Megtalálták Kolozsvár északi városfalának egy részletét

Több korszak régészeti leletanyaga rejlik az egykori Tyúkpiac alatt

ásatás
Az északi várfal maradványa. Itt állhatott az Óvár északi kapuja, a Víz-kapu is (Kép: Rohonyi D. Iván)
Lépten-nyomon bukkannak elő a belvárosban zajló felújítások során a középkori és újkori Kolozsvár épületeinek, építményeinek maradványai, amelyek kiváló adalékokat szolgáltatnak a város építéstörténetének régészeti dokumentációjához. Ezúttal az egykori Tyúkpiac, később Cselédpiac, mai nevén Caragiale parkban végzett felújítási munkálatok során az északi városfal egy részlete került napvilágra a Műszaki Egyetem szomszédságában – tájékoztatta a Szabadságot a régészeti felügyeletet vezető George Cupcea régész, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum (MNIT) munkatársa. Mint elmondta, a római és a középkori erődítés vonalai valószínűleg egybeesnek ebben a térségben, és a tavaly októberben elkezdett átfogó felújítási projekt keretében zajló régészeti kutatás befejezése után ki fogják jelezni a felszínen a várfal vonalát. Az egyetem épületének oldala mellett egyelőre egy kisebb szelvényt nyitottak, ott találták meg a középkori városfal egy szakaszát.

Az egykori kolozsvári Tyúk-, majd Cselédpiac, ma Caragiale park felújítási munkálatai melletti régészeti felügyeletet ellátó szakemberek egy hosszabb, észak-déli irányú kutatási szelvényt is nyitnak majd a parkon keresztül – magyarázta lapunknak George Cupcea vezető régész. Sajnos, – tette hozzá – a park területét keresztül-kasul szabdalja a közműves infrastruktúra, amely a kutatást is nehezíti, és a régészeti leletanyagot is károsíthatta.

ásatás
A szelvényben az 1800-as évekbeli épület részlete látható (Kép: Rohonyi D. Iván)

Egy másik szelvényben, a telefonközpont épületének szomszédságában a villamosművek kezdtek el ásni vezetékeiknek egy árkot – ebben a szelvényben két, egymás mellett álló épület falmaradványai is előjöttek, amelyek vélhetőleg az 1800-as évek elején épültek – magyarázta a régész. Hangsúlyozta: a park felújítási, korszerűsítési munkálatainak teljes időtartama alatt jelen lesznek a múzeum régészeti felügyeletet ellátó munkatársai.

Amint Gaal György helytörténész a Kolozsvári várak, városfalak, kaputornyok,bástyák című írásában olvashatjuk, Kolozsvár Óvárának két kapuja volt – a Mátyás király utca szűkületénél állt a Nagy-kapu. Fölötte minden bizonnyal torony emelkedett, hogy védhető legyen. A másik az Óvár északi kapuja volt, amelyet Víz-kapuként emlegettek. Ez a kapu a Víz (ma Roosevelt) utca északi végén vezetett át a falon, felette is építménynek kellett lennie, mert Vízi toronynak is emlegették. Előtte eleinte palló, majd híd vezetett át a Malomárkon. 

Amikor megépült a város második középkori erődítése, a Víz kapu úgynevezett kis kapuvá vált – 1815 táján bontották le. AVíz kapu pontosan abban a térségben állhatott, ahol most az északi városfal egy szakasza előkerült. 

A park területén egyébként a 18. század végén, az 1800-as évek elején több épületet is emeltek: azon a térrészen például, ahol a középkori városfal állt, egy 1830-as évekbeli térkép tanúsága szerint „katonai sütőhely” volt, a park középső részén „kényszerítő dologház,” mellette pedig „városi sörfőző ház.” Elképzelhető, hogy a Telefonközpont épületének szomszédságában látható régészeti szelvényben az egykori sörfőző ház falának egy részlete látszik.

Amint arról tájékoztattunk, a polgármesteri hivatal tavaly októberben jelentette be, hogy elkezdik a Caragiale park és környéke (Báthori/O. Petrovici utca, részlegesen a Malom/Baritiu utca) felújítását. A kivitelező cégtársulásnak 14 hónap áll a rendelkezésére a megvalósításra. A városháza azt ígérte, megőrzik a park értékes és egészséges fáit, s eltávolítják a betonlapokat a lefedett Malomárokról. 

térkép
Az 1869-es térképen az egykori korabeli épületek is megjelennek

A park helyén baromfipiac volt, innen a Tyúkpiac elnevezés. Az 1950-es évekig vándorcirkusz-társulatok előadásainak színhelye volt. Mint Asztalos Lajos helytörténész a Kolozsvár Helynév- és Településtörténeti Adattárában leírja, az 1950-es évek elején a teret rendezték, parkosították, a tyúkpiacot a Széchenyi-tér középső részére, majd onnan az alsó, szamosi betonhídig terjedő parkrészre telepítették egy időre. A Tyúkpiac helyén 1952-ben avattak új parkot, amelyet I. L. Caragiale századik születésnapi évfordulója alkalmából az íróról nevezték el. Az 1950-es, 1960-as évektől kezdve évtizedekig csütörtök és vasárnap délutáni találkozóhelye volt a városban szolgáló, főleg györgyfalvi és széki lányoknak, akik ilyenkor népviseletükbe öltöztek, táncoltak, énekeltek – ehhez kötődik a Cselédpiac megnevezés. Az 1950-es, 1960-as években itt és a Karolina-téren cseléd- és szolgálószerződtető iroda működött – minden hónap elsején és 15-én szerződtették a cselédlányokat.