– A komédia szereplői nem rejtőzhetnek a hatásvadász látványvilág mögé, mert minden a helyzeteken és a színészeken múlik – tette hozzá az amerikai származású filmes, akinek nevéhez fűződik a római Nemzetközi Filmiskola megalapítása is. Ugyancsak ő fogalmazta meg, hogy a nézőközönséget nehéz megnevettetni, és egy jó vígjátékhoz szükséges a magas szintű szakmaiság.Domnica Cîrciumaru casting igazgatótól, a zsűri román tagjától megtudhattuk, hogy mi a jelentősége ennek a munkának. – A casting igazgatónak rendkívül kreatívnak kell lennie, hiszen már a forgatókönyv olvasásakor látnia kell a teljes képet, hogy a legjobb megoldásokkal állhasson elő – fogalmazott a Cîrciumaru, akinek nevéhez számos hazai és nemzetközi filmes és televíziós munka fűződik.
Arra vonatkozóan, hogy mennyire jó választás a komédia műfaját alkalmazni komoly témák feldolgozásához Sophia Freeman, a London Comedy filmfesztivál szervezője elmondta: sokkal nagyobb kihívás vígjátékot forgatni komoly témákról, de ebben a gondterhes világban az emberek szeretnek nevetni.
– A nevetés, a humor létfontosságú, és a vígjáték, miközben megnevettet, gondolkodásra is késztet az általa megfogalmazott felvetések kapcsán – mutatott rá Carl Haber.
A román filmipartól sem áll messze a vígjáték műfaja, és bár inkább a drámáé a főszerep a hazai filmgyártásban, ez a műfaj is képviselteti magát. Ronan Doyle ír filmkritikus, aki számos román alkotásról is cikkezett már, kifejtette: az elmúlt 15 év legünnepeltebb román filmjeit a nagyon hosszú jelenetek és összetett képi világ jellemezte. Elárulta, kedvence az Aranykor (Epoca de aur) című film, amelynek reméli a külföldi sikerét is.
Sophia Freeman az elmúlt időszak nemzetközi filmtermésére vonatkozóan megjegyezte: kivételes fejlődést tapasztalt a távol-keleti vígjátékok esetében.
– A filmkritikusok nem veszik komolyan a vígjátékokat – fogalmazott igencsak találóan Carl Haber, aki szerint ezt az is alátámasztja, hogy az utolsó Oscar-díjas komédia az 1977-es Annie Hall volt. – A vígjáték nagy hátránya, hogy nem egyetemes, sokkal inkább regionális jellegű. A kulturális vagy térségbeli különbségek miatt a nézőközönség olykor nem értheti a poént – jegyezte meg a filmes.
A filmek finanszírozási nehézségei kapcsán Domnica Cîrciumaru elmondta: a hazai filmiparnak nincs könnyű dolga, amikor a költségvetés megteremtéséről van szó. Ezzel szemben a német filmipar nem küzd ilyen nehézségekkel – mondta Florian Mischa Böder rendező, zsűritag, aki szerint a finanszírozás megszerzésében az ötlet, a történet megfelelő bemutatása játszik döntő szerepet. – Amennyiben nagyon csavaros elképzeléssel állunk elő, példálózhatunk egy korábbi hasonló alkotással a meggyőzéshez, de akkor azt kockáztatjuk, hogy a tervezett alkotásunk egyediségét kérdőjelezik meg – beszélt a finanszírozási nehézségekről a tavalyi Comedy Cluj közönségdíjas filmjének rendezője.
Carl Haber megjegyezte: sokkal nehezebb például független filmre egymillió dollárt kapni, mint egy nagy stúdió filmjére százmilliós költségvetést. Haber szerint a humor is sokat változott az évek során. – Régebben voltak a nagy nevettetők, bohócok, akik gondoskodtak a nézők megnevettetéséről. Mára már nincs szüksége az embereknek erre, kevésbé naivak. Egyszer ugyan megnézik a vígjátékszínészt bohóc szerepben, de többször nem igénylik ugyanazt az alakítást. – És a színészekre sem jellemző már, hogy leragadnak egy típusú karakter megformálásánál – fogalmazott a nemzetközi tapasztalattal rendelkező filmes.
