Ugyancsak ő volt az, akit a világhírű zongorakészítő cég, a Steinway & Sons Steinway-művésznek nyilvánított még 2012-ben. Az elismerést csakis a legkiválóbb zongoraművészek nyerhetik el. Szintén őt, 2010-ben a Genfi Zeneművészeti Egyetem legfiatalabb tanáraként tartották számon.
És akkor eljön egy ilyen világhírű zongoraművész-tanár Kolozsvárra, a közönség ingyen meghallgathatja, és alig van harminc ember a teremben. Szomorúan néztem körül a zeneakadémia stúdiótermében; az üres széksorok lehangoló látványt nyújtottak. Wallisch azonban elegánsan túllépett ezen a kellemetlenségen, és pedagógusi mivoltából fakadóan zene- és előadóművészeti kiselőadást tartott az általa lejátszandó művekről.
A teremben egy fortepiano és egy zongora fogadott. Wallisch elmondta: a fortepiano nagyon értékes és finom hangszer, ezért kímélni kell, és csak Mozart c-moll KV 475 Zongorafantáziáját adta elő a hangszeren, majd átült a zongorához és Beethoven H-dúr Fantáziáját, továbbá Schubert Á-dúr D959 szonátáját szólaltatta meg.
– Ilyen csodálatos zongorajátékot még nem hallottam – ütötte meg a fülemet a szólóest után a méltatás, amelyet a kolozsvári komolyzenei törzsközönség sokak által ismert személyisége, egy látássérült idős román férfi mondott. Igazat kellett adnom neki, ilyen tökéletes zongorajátékot ritkán lehet hallani. Annak külön örültem, hogy a látássérült férfi nem látja a félig üres nézőteret, mert megrendült volna a bizalma abban a zeneszerető közegben, amelyben ő évtizedek óta folyamatosan jelen van.
(Fotó forrása: Mozart Fesztivál)
