Amikor senki sincs körülöttük (például sötét éjjel), Magyar Balázs főkapitány bizonyára leteszi a jobbjában tartott nehéz sisakot. „Végre egy szusszanás két harc között” – mondja a hadastyán, de rövidesen továbbra is parancsra várakozóan nézi Mátyást. Ahogy az öregúr zsibbadt nyakát kissé elfordítja, a többiek irigykednek, mert neki van a legjobb rálátása a főtéri események idején felállított színpadra.
„Egy csoportnyi bámészkodónak minket mutogató mutatványos azt mondta rám, hogy Paul Chinezu” – kiált fel mellette dühösen veje, Kinizsi Pál. – „Hát ki látott ekkora darab kínait, mint én? Ha nem lenne parancsba adva, hogy mereven így kell állnom, belédobtam volna ezeket!” És meglóbálja karjaiban a cseh és a török lobogót.
„Lisztes képedről rájöhettek volna, Pali... De elismerem, Kenyérmezőnél szorult volna a kapca, ha nem jöttél volna” – dörmögi bajsza alatt Báthory István erdélyi vajda. Mondani nem meri, mert a másik oldalon álló nagy erejű vitéz még őt venné célba. Az osztrák lobogót leereszti, hogy fáradt jobb karját pihentesse. „Hej, Mátyás, ha nekem még több hatalmam lenne...” – gondolja még, a királyra föltekintve.
„Mikor állítja vissza felséged a rendet?” – tárja még szélesebbre bal karját Szapolyai István. (A nádor lapunk érdeklődésére megerősítette, hogy ő áll jobbról, nem pedig az előző főúr.) Az elfoglalt osztrák területek egykori kormányzójaként aggodalmaskodik: „Tudták, hogy Bécs, amit elfoglaltunk, lassan a törököké lesz?” A többiek ráförmednek: „Mert Jani fiad lemaradt a mohácsi csatából!” „De Gyuri fiam ott esett el!” – replikázik a palatinus.
„Csiribiri nagyurak!” – szól közbe a magasból Mátyás. A nyeregben előrébb dől, kardját lazábbra fogja, a lovat is szabadabban üli meg. (A paripa felemeli a fejét, nyerítéssel köszöni meg a törődést.) A király hozzáteszi: „Ahogy kedves ipamnak, Ferdinandus nápolyi királynak megírtuk, »nekünk ugyanis olyan lovakra van szükségünk, amelyek nem ívbe hajlított lábbal ugrabugrálnak, hanem inkább, mikor arra van szükség, lábaikat szélesen megvetve szilárdan megállnak«”. (A szoboralakok felveszik ismert helyzetüket. „Holnap éjjel folytatjuk!” – súgják egymásnak.)
Biztosak vagyunk abban, hogy igazságos uralkodónk nemcsak a lovak, hanem az emberek esetében is értékelné a szilárd és bátor magatartást. Mindenkinél, de főként a vezetők esetében. A kolozsvári bíró sorsa legyen intő jel.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
