A rejtélyek, borzalmak iránti kíváncsiság
Először is értelmezzük, pontosan mit is takar ez a műfaj. A true crime tehát olyan bűnügyi történeteket foglal magába, amelyek valóban megtörténtek. A műfaj kitér minden apró részletre; nem csak a bűncselekményt ismerhetjük meg, hanem részletesebb képet kapunk az elkövetőről, annak előéletéről, többet megtudhatunk a mentális állapotáról, valamint beavat bennünket a nyomozás részleteibe és az áldozatok életébe is.
Az Indianai Állami Egyetem, a true crime hatását vizsgáló egyik tanulmányában arról ír, hogy a bűnügyek iránti érdeklődés egyáltalán nem új jelenség; egészen hosszú időkre nyúlik vissza az emberek ezen téma iránti fogékonysága.
A bűncselekményekről szóló ,,tudósítás’’ már a tizenhatodik században elkezdődött, krónikák, röpiratok segítségével osztottak meg a nyilvánossággal. Céljuk az volt, hogy megragadják az olvasók figyelmét a bűncselekmények részletes, nyers leírásával. Gondoljunk csak a nyilvános büntetésekre, kivégzésekre, amelyek nagy tömegeket vonzottak; a közönség morbid szórakozás iránti vonzalma már ekkor is létezett. Az emberek látni akarták a bűnösök megbüntetését. Nem volt elég tudniuk arról, hogy igazságot szolgáltatnak – látniuk kellett azt saját szemükkel!
A huszadik század során megjelentek a krimi regények és a gyilkosságokat taglaló újságcikkek, majd a század végére már kifejezetten csak bűnügyeket bemutató televíziós csatornák és dokumentumsorozatok is elérhetők voltak. Az igazi true crime-őrület azonban csak az utóbbi években kezdődött. Ehhez nagyban hozzájárultak a különböző podcast-csatornák és streaming-szolgáltatók, amelyeknek köszönhetően minden korábbinál könnyebben és nagyobb mennyiségben elérhetőek ezek a sztorik.
Az emberi természet alapvetően kíváncsi, vonzza a rejtélyek megoldása és az, hogy szinte „detektívként” vehessen részt a bűnügyekben – ezt a média pedig nagyon jól ki tudja használni.
A true crime negatív oldala: a bűnözők árnyalt ábrázolása
Mivel a műfaj nem csak a bűncselekmény bemutatására összpontosít, hanem magára az elkövetőre is, így sokat megtudhatunk annak életkörülményeiről és személyiségéről is. Megismerhetjük a gyilkosok gyermekkorát, traumáit, mentális problémáit vagy éppen egy sor olyan körülményt, amelyek látszólag hozzájárulhattak bűnözővé válásukhoz.
Ezeknek a történeteknek részletes megismerése egyfelől hasznos lehet, mivel segíthet tudatosítani, hogy egy gyermek személyiségfejlődése mennyire negatív irányt vehet, ha nem biztonságos, egészséges környezetben nő fel. Így talán komolyabban vesszük, ha bántalmazott gyermeket látunk a környezetünkben.
Másrészt ennek hatására a közönség sokszor képes együttérezni ezekkel az emberekkel, megértve, hogy miért válhattak azzá, akik. A fennebb említett tanulmány viszont kiemeli, hogy az empátia és megértés néha félrevezető lehet, mert a nézők, hallgatók vagy olvasók így hajlamosak "emberibbnek" tekinteni a gyilkosokat, ami olykor enyhítheti a tetteik megítélésének súlyosságát. Kockázatos lehet tehát az efféle ábrázolás; azt az üzenetet közvetítheti, hogy a bűnözés mindig valamilyen traumatikus háttérre vezethető vissza, ami enyhítheti a tetteikért érzett felelősségüket.
A rajongók emellett hajlamosak lehetnek idealizálni a bűnözők által elkövetett ügyeket, különösen a bonyolult, rejtélyes eseteket. Így a közönség gyakran inkább a bűncselekmény logikájára és a „mesteri” bűntények részleteire koncentrál. Ez erősítheti az elkövetők „zseni-imázsát”, és elfeledtetheti a nézőkkel a valódi áldozatok fájdalmát.
A true crime hatásait vizsgáló tanulmány arra is rámutat, hogy a felmérések szerint a nők azok, akik általában vonzóbbnak találják ezeket a történeteket, ez az igény pedig a velük szembeni erőszakos támadásoktól való félelemből fakad, ezért a műfajt főleg információs eszközként használják, amit akár fegyverként is bevethetnek egy veszélyes helyzetben.
Kiderült ugyanakkor az is, hogy a true crime tartalmak fogyasztása egyeseknél olyan negatív hatásokat válthatnak ki, amelyek befolyással lehetnek a racionális gondolkodásra. Egyelőre nem lehet pontosan meghatározni, kikre lehet mindez negatív hatással, mivel ez számos tényezőtől függhet, például a környezettől, a mentális egészségtől és egyéb körülményektől. A tanulmány érdekességként említ egy dél-koreai fiatal esetét, Jung Yoo-Jung-ét, aki az ilyen típusú sorozatok hatására kapott „kedvet” ahhoz, hogy megöljön valakit, mivel ezek a műsorok kíváncsiságot ébresztettek benne az iránt, milyen érzés lehet embert ölni.
Természetesen nem lesz minden true crime-rajongóból bűnöző; valószínű, hogy az említett fiatalnál fennállhattak bizonyos mentális problémák is, ennek ellenére a tanulmány inkább arra próbál rávilágosítani, hogy óvatosan kell bánni ezzel a műfajjal.
A bűnügyi történetek etikája: hol húzódnak a határok?
Az egyik probléma, ami általában vitát generál egy gyilkosságot bemutató film vagy sorozat körül az az, hogy kértek-e engedélyt a hozzátartozóktól vagy sem. Habár nehéz igazságot tenni ebben a kérdésben, úgy gondolom, talán mégis a rokonok akaratát kellene először figyelembe venni.
Mivel a true crime nemcsak az elkövetőre, hanem az áldozatra is fókuszál, érthető, hogy az alkotók minden szempontból arra törekednek, hogy mindent részletesen, valósághoz hűen mutassanak be. Azonban nem meglepő, hogy a családtagok gyakran visszariadnak ettől, hiszen morbidnak tűnhet, hogy a szeretteik megölésének részleteivel járuljanak hozzá ahhoz, hogy valaki anyagi haszonra tegyen szert. Ráadásul nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egy ilyen film elkészítése újra felzaklatja a hozzátartozókat. Nem is beszélve arról, milyen lehet számukra a tudat, hogy egy sorozat, amely egy családtag brutális megöléséről szól, igazi rajongótábort vonz maga után.
Hasonló probléma merült fel 2022-ben, amikor a Netflix kiadta a Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori című sorozatot, amely sok áldozat családjában váltott ki elégedetlenséget. Az egyik meggyilkolt férfi édesanyja felháborodva nyilatkozott arról, hogy a produkció a családja valódi nevét és fia gyilkosságának részleteit használta fel anélkül, hogy erre „kifejezett engedélyt” adott volna.
Ettől függetlenül persze vannak olyan tartalomgyártók, akik úgy készítik el true crime tartalmaikat, hogy az lehetőleg ne sértse meg az elhunytakat és azok családtagjait. Például nem osztanak meg olyan információkat, amelyek túlságosan felkavaróak lennének.
A true crime műfaj népszerűsége tehát nemcsak a szórakoztatásról szól, hanem komoly etikai és társadalmi kérdéseket is felvet. Bár a műfaj egyre inkább jelen van a médiában, fontos, hogy tudatosan közelítsünk hozzá, figyelembe véve az áldozatok és hozzátartozóik érzéseit, valamint a bűnözők ábrázolásának lehetséges következményeit. Úgy gondolom, a történetek részletes bemutatása és az emberi sorsok mélyebb megértése segíthet abban, hogy jobban megértsük a bűncselekmények mögötti pszichológiai és társadalmi tényezőket. Azonban fontos lenne az etikai határok tisztázása, azért, hogy a true crime valóban tanulságos és figyelemfelkeltő legyen, anélkül, hogy sértené az áldozatok méltóságát.
Kép alá: A true crime tartalmak fogyasztása egyeseknél olyan negatív hatásokat válthatnak ki, amelyek befolyással lehetnek a racionális gondolkodásra
