Százötven éve született gróf Bánffy Miklós
A Bánffy család az egyik legnagyobb erdélyi arisztokrata család, amely egész Erdélyt belakta, de nem erdélyi származásúak. Első ősük besenyő volt, aki a honfoglalás után több száz évvel települt ide. A család neve eredetileg Losonczi volt, majd Bánffy, végül losonczi Bánffy. Kolozs megyében hatalmas föld- és erdőbirtokkal rendelkeztek, Bonchida volt a törzsbirtokuk. Ott építették meg hatalmas kővárukat, amelyből generációk hosszú sorának alakító munkája után jött létre a mai méltóságosan egyszerű hatalmas barokk kastély. A Bánffyak tekintélye állandóan növekedett és erősödött az évszázadok folyamán – ismertette Gaal György helytörténész gróf Bánffy Miklós családjának eredetét.
Az első Bánffy György 1674-ben bárói, 1696-ban grófi rangot nyert. Dédunokája az a III. Bánffy György, aki megépíttette a kolozsvári Bánffy-palotát. Ennek fiával, Józseffel 1858-ban kihalt az első grófi ág. A bonchidai kastélyt a másik ágból származó báró Bánffy Miklós vette meg, aki a grófi címet 1855-ben kapta meg. Az ő unokája az író, politikus Bánffy Miklós.
A születési bizonyítvány szerint Bánffy Miklós 1873. december 30-án született Kolozsváron, a Toldalagi–Korda-palotában, amely nagyanyja, iktári Bethlen Kata révén került a Bánffy család tulajdonába, ahogy a Házsongárdi temetőben található kripta is – folytatta Gaal György.
A korán árván maradt Bánffy Miklós jogot végzett Kolozsváron és Budapesten. Egy-egy évet töltött Fiuméban és Berlinben mint tiszteletbeli gyakornok, akkor sajátította el a diplomácia és a nemzetközi kapcsolatok alapelveit. 1906–1910 között Kolozsvár és Kolozs megye főispánja volt. Ebben az időszakban adták át a Hunyadi (ma Ştefan cel Mare) téri új színházat, befejeződött az egyetemi könyvtár építése, folytatódott a város utcáinak kikövezése. 1910-től Kolozsvár II. kerületének országgyűlési képviselője volt a budapesti parlamentben.
Irodalmi pályafutásának kezdetén Kisbán Miklós néven publikált. Munkásságának elismeréseképpen 1907-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjául választotta.
1912-ben az uralkodó kinevezte a Budapesti Nemzeti Színház és Királyi Operaház főigazgatójává. Nemcsak a két intézményt vezetett, hanem új szellemiséget teremtett, darabokat rendezett, színre vitte Bartók Béla három színpadi művét.
Ugyancsak őt bízták meg IV. Károly király 1916. december 30-i koronázásának megszervezésével. 1918-ban lemondott az operaház éléről, és a Budapesten megalakult Székely Nemzeti Tanács vezetőségi tagja lett. Ennek megbízásából tájékoztató körúton vett részt, amelynek állomása Bécs, Berlin és Hága volt. Bethlen István hazahívta, hogy a román megszállókkal tárgyaljon. Az 1920-ban létrejött Magyar Királyság Pártjának társelnöke volt. 1920-ban Londonba utazott a magyar kormányt képviselni a békekötés előkészítésénél. Magyarország külügyminisztere volt 1921 áprilisa és 1922 decembere között. Az ő sikerének számít a soproni népszavazás kiharcolása és ezzel Sopron megőrzése. (1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 km² Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak – szerk. megj.)
1926-ban a Román Koronatanács engedélyével hazaköltözött. A koronatanács azt a feltételt szabta, hogy Bánffy tegyen hűségesküt a román királynak, és tíz évig ne politizáljon romániai viszonylatban. Az eskütételen díszmagyarban jelent meg.
Hazaköltözésének feltétele az volt, hogy tegyen hűségesküt a román királynak, és tíz évig ne politizáljon – Bánffy az eskütételen díszmagyarban jelent meg
A gróf ezt követően főleg Bonchidán élt. Kós Károly tervei alapján újította fel kastélyát, de kolozsvári palotája földszintjén is állandó lakosztálya volt. 1928-ban a református egyházkerület főgondnokává választották.
Az erdélyi irodalom szervezőjeként részt vett a marosvécsi Helikon írói találkozókon, amelyeknek szellemi vezetője lett. Az Erdélyi Szépmíves Céh Kiadó (ESZC) elnöki tisztségét is betöltötte, majd 1928-ban többekkel megindították az Erdélyi Helikon című folyóiratot. Kötetei és illusztrációi jelentek meg az ESZC kiadványai között. 1930-ban a kolozsvári színházat pártoló egyesület elnöke lett. 1934-ben meghívták a Szegedi Ünnepi Játékokra, ahol Madách Az ember tragédiája című drámáját rendezte meg, ami nagy sikert aratott, több tízezer ember tekintette meg az előadást.
Gaal György elmondta: a politikamentes tíz év eltelte után Bánffyt 1939-ben a Magyar Népszövetség elnökévé választották, amely az akkori egyetlen párt, a Nemzeti Újjászületés Frontjának magyar tagozata volt. A második bécsi döntést követően a magyar felsőház tagja. 1943-ban a magyar kormány kezdeményezésére részt vett a háborúból való kiugrást célzó román–magyar tárgyalásokon. 1944 őszén többekkel együtt megmentette Kolozsvárt: tárgyalások útján elérte, hogy a város nem vált hadszíntérré.
Bánffy Miklós főműve a háromkötetes Erdélyi történet című önéletrajzi munka, amely Magyarország és a főnemesség 1904–1944 közötti történetét mutatja be az arisztokrácia szemszögéből. A trilógiát az elmúlt évtizedekben számos nyelvre lefordították, román nyelven Marius Tabacu tolmácsolásában olvasható.
Budapesten élte át a város ostromát, eközben a bonchidai kastélyát kirabolták és felgyújtották. 1945 márciusában hazajött Kolozsvárra, ahol színdarabot, emlékiratot, passiójátékot írt. A Toldalagi–Korda-palotát államosították, őt pedig ki akarták lakoltatni szülőházából. 1949. október 15-én nagybetegen Budapestre érkezett feleségéhez és lányához.
1950. június 6-án hunyt el. Végrendeletében a családi kriptát és a Toldalagi–Korda-palotát a református egyházra hagyta, ez utóbbit sajnos mind a mai napig nem sikerült visszaszerezni. 1976-ban exhumálták, urnáját a családi kriptában újratemették a Házsongárdi temetőben zárt körű szertartáson – számolt be Gaal György, aki maga is jelen volt az eseményen. Hozzátette: jóllehet Bánffy egykor a református egyház főgondnoka volt, a kommunista hatalom nem engedte, hogy a Farkas utcai református templomból temessék.
Gaal György elmondta: 1994-ben emlékülést tartottak a budapesti teológián, az operaházban leleplezték Strobl Alajos Bánffy-mellszobrát. Budapesti lakásának falán, a Reviczky utcában emléktáblát helyeztek el. Erdélyben a Polis Könyvkiadó kezdte el műveinek kiadását.
Borítókép: A Soproni emlékmű Párkányi Raab Péter alkotása
