Rab Irén kultúrtörténész, volt göttingeni magyar lektor témába vágó, Kellő méltósággal – a strasbourgi szürreál című publicisztikájában a Pál-utcai Gittegylet és a kistermetű nemecsek ernő (csupa kisbetűvel!) “gigászi” harcában látta meg a párhuzamot, ami nem is végződhetett másként, mint a grundvédelemben buzgólkodó közlegény megszégyenítésével. Mire helyükre kerültek volna a dolgok, a grundot szépen fölásták, csináltak pince, fundamentum, nagy ház, Janó pedig előlépett házmesternek a finanszírozónál.
A saját bevallása szerint “politikailag nagyon is tudatos” családból származó, holland jelentéstevő, Judith Sargentini önéletrajza imponáló, bár úgy lett 2014-ben az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának – közismertebb nevén a LIBE-bizottságnak – a tagja, hogy semmilyen szakirányú végzettséggel nem rendelkezett, sőt: a rossz nyelvek szerint egyetemi diplomája sincs. A rossz nyelvek persze mondhatnak mindenfélét, ezért a hasonló rágalmakat érdemes tiszta forrásból ellenőrizni. Az Európai Parlament 27 nyelvű honlapján (europarl.europa.eu) megtaláható a képviselőnő 2015 februárjában frissített adatlapja. Az Iskolai végzettség (képesítések és oklevelek) címszó alatt ez áll: 1999-1999: újkori történelem, Amszterdami Egyetem (specializáció: a totalitárius rendszerek és Európa demokratizálása) (1999); mesterfokozat (1999). Egyetemi képzés, majd mesterfokozoat ilyen komplex témakörökből – egyetlen év alatt? Éltem a gyanúperrel, hogy elírással állunk szemben, ezért az angol és a holland verziót is ellenőriztem. Minden stimmel, különösen az évszámok. A honlap szerkesztői persze felhívják a figyelmet: “A közzétett információkért kizárólag a képviselőnő felel.”
De miért ne lehetne valaki diploma nélkül is hatékony szószólója egy igaz ügynek? A világ sorsát gyakran egyengették furfangos tekintetű hályogkovácsok. Egy EP-képviselő végzettsége vagy tudományos fokozata nem oszt, nem szoroz az általa véleményezett problémák tényállásai kapcsán. Normál üzemmódban amúgy sem egyedül dolgozik, szakértők hada áll a rendelkezésére, hogy a szakma szabályai és becsülete szerint elkészített, eljárásjogi szempontból támadhatatlan dokumentummal rukkoljon elő. Sargentini asszonnyal szemben viszont az kifogás, hogy a nevével fémjelzett, végső esetben jogkövetkezményekkel is járó dokumentumnak nincs tényszerű indoka, ráadásul esze ágában sincs “jogászkodni”, hiszen a dokumentumban leszögezi, hogy „nem fogjuk összehasonlítani a magyar jogszabályokat más európai országok jogszabályaival”. Ezt többek között az egyik árnyék-jelentéstevő, Marek Jurek lengyel EP-képviselő állítja, aki ötödmagával még áprilisban kisebbségi véleményt csatolt a dokumentumhoz.
Döbbenetes volt látni, hogyan védte romaügyben Járóka Lívia, az Európai Parlament első cigány származású képviselője, jelenleg alelnöke a magyar álláspontot. Lehet persze azt mondani, hogy ő a magyar kormánypárt színeiben nyert mandátumot, ezért nem is tehetett másként. Az igazság viszont mégiscsak az, hogy a Sargentini asszonnyal egyidős Járóka történetesen az EP-ben 2011-ben, a magyar EU-elnökség idején elsöprő többséggel elfogadott Roma Stratégia – az ún. Járóka-jelentés – megszövegezője, aki a berlini Európai Migrációs Központ cigány szakértőjeként dolgozott, PhD-fokozatát pedig a University College of London antropológia-tanszékén védte meg. (Érdemes lenne utánanézni, mi lett a Járóka-jelentésben tett ajánlások sorsa a különböző tagállamokban!) Judith Sargentini ehhez képest a jelentés megszövegezése közben egyetlen alkalommal tájékozódott Magyarországon, bizottsági kíséret nélkül.
A Sargentini-jelentés elfogadásának mechanizmusát a Lisszaboni Szerződés vonatkozó előírásaira hivatkozva minden bizonnyal jogi úton támadja majd meg a magyar kormány. Igaza van-e vagy sem, jogértelmezés kérdése lesz, mindenesetre elgondolkodtató, hogy az Európai Parlament máris titkosította a tartózkodó képviselők szavazatainak figyelmen kívül hagyásáról szóló, pár nappal a szavazás előtt született dokumentumot. Maga a jelentés mindezekkel együtt komoly figyelmeztetés Magyarország számára. Épp csak abban nem értenek egyet a felek, hogy miről is szól ez a figyelmeztetés. Az ún. “hetes cikkely szerinti eljárás” élesítése, mely végső esetben a tagállamok szavazati jogának felfüggesztésével járhat, már nem precedens nélküli az Unió történetében. Lengyelországgal szemben maga az Európai Bizottság kezdeményezett hasonló eljárást, ehhez igyekezett felzárkózni Magyarország kapcsán az Európai Parlament. Egyebek mellett mindkét esetben kifogás az alkotmánybíróság jogkörének csorbítása. Ha valaki azt gondolná, hogy az alkotmánybírósági hatásköröket általánosan kötelező európai uniós irányelv szerint rögzíti valamely közösségi dokumentum, az bizonyára téved. Judith Sargentini egy olyan tagország képviseletében ül az Európai Parlamentben, amelynek a jogrendje nem ismeri az alkotmánybíróság intézményét.
