„Van, amikor valami annyira jó, hogy két országban is beszélnek róla. Ez történik most, és így van ez jól” – parafrazálta Tolnai Lajos írót Szabó Levente, a MÉSZ elnökségi tagja nagy elismeréssel szólva laudációjában a Macalik Arnold és Kiss Zoltán vezette Mossfern (moha és páfrány) nevet viselő építészműhely tevékenységéről. „Az, amit itt tesznek, nem a nyilvánosság előtt aprópénzre váltható, ideigvaló láthatóságért, hírnévért, hanem mindig az adott helyre, helyzetre ráfordulva, arra összpontosítva művelnek. Hírük is így, a személyes megtapasztalást követve, szájról szájra terjed”, mondta.
„Örvendjünk annak, ha néha üresnek, ismétlőnek, felszínt kapargatónak, széttartónak vagy éppen megfeleléskényszertől átitatottnak, megalkuvónak látszó hazai építészetünk számára mintaként megcsillantható egy-egy olyan tiszta forrás, mint amilyen a ma ünnepelt munkásságából fakad” – hangzott el a kolozsvári építész méltatásában.
„Macalik Arnold – amennyire az elmúlt rövid idő alatt megismerhettem – szabad ember. Tudatosan, mégis önfeledten köt össze helyeket és korokat, egyéneket és közösségeket, helyi és tágabb érvényességű referenciákat, ás mélyre, ahol nem lehet nem így tenni, s marad könnyed, amikor arra van leginkább szükség. Hálózatban gondolkodik, kapcsolatokat épít, bővít, és segíti azokat helyben és tágabb körökben is. "Otthon pedig ott van, ahol az ember a természettől nyer kedvet és bátorságot önmagához." – fogalmazott, s mintha erről a kedvről és bátorságról is tanúskodna mindaz, amit körülötte, általa látunk”, indokolta Szabó Levente a bizottság egyhangú és egyértelmű döntését az idei díjazott személyét illetően.
