A könyvbemutató elején Nagy Péter, az Exit Kiadó ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiadó profiljában ugyan ritkán szerepelnek gyermekkönyvek, a korábbi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a jól meghatározott célközönséghez egy-egy kötetet könnyebb eljuttatni. Kiemelte, hogy Nagy Tünde meséi eredetileg az óvodásoknak készültek, és külön öröm, hogy a család és a kollégák biztatására végül könyv formájában is megjelenhettek. Az igazgató a kiadó korábbi gyermekkönyves tapasztalatait felidézve rámutatott, a siker egyik kulcsa az, hogy a szerző személyesen is kapcsolatot tart az olvasóközönséggel, bemutatókat tart, találkozik a gyermekekkel és a pedagógusokkal. Úgy vélte, a Zsömi manó-kötet esetében is hasonló út állhat a könyv előtt. Elmondta, már készül a kötet román fordítása.
Molnár Réka a szerzőt olyan pedagógusként jellemezte, aki nyitott az új módszerekre, figyel a gyermekek érdeklődésére, és igyekszik a nevelői munkát a mai gyermekek világához igazítani. Mint mondta, a pedagógusok számára fontos, hogy ne csupán az egyetemen tanult ismeretekre támaszkodjanak, hanem a jelen kihívásaira is reagáljanak.
Nagy Tünde elmondta, hogy pedagógusi pályája harminc évvel ezelőtt kezdődött. Tizenhét évig dolgozott iskolában, majd úgy érezte, váltásra van szüksége, ezért az óvodapedagógusi pályát választotta. Azóta, közel tizenegy éve dolgozik a Szent Imre Óvodában, ahol különböző korosztályú gyermekcsoportokkal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy szereti a munkáját, és a gyermekek öröme minden befektetett energiáért kárpótolja.
Nagy Tünde a kötet fülszövegében úgy fogalmaz, pedagógusként nap mint nap a gyermekek fejlődésének, barátkozásának és érzelmi kibontakozásának lehet részese. Hisz abban, hogy az óvoda nemcsak a tanulás és a fejlődés helyszíne, hanem biztonságos, szeretetteljes közeg is, ahol minden gyermek önmaga lehet, és ahol minden érzésnek helye van. Úgy véli, a mesék különleges szerepet töltenek be a gyermekek életében: nemcsak szórakoztatnak, hanem összekötnek, tanítanak, és kicsit jobbá teszik a világot.
A könyvbemutató középpontjában a kötet főszereplője, Zsömi manó állt. A szerző felidézte, hogy a figura megszületését a mindennapi pedagógusi tapasztalatok inspirálták. Úgy tapasztalta, hogy a mai gyermekek egyre több és egyre változatosabb ingert igényelnek, a hagyományos mesék pedig nem mindig képesek lekötni a figyelmüket. Előfordult, hogy a gyermekek már ismerték a felolvasott történeteket, ezért olyan mesefigurát szeretett volna teremteni, akivel korábban még nem találkoztak. Így született meg Zsömi manó alakja. A mesék mindig az adott óvodai témához kapcsolódtak, a gyermekek pedig hétről hétre egyre nagyobb várakozással fogadták az újabb történeteket.
A szerző szerint a kötet meséi nagyrészt az óvodai mindennapokból táplálkoznak. A történetekhez egy-egy veszekedés, félreértés, bátorságpróba vagy közösségi helyzet szolgált alapul. A mesékben a gyermekek könnyen magukra ismerhetnek, hiszen olyan eseményekről szólnak, amelyek velük is bármikor megtörténhetnek. A történetek központi üzenete a jóságra való törekvés. Nagy Tünde elmondta, a mesék végén megjelenik valamilyen tanulság, amely a kicsiket a barátkozásra, az egymás iránti figyelemre, a félelmek leküzdésére vagy a közösségi kapcsolatok erősítésére ösztönzi. A szerző úgy fogalmazott, az óvodai csoportjuk egyik jelmondata szerint mindenki mindenkivel barát, és számos történet erre az alapgondolatra épül.
Molnár Réka saját tapasztalatait is megosztotta, elmondása szerint már korábban találkozott a figurával az óvodai közegben, és azt tapasztalta, hogy a gyermekek szinte állandóan róla beszéltek. Felidézte azt is, hogy a szülők arról számoltak be, hogy gyermekeik otthon is gyakran emlegetik Zsömi manót, sőt olykor a történetek tanulságait is továbbadják a családtagoknak.
A szerző szerint a pozitív visszajelzések már a könyv megjelenése előtt megérkeztek. A szülők arról számoltak be, hogy gyermekeik rendszeresen mesélnek otthon Zsömi manó történeteiről, és várják az újabb kalandokat. Nagy Tünde számára különösen emlékezetes maradt az a mese, amely a barátságról szólt, és amelynek hatására úgy érezte, a gyermekek valóban elgondolkodtak az elhangzottakon. Ugyancsak meghatározó élményként említette azt a pillanatot, amikor a kicsik először találkoztak Zsömi manó bábváltozatával. Addig csak a történeteken keresztül ismerték a figurát, ezért a személyes találkozás rendkívüli lelkesedést váltott ki belőlük. A folytatás lehetőségével kapcsolatban Nagy Tünde elárulta, hogy már vannak tervei. Elképzelése szerint akár évszakokhoz kapcsolódó új történetek születhetnek. Hozzátette: a gyermekek már most folyamatosan érdeklődnek az újabb mesék felől.
A beszélgetés során szó esett arról is, hogyan fogadják a történeteket a különböző korosztályok. A szerző tapasztalatai szerint nemcsak az óvodások, hanem a bölcsődések és a kisiskolások is nyitottak Zsömi manó világára. A legkisebbeknél a mesélést gyakran egyfajta játékos „varázslat” vezeti be, amelynek során a gyerekek választják ki, melyik történet hangozzon el. Az interaktív elemek segítenek fenntartani figyelmüket és bevonni őket a mesék világába.
A könyv főhősének külső megjelenéséről is szó esett. Nagy Tünde elmondta, hogy Zsömi manó jellegzetes piros sapkát visel, emellett piros hátizsákja, zöld felsője, kék nadrágja és barna cipője van. Az óvodások ezt már annyira megszokták, hogy amikor lerajzolják a figurát, mindig ezekkel a színekkel ábrázolják.
Az írás folyamatáról szólva a szerző elárulta, hogy jelenleg ez a legkedvesebb hobbija. A történeteket többnyire otthoni csendben írja, és gyakran előfordul, hogy újraolvasás közben további részletekkel egészíti ki őket. Sokszor olyan eseményeket dolgoz fel, amelyek valóban megtörténtek a gyermekekkel.
A beszélgetés végén Molnár Réka hangsúlyozta, hogy a mai gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésében a meséknek különösen fontos szerepük van, és úgy vélte, hogy a hiteles pedagógusnál kevés hatékonyabb közvetítője lehet ezeknek az értékeknek. Nagy Tünde zárógondolatként azt fogalmazta meg, hogy a mesék jobbá teszik a világot. A jelenlévőkhöz intézett üzenetében arra biztatta őket, hogy higgyenek a mesékben, mert nemcsak a gyermekeknek, hanem időnként a felnőtteknek is szükségük van rájuk.
