha hadat üzentünk volna, rendszeresen kapjuk a katonai fenyegetéseket” – ecsetelte a professzor. Elismerte, tévedett, amikor azt hitte, nem lesz orosz–ukrán háború, az oroszok 2014-ben egyszerűen lemásolták a koszovói receptet. Az Egyesült Államok „kéri Ukrajna ritkaföldfém-lelőhelyeit, s meg is kapja”, az ukránok nem hajlandók területről lemondani, „Zelenszkij nem írja ki a választást, mert addig is pozícióban marad”, az oroszok pedig nagy veszteségekkel haladnak előre. Az ukrajnai háború végét nehéz megjósolni, de növekedni fog az ez irányú amerikai–orosz nyomás, és Európát nem kérdezik majd meg.
Rendkívül érdekes az iráni helyzet. „Irán dúsított atomprogramot folytat, dúsított uránércet állított elő” – állapította meg. A zsidó államról Nógrádi talányosan kijelentette, „bizonyítani tudja, Izrael minden háborúját megnyerte, de minden békéjét elveszítette”. Trump azt mondta, a háború négy hétig fog tartani. Ez elválik, hiszen „az egész muzulmán világban elkezdődtek az Izrael- és USA-ellenes tüntetések”.
A meghívott azzal fejezte be előadását, hogy túl sok pozitívumot nem tud mondani, „a nemzetközi helyzetben annyi háború van, mint soha a történelemben”.
„Csípős” sztorik
A Nógrádi-rajongótábor bizonyára nem csalódott, hiszen humoros fordulatokban bővelkedett az előadás, és a múltbeli vagy most is porondon levő világpolitikai vagy közismert szereplők emberi arcát is leleplező kis történetekből sem volt hiány. A teljesség igénye nélkül a sztorik közül megemlítjük az Orbán Viktorral vívott ultipartit, Korda Gyuri bácsi Nógrádira öntött tál kajáját, az elmaradhatlan múzsát (a feleségét), a Kennedyk és Musztafa Kemál (Atatürk) nőügyeit. A professzortól azt is megtudtuk, kémiai (!) Nobel-díj birtokosa lehetett volna, ha rálicitál, miképpen kötött ki akaratán kívül kínai kuplerájban, hogyan futamodtak meg többen a vele való vitától, valamint ki is írja valójában Nógrádi könyveit (meglepetés: saját maga).
A szakértő válaszai a Szabadságnak
Az előadás előtt arról kérdeztük a biztonságpolitikai szakértőt, hogyan kerülheti el Románia a háborúba való belesodródást, ha egyesülne Moldovával. (Ezzel kapcsolatban Nicuşor Dan államfő a napokban kijelentette, „a [román] parlament készen áll a Moldovával való egyesülésre”, illetve köztudott, hogy Transznisztriában orosz csapatok állomásoznak.) Nógrádi György kifejtette, „akkor lehet válaszolni a kérdésre, ha az orosz–ukrán háború véget ért. Rengeteg elképzelés, koncepció van, a lengyeleknek is van tervük, a románoknak is. Várjuk meg a háború végét, akkor lehet erre korrektül válaszolni.” Arra a felvetésünkre, hogy összefoghat-e Kína ellen az Egyesült Államok és Oroszország, Európa pedig hol rúghat labdába, a biztonságpolitikai szakértő azt felelte: „ennek a feltétele, hogy teljesen új amerikai politika legyen Oroszország felé. Trump most megy el Kínába, ezért ennek a valószínűsége jelenleg csekély, Ázsia felértékelődik, Európa pedig leértékelődik.”
