Közkinccsé tették a volt unitárius püspöki lak történeti értékeit
„Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek föl lelki házzá” – idézte Péter Apostol I. levele 2. fejezetének 5. versét Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a Vallásszabadság Házának szombati avatóünnepsége alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten a kolozsvári unitárius templomban. Hálát adott Istennek, s köszönetet mondott a jóakaró embereknek, intézményeknek, szervezeteknek, akik anyagi, szellemi segítséget nyújtottak a volt unitárius püspöki rezidencia helyreállításában. A pusztulástól megmentett 500 éves épületet immár be kell lakni, életet kell vinni a falak közé – mondta Bálint Benczédi Ferenc, hangsúlyozva: „ez a ház akkor él igazán, ha ráhangolódunk a szellemiségre, lelkiségére, amelyet az alapok lerakása óta őriz, erre kell nekünk élő kövekként építenünk. Az egykori püspöki lak, amelyet sikerült az utókor számára megmenteni, „a vallásszabadságnak nemcsak háza, otthona lesz.”
A vallásszabadság 450. évfordulóját ünneplő Magyar Unitárius Egyház jubileumi évének újabb állomásához érkezett. Ezen az ünnepségen azonban az egyház nemcsak emlékezik, emlékjelet hagy: a kolozsvári unitárius püspöki laknak a Vallásszabadság Házaként való újjászületése a létrehozás, a megvalósítás, jövőbe tekintés ünnepe – hangsúlyozta köszöntőjében Farkas Emőd főgondnok. „Ahányszor e ház előtt elhaladnak, és a portáléja címerpajzsán látható keresztet és csillagot látják, emlékezzenek arra, hogy amit ez a ház őriz, az maga a történelem” – mondta Farkas Emőd. Az egyház célja, Ady szavaival élve, hogy: „látva lássanak”, azaz „a Vallásszabadság Házba belépő látva lássa, hogy ez a mi unitárius közösségünk, ha megfogyatkozva is, de a jövőbe tekint, és élni akar” – fogalmazott Farkas Emőd.
A felújítás során alapvető szempont volt, hogy a restaurált épületet a vallásszabadság eszméje szolgálatának megfeleltessük, illetve hogy művészettörténeti értékeit feltárjuk, és láttassuk – jelentette ki Gyerő Dávid főjegyző. „Ez az épület berendezés nélkül is egy építészeti ékszernek bizonyult, amelyben az elmúlt 500 év öröksége van együtt” – hangsúlyozta. Új funkcióinak megfelelően közösségi intézményként, kulturális térként, kutatóközpontként, múzeumként „újabb példája lesz az évszázados, felekezeti korlátok felett álló odafigyelésnek, amellyel a Magyar Unitárius Egyház szolgálta az erdélyi közművelődés és tudományosság ügyét” – fogalmazott az elöljáró. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyéni és közösségi élet számos formában kéri ma is a vallásszabadság védelmét, a társadalmi változások folytán pedig új kérdései merültek fel a vallásosságnak Európa-szerte. A Vallásszabadság Házának alapvető célja, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság értékeinek szolgálatában álló, a vallásosság kérdéseinek tudományos kutatásával is foglalkozó közösségi intézmény legyen – összegezte Gyerő Dávid.
Az épületet a hitelesség, a minimális beavatkozás és a reverzibilitás elve alapján újították fel
A restauráláskor feltárt értékek
Furu Árpád műemlékvédelmi szakmérnök, a volt unitárius püspöki lak felújításának műemlékvédelmi szaktanácsadója a felújítás szakmai kihívásait, a restaurálás alapvető szempontjait, a kutatás során feltárt értékeket összegezte ünnepi beszédében. Ennek alapján körvonalazódott a hatalmas, szakszerű munka, amelynek a ház mai állapotát és megjelenését köszönheti. Elmondta, az unitárius püspöki ház helyreállítása az elmúlt évtizedeknek az egyik legjelentősebb szakmai kihívása, ugyanakkor igazi kultúrtörténeti csemegét hozó munkálata volt.
A művészettörténeti kutatás és a helyreállítás felszínre hozta Kolozsvár talán legérdekesebb gótikus kapualját, melyet két oldalról monumentális nyitott ívek tesznek egyedülállóvá. Már a kutatás kezdetén meglepetésnek számított, hogy a kapualj keleti oldalán található épületrész 15. századi építésekor három szintes, pincéből, földszintből és emeletből álló emeletes kőépület volt – magyarázta Furu Árpád. Váratlan volt a középkori lépcsőház faragott kő fogódzójának felfedezése is, amely egyedinek számít Kolozsvár, sőt Erdély vonatkozásában. Szakmai örömet jelentett annak felismerése, hogy valamennyire helyreállíthatónak bizonyult az egykori utcai pincelejárat, amely jelenleg az utcai járda alatt található, és az is, hogy a középkori pince boltozatának vakolata javarészt még az első, építéskori réteg, amelyben többek között egy zsalunak használt középkori láda faragott lenyomatát is felfedezték.
A kutatás és helyreállítás során feltárták a ház mögötti melléképület, a sütőház és konyha padlózatát, és az egykor ezeket szolgáló kemencék, tűzhelyek alapjait is. Kolozsvári vonatkozásban kiemelkedően gazdag leletanyag került elő a boltozatok betöltéséből is. „Az itt talált kályhacsempetöredékek legalábbis megkétszerezték tudásunkat Kolozsvár 15–17. századi kályhakultúrájáról, a helyben gyártott és használt, sokféle, mintázatos kályhacsempéről” – részletezte a szakember. A leletek egy része a házban kiállítás formájában megtekinthető. Igazi szakmai különlegességnek számít, és kolozsvári vonatkozásban nagyon ritka a házból előkerült reneszánsz festett deszkatöredék, és a műfajában teljesen egyedülálló parkettmintával festett emeleti padló is. „Mindezekre az információkra fokozatosan derült fény, a ház még a közelmúltban is tudott újabb és újabb meglepetéseket szolgáltatni, természetesen úgy, hogy a történetének számos részlete továbbra is feltáratlan titok marad” – hangsúlyozta a szakember.
A pályázás és helyreállítás a Guttmann Szabolcs műépítész által készített tervdokumentáció alapján kezdődött el. Az épület megismerésében, kutatásában kulcsszerepet játszottak Lupescu Radu és Kovács Zsolt művészettörténészek, Csók Zsolt régész csapata. A kutatások alapján Furu Xénia építész dolgozott ki egy második, a feltárt műemléki értékek megőrzésére és bemutatására törekvő építészeti tervet. A belső építészeti koncepció Wagner Péter, kolozsvári gyökerekkel rendelkező, Budapesten élő építész munkája – összegezte Furu Árpád. Az épület felújítása a hitelesség, a minimális beavatkozás és a reverzibilitás elvét követve valósult meg – hangsúlyozta. Ez azt jelenti, a ház legértékesebb építészeti részleteit a maguk anyagi és formai hiteles valóságában igyekeztek bemutatni, hogy a ház jelenkori felhasználásával összefüggő szerkezeti, építészeti vagy épületgépészeti beavatkozások minél kevésbé sértsék, roncsolják a ház történeti rétegeit, valamint a jelenkor követelményei miatt hozzáadott új építészeti rétegek, megoldások a jövőben az eredeti történeti anyag károsítása nélkül igény szerint eltávolíthatók, kicserélhetőek, korszerűsíthetők legyenek – magyarázta a szakember.
Petrus Daumen kolozsvári polgár házának ajtókerete 1595-ből
A ház funkcióinak meghatározásában a több évszázados gyakorlatba próbáltak illeszkedni. Ennek megfelelően a földszinten az utcáról nyíló, kereskedelmi használatú tereket hoztak létre, a keleti, nagyobb traktusban egy éttermet, a nyugatiban egy könyvesboltot. A ház emelete az épület teljes története során lakásként, rezidenciaként működött. Az egyház vezetői arról döntöttek, hogy a jövőben a közösséget szolgálja majd, mindenki számára nyitott közintézményként működik. „Ilyenképpen a konferenciaterem, a múzeum és a kutatóközpont funkcióval ellátott emeleti helyiségek kialakításakor próbáltunk egy reprezentatív rezidencia belső tereinek hagyományához lehetőség szerint illeszkedni” – emelte ki Furu Árpád. A ház tetőterét, valamint az udvari szárny emeletét a jövőben vendégszobákként fogják hasznosítani.
A szakmérnök beszámolt arról is, hogy komoly szakmai kihívást jelentett a ház szerkezeti állapota, ami tulajdonképpen a felújítást leginkább szükségessé tette. A ház egyes részeiben aláfalazásra volt szükség, az udvari szárny földszinti falaiban a téglák szinte elporladtak, úgyhogy itt szakaszos falcserét kellett eszközölni. A falak és boltozatok, helyenként ijesztően tátongó, máshol sűrűn szerteágazó repedéseit hagyományos módszerekkel és anyagokkal össze kellett szőni – részletezte Furu Árpád. A középkori épületrész helyreállítása során két jelentős célkitűzést fogalmaztak meg: a kapualj középkori íveinek megnyitását és az eredeti középkori pince-földszint-emelet közötti közlekedés visszaállítását. Mindezt bravúros és bonyolult szerkezeti beavatkozás tette csak lehetővé: az ívek fölött, a boltozatok válla és a padló között egy rácsos acéltartót építettek be, a középkori lépcsőt pedig egy csúsztatható födémrész alkalmazásával nyithatták meg. A szerkezeti munkálatok szakértői és tervezői Popa Augustin, Cosmin Mureşan és Dáné Rozália voltak. A földszinti, ijesztően végigrepedt boltozatok megerősítését Váló Attila torockói mester és csapata végezte. Az aláfalazásokat, szakaszos falcseréket, födémek megerősítését és összeszövését, az utcai pincelejárat kiásását és megerősítését, a művészettörténeti kutatást szolgáló feltárásokat Istvánfi István csapata végezte, a munkálatok vezető mestere Szabó Árpád, 2016–2018 között a főkivitelező Dénes Ibolya cégje volt.Jelentős feladatnak bizonyult a szakemberek számára a belső terek kialakításának megtervezése is. A ház építéstörténetének egyetlen korszakából sem maradt fenn elégséges dekorációs elem, amely kiindulást jelenthetett volna egy egységes történeti belső tér rekonstrukciójához. Ennek folytán, egyetlen szakmailag járható út maradt: egy új egységes belső dekoráció megtervezése, amely technikailag szolgálni tudja a jelenkori funkciók követelményeit, és lehetővé teszi a szigetszerűen megmaradt történeti építészeti értékek bemutatását, és teljesen reverzibilis. Ez vezetett az álmennyezetek és falburkolatok alkalmazásához – magyarázta a szakember. – „Wagner Péter belsőépítész bátran használta a dekoráció, a forma és a szín, a megvilágítás és a fény eszköztárát, hogy az erdélyi unitárius egyházi vizuális kultúra múltjából gyökerező formákból és színekből újat, egyedit teremtsen” – hangsúlyozta Furu Árpád. Wagner Péter többéves munkájának eredménye a konferenciatermekben fríz-dekorációként megjelenő, az erdélyi unitárius templomokat ábrázoló pasztellsorozat is. A műemlékvédelmi szakmérnök végezetül köszönetet mondott minden szakembernek, aki a felújításban részt vett.
A reprezentációt szolgáló egykori szalon ma konferenciaterem
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a testvérfelekezetek nevében köszöntötte a jelenlévőket. Mint mondta, reméli, hogy a román parlament is a vallásszabadság napjává nyilvánítja január 13-át, hiszen ez is alapjául szolgálna a közösségek békés együttéléséhez, a közös jövőkép megalkotásához. Megállapítása szerint régi törvény, hogy a jövő kiszámítható azok számára, akiknek elég erős az identitása, de a jövőépítéshez olyan partnerek is kellenek, akik ismerik a múltat, nem kérdőjelezik meg egymás létének jogosultságát. „Legyünk nyitottak a párbeszédre, találjuk meg ehhez a társakat” – hangsúlyozta a püspök.
„Hozza ez a hely közelebb az embereket egymáshoz”
Az Unitárius Univerzalista hittestvérek Egyesülete (UUA) nevében Susan Frederick-Gray, a szervezet elnöke üdvözölte az egybegyűlteket. Elmondta: a tordai országgyűlés 450 évvel ezelőtti határozata, a vallásszabadság vívmánya követendő példa, mérföldkő kellene legyen a világ számára. Mint mondta, az Amerikai Egyesült Államokban sajnos a mai törvények, bírói ítéletek nem a vallásgyakorlás szabadságát segítik, hanem a kiváltságos, befolyásos egyházak előjogait védik. „A vallásszabadság eszméje napjainkban, kimondása után 450 évvel, fontosabb mint valaha. Legyen a kolozsvári Vallásszabadság Háza az a hely, ahol az emberek megtanulják szeretni és értékelni a szabad vallásgyakorlatot, olyan hely, amely közelebb hozza egymáshoz azokat is, akik eltérő véleményen, sőt konfliktusban vannak egymással” – fogalmazott Susan Gray.
Több évszázad jólétének tárgyi emlékei köszönnek vissza ebben az épületben, és az aggályos türelemmel feltárt történeti részleteket nem dugták el múzeumi tárlók mélyébe, hanem kiemelték, s közkinccsé tették – hangsúlyozta köszöntő beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Úgy vélte, a reformer szellemben létrejött unitárius egyház ma is egy folyamatosan megújuló, a 21. századba utat építő egyház, ennek tanúsága a Vallásszabadság Háza is, amely mostantól nem az egyházi hatalom reprezentációját szolgálja majd, hanem a közösségét. „Ez az épület egyidejűleg lesz múltunk megjelenítője és legfőképpen a magyar közösség otthona” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Köszönetet mondott az egyháznak minden szabadságszerető ember nevében, újabb 450 évet kívánva.
A 2009-ben elkezdett felújítási munkálatok befejezését a magyar kormány – közel 6 millió lejes, az összköltség majdnem 80%-át kitevő – támogatása, a román kormány közel 15 %-os hozzájárulása, Kolozsvár önkormányzatának és magán-személyek adományai, valamint az egyház saját hozzájárulása tették lehetővé.
Az avatóünnepségen a román kormány részéről Victor Opaschi egyházügyi államtitkár, a magyar kormány megbízottjaként Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese volt jelen.
Dávid Ferenc prédikációs könyve is megtekinthető a kiállításon
A szabad vallásgyakorlás és a lelkiismeret szabadsága minden demokratikus rezsimnek alapvető értéke, sőt a demokrácia feltétele – fejtette ki Victor Opaschi. Az államtitkár szerint a fundamentalizmus, az idegengyűlölet olyan kihívások ma Európa-szerte, amelyek ellensúlyozására előtérbe kell helyezni, hangsúlyozni kell a vallásszabadság eszméjének fontosságát. A lelkiismeret és a vallásgyakorlás szabadságának, a vallási és etnikai pluralizmusnak a tisztelete olyan értékek, amelyeket a vallási és politikai közösségek évszázadok erőfeszítései nyomán valósítottak meg, s ez a szellemi örökség érték a romániai és általában az európai társadalmak számára is – tette hozzá az államtitkár. Mint mondta, meggyőződése, hogy Románia etnikai és vallási sokszínűsége olyan erőforrás, amelyet értékesíteni kell. A pluralizmus, a tolerancia, a kölcsönös tisztelet pedig olyan értékek, amelyek segítségével a közösségek saját közös jólétük elérésén munkálkodhatnak.
A Vallásszabadság Háza a maga során kereszténységünk megerősítésére is szolgál majd, a keresztény értékek védelmében pedig mindent meg kell tennünk – emelte ki beszédében Soltész Miklós államtitkár. Emlékeztetett, felekezettől függetlenül, a kereszténység a legüldözöttebb vallás ma a világon, és „felelősségünk, kötelességünk megőrizni a kereszténységet, amelyet Európa kétezer éven át megtartott.”
Az unitárius templomban elhangzott istentiszteletet és köszöntő beszédeket követően az ünneplő közönség átvonult a Vallásszabadság Házának udvarára, ahol Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója, Oláh Emese alpolgármester, valamint Brendus Réka főosztályvezető-helyettes mondta el gondolatait. A testvérfelekezetek képviselőinek áldásai illetve a szalagvágás momentuma után a Korzo Egyesület művészettörténészei által vezetett csoportok indulhattak megtekintetni a gyönyörűen felújított épületet.
Amiként a volt unitárius püspöki laknak több értékes részletét elfedték, elfalazták, bevakolták az idők során, volt példa arra is, hogy a vallásszabadság eszméjét, a szabad vallásgyakorláshoz való jogot „bevakolták” – fogalmazott beszédében Kovács István közügyigazgató, emlékeztetve az erőszakos térítések időszakára, a kommunista államrendszer általi vagyonelkobzásokra, megjegyezve: az egyháznak még mindig nem szolgáltatták vissza teljes mértékben az államosított tulajdonát. „A legnagyobb falak bennünk, emberekben épülnek: amikor lelkiségünket ferdítjük, a vallásszabadság történelmi voltát torzításokkal csökkenteni akarjuk – hangsúlyozta. Az egyház a vallásszabadságot szolgáló épületet a közösségnek ajándékozza, áldozatot hozva a közösség, a kultúra és a tudományosság szolgálatában, hogy az eszme megtalálhassa a neki megálmodott otthont, az emberi lelkeket – mondta az egyházi elöljáró.
Ez az épület a szabad szellem, a kulturális sokszínűség ígéretét hordozza, a vallásszabadság pedig olyan elv, amely nem választható le az európai értékekről – fejtette ki Oláh Emese alpolgármester. Emlékeztetett, az ENSZ 1948-ban fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, miközben Erdélyben akkor már közel négyszáz évvel azelőtt törvényi erőre emelték a gondolat, a vallás, a lelkiismeret szabadságának alapvető emberi jogát.
A tordai országgyűlés törvénye politikai döntés volt, amely jelentős nyomot hagyott a történelemben – állapította meg Brendus Réka, köszönetet mondva mindazoknak, akik a kolozsvári Vallásszabadság Házát megálmodták.
Tárgyak, amelyeket a ház rejtett
Az épület bejárása maradandó élménynek bizonyult, annál inkább, hogy legutóbbi látogatásunk alkalmával még vakoltak, festettek, szereltek rajta. Egy egykori unitárius püspöki lak a szó szoros értelmében újjászületett, és oly módon, hogy az építéstörténetének meghatározó szakaszaira utaló részletek gyönyörűen ki vannak emelve, legyen szó a középkori lépcsőházról, boltozatokról vagy a középkori kandalló nyomairól. Bár új rendeltetést kapott, igazodik a korszerű épületgépészeti igényekhez, egyedi koncepciójú, hangulatos belsőépítészeti megoldásokat alkalmaztak rajta, a múlt és a történetiség finomságait is tisztelő szaktudás érződik minden részletében. Nyomon követhető az egykori főúri lakosztály térbeosztása is, elkülönül ma is a ház férfi és nőtagjainak egykori lakosztálya, a korábban reprezentációs funkciókat szolgáló helyiség, a mai konferenciaterem. Az egyháztörténeti kiállítás tárlóiban értékes kéziratok, könyvek, kegytárgyak láthatók, köztük található Dávid Ferenc prédikációs könyve, úrasztali kelyhe is. Érdekesség a gyönyörű 17. századi, nyárádszentlászlói török imaszőnyeg, amelynek a tájékoztatás szerint igen egyedi ábrázolása látható, a megduplázott árkádokkal és oszlopokkal megjelenített nyílással.
Külön tárlókban kaptak helyet azok a tárgyi leletek, amelyek a ház kutatása során kerültek elő, köztük értékes reneszánsz kályhacsempe-töredékek, amelyek helyi, kolozsvári fazekasműhelyek 16. századi alkotásai lehettek. Külön érdekességnek számítanak azok a 19. századi higiéniát szolgáló kellékek, amelyek a Biasini-szárny 19. századi földszinti és emeleti latrinagödréből kerültek elő. Van köztük Bécsből származó fogmosóporos tégely, párizsi csontnyelű fogkefenyél, porcellán szappantartó, éjjeliedény és illatszeres üvegcsék is.
Az épületben láttatott építészeti, régészeti, muzeális értékek lenyűgöző tára egy olyan részlettel egészül ki, amely Kolozsvár várostörténetének meghatározó emléke, és amelyet mindmáig nem volt a nagyközönség számára látható helyen. A mai unitárius kollégiumban, egyik korlátozottan látogatható földszinti helyiségben volt befalazva egy teljesen ép reneszánsz ajtókeret, amelynek eredeti helye a kollégium helyén állt, 1899-ben elbontott egykori lakóházban volt. Petrus Daumen egykori kolozsvári polgár házának ajtókeretét a Vallásszabadság Házának gangjában helyezték el, így bárki láthatja, megcsodálhatja részleteit. Német nyelvű feliratának jelentése illő és találó: „Isten hatalmában e ház.”
Fotók: ROHONYI D. IVÁN
