Netanjahu totális győzelmet akar a Hamász ellen. A háború kezdetekor két célt tűzött ki, hogy egyrészt teljesen megsemmisíti a Hamászt, illetve kiszabadítja a foglyokat. Ezek teljesülésétől tette függővé a háború lezárását, amely lassan már négy hónapja tart, és egyre több emberáldozatot követel. Palesztin adatok szerint immár 25 ezren vesztették életüket a Gázai övezetben, de az izraeli hadsereg is csaknem 300 katonát veszített, ami előzmény nélküli magas szám az izraeli hadsereg történetében.
Elemzők szerint a két állami megoldást, vagyis egy palesztin állam létrehozását Netanjahu azért utasítja el, mert túl akarja élni politikailag a jelenlegi helyzetet. Azt akarja elhitetni az izraeliekkel, hogy ő lehet az, aki megvédi őket a palesztin állam létrehozásának veszélyétől. Szerinte ugyanis egy palesztin állam folyamatos fenyegetést jelent Izrael létére. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és az ENSZ is azonban úgy látja, hogy csak a két állami megoldás hozhatja el a várva-várt békét a Közel-Keleten. Joe Biden amerikai elnök, Anthony Blinken amerikai külügyminiszter és más vezető amerikai diplomaták a héten erről próbálták meggyőzni Netanjahut, ám egyelőre sikertelenül.
Izrael és az Egyesült Államok között egyre nagyobb a feszültség, ami azért kényelmetlen Netanjahunak, mert Washington Izrael legfőbb szövetségese. Nem csak a világ látja másként a helyzetet, hanem lassan az izraeli közvélemény is egyre kevésbé vevő a háborús retorikára, és már szinte a többség is belátja: szükség van mielőbb tűzszünetre, sőt békére, ha élve akarják kimenteni a palesztinok által elhurcolt izraeli túszokat. A jeruzsálemi Héber Egyetem Reuters által idézett egyik felmérése szerint a lakosság 42 százaléka ért egyet azzal, hogy megállapodást kell kötni a palesztinokkal még akkor is, ha ez az egyezmény tartalmazni fogja az izraeliek elleni támadást végrehajtó palesztin foglyok kiszabadítását. Ugyanakkor 17 százalék azzal is egyetért, hogy az egyezmény tartalmazza az izraeli támadások intenzitásának csökkentését. Ez együtt 59 százalékot ad ki, ami 20 százalékpontos növekedésnek felel meg a háború kezdeti szakaszához képest.
A túszok rokonai egyre nagyobb nyomást helyeznek a kabinetre. A múlt héten a kormányfő háza előtt tiltakoztak azt követelve, hogy tegyen többet hozzátartozóik kiszabadításáért. Netanjahu személyesen is találkozott a tüntetőkkel, de nem sikerült meggyőznie őket arról, hogy a kabinet érdembeni lépéseket tett a foglyok szabadon engedéséért. Éppen ezért a hét elején váratlanul betörtek az izraeli parlament ülésére, ahol sürgős intézkedést követeltek hozzátartozóik kiszabadításáért.
Netanjahura az ellenzéki pártokat is magában foglaló kabinetje részéről is egyre nagyobb nyomás nehezedik. Egyes miniszterei ugyanis meglehetősen radikális, háborús párti álláspontot képviselnek, amit az Egyesült Államok elítélt, de vannak már olyan hangok is, akik a tűzszünetet szorgalmazzák.
A héten több hír is napvilágot látott arról, hogy intenzív békéltetési tárgyalások kezdődtek a színfalak mögött az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom irányításával. Egyiptom főleg azért érdekelt a fegyveres konfliktus lezárásában, mert a palesztinokkal szimpatizáló jemeni húszi lázadók támadásai nyomán jelentősen csökkent a Vörös-tenger hajóforgalma, ami komoly bevételkiesést okoz a nehéz gazdasági helyzetben levő észak-afrikai országnak, hiszen a kereskedelmi hajók kénytelenek kikerülni az egyiptomi vizeket. A háttéregyeztetések december végén kezdődtek, de egyelőre a felek elutasították a héten tett különböző javaslatokat, amelyek az egy vagy két hónapos tűzszünetről, de a tartós béke lehetőségéről is szóltak.
Netanjahu azért is van sarokba szorítva, mert az izraeliek alig 15 százaléka szeretné kormányfőnek látni a háború lezárulta után. Kormányát tartják ugyanis felelősnek, hogy a számos belpolitikai harcok miatt a hatóságok nem vették komolyan a palesztinok támadására utaló jeleket. Neki most valahogy politikailag is túl kellene élnie ezt az időszakot, márpedig ezek az ambíciói nehezíthetik a béke mielőbbi megkötését. A folyamatot akadályozó másik tényező, hogy az izraeli kormányon belül meglehetősen eltérően látják a Gázai övezet háború utáni sorsát, vagyis hogy kinek a fennhatósága alatt lesz a terület.
