Nem kívánok tudományos részletességgel a spanyol nyelv szerkezetéről értekezni, mindenki ismeri, sokszor hallhatta, (ó, a felejthetetlen Esmeralda-sorozat!), és minden bizonnyal tud is néhány szót. (A sógorom irigylésre méltó önbizalommal használja a szappanoperákból véletlenszerűen ráragadt teljes szókincsét, ami egy egész kifejezésből áll: "basta ya!" (Legyen vége!). Ezt mondja minden alkalommal, amikor poénosan a tudtunkra akarja adni, hogy nem áll szándékában tovább beszélni egy adott témáról.
Három példát szeretnék felhozni, amellyel Közép-Amerikában szembesültem, amikor a kulturális kontextus a szó tulajdonképpeni jelentését helyzetfüggővé tette. Nem elég ugyanis szótárszerűen tudni, mit jelentenek a szavak, mindenképpen kulturális kontextusba kell helyezni azokat. Ettől válik mindez – számunkra, nem spanyol ajkúak számára - mókássá. Zavaros, de egyben pompás, sokoldalú, színes világ ez!
Íme tehát Latin Amerika, ennek minden bonyolultságában. Vegyük például az "ahora" időhatározó szót. Jelentése "most". Egyszerű. Elvben. De van egy "ahorita" változata is, ami tulajdonképpen a "most" kicsinyítő képzővel. Afféle "mostacskán", bár ilyen szó a magyarban nincs. És akkor ott van az "ahoritita" forma. Ami "nagyon nagyon mostot" jelent. Európai ésszel nem is tűnik (egyelőre) bonyolultnak mindez. Tankönyvi példamondat: "Ahora estoy comiendo." (Most eszem.) Ugyanilyen logikával kérdem a férjemtől: Quieres ir a pasear? (Akarsz menni sétálni? *) Jön a válasz: Ahora. (Most). De hogy ez tulajdonképpen mit is jelent, ennek megértése érdekében kulturális szűrőn keresztül kell átengedni a választ, amelynek jelentése nem más mint: Most nem akarok menni! Később, sokkal később! “Egyértelművé” vált végül számomra is, hogy az "ahora" egyáltalán nem jelenti a klasszikus "mostot", és hogy a férjemtől sajnos távol áll a séta gondolata.
Vajon az "ahorita" lenne az “igazi” most? Nem! Ha a válasz a sétálásra való invitálásra "ahorita" lett volna, akkor ez kb. 1-2 órás időkeretet jelentene, vagyis hogy megvan a hajlandóság, de egyáltalán nem most.
Talán akkor inkább az "ahoritita" lenne a megfelelő válasz, ami azt fejezi ki, hogy igen, szedelőzködhetünk, indulhat a séta? Ismét nem. Ez ugyan már közeledik tartalmilag a “mosthoz”, de még nem az igazi. Azonban a következő fél órában akár be is következhet.
Kérdezem: de akkor mi az igazi "most"? Talán ilyen nincs is. A férjem, akinek spanyol az anyanyelve, készségesen felvilágosít arról, amit már sejtettem, hogy az "ahora" az minden, csak nem "most". Az "ahora" egy kedves módja annak, hogy ne mondj nemleges választ valamire, de közben ne is ígérj meg semmit sem.
Ha egy megbeszélésre vársz és az illető oda szól neked, hogy "ahora vengo "(most jövök), bajban vagy, hiszen akkor várnod kell még egy ideig. Ha azt mondja, "en este momento te atiendo" (ebben a percben fogadlak), akkor még mindig kell egy keveset várj, de már biztos lehetsz, hogy nem tart soká.
A második példa, ami még ennél is egyedibb élethelyzetet teremt, az a "poco" szó jelentésével van összefüggésben. "Poco" az "kevés". Nem írok példamondatot, mert mindenki számára könnyen érthető, kivéve, amikor azt hallják: "Al cumpleaños vinieron un poco de gente. " Szószerint: A szülinapra (egy) kevés ember jött. De igazából értsd: A szülinapra egy csomó ember jött. Ha azt mondjuk: "Al cumpleaño vinieron poca gente", na ennek a jelentése az, hogy a szülinapra kevés ember jött. A különbség a "un" használatában van. "Un poco": sok. "Poco" : kevés. Szóval előfordulhat, hogy talán úgy gondoljuk, szinte senki nem volt ott és közben egy tipikus 150 emberes szülinapi buli kerekedett. Úgy lesz a "kevésből" "sok", hogy hozzáadsz a kevéshez "egy" (un) keveset. Elképesztő. Számomra legalábbis…
Jöjjön a harmadik példa egyenesen Közép-Amerikából, annak két országából. Mit mond a hondurasi és mit ért a panamai? Amikor szükséged van valamire, a "necesitar" szót használod. Ez általános szabály. Hacsak nem vagy Honduraszon, mert ott szívesebben használják az "ocupo" szót, amit inkább lehetne "(el) foglalni”-ként fordítani. Íme egy honduraszi példa: "Yo ocupo dinero" : Nekem szükségem van/lenne pénzre (én foglalnék pénzt). De ha Panamában valakinek azt mondod: "Yo ocupo el dinero", ő úgy érti, te már rendelkezel, neked már megvan (te már “foglalod”) a pénzt, birtokában vagy annak. Teljesen ellentétes értelmet kap a szó. Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy az anyagi helyzeted “hondurasi” vagy “panamai” logika szerint alakul. (Abba már nem is merek belegondolni, hogy a pénzbirtoklás fogalom egyes helyeken miért rokonértelmű a lefoglalás fogalomkörével…)
Hát ennyit a spanyol nyelvben rejlő kulturális sajátosságokról.
*Mert ugye a nők mindig sétálni akarnak. Szíves figyelmükbe ajánlom - ha még nem látták – a Szomszédnénis Tóth Szabolcsnak Miért kell a lányokkal mindig sétálni? című előadását.
