Az uniós támogatások növeléséért lépne fel Hegedüs Csilla
A 15. században épült késő gótikus teremtemplomot, a Farkas utcai református istenházát 4,4 millió euró vissza nem térítendő uniós támogatás segítségével restaurálták; ez volt az első uniós alapokból felújított kolozsvári műemléképület. A Főtér látképének ikonikus eleme, a Szent Mihály-plébániatemplom pedig közel 5 millió eurós európai uniós projekt keretében újulhat meg – összegezte a két templomnál tett látogatásán Hegedüs Csilla.
„Az erdélyi magyarságnak az érdeke az, hogy műemlékeinket helyreállíthassuk, hogy azok a következő századokban is a közösség szolgálatában állhassanak. Az uniós támogatások viszont nem maguktól értetődő dolgok; ezekért újra meg kell küzdenünk, és az is nyilvánvaló, hogy a kiírt keretnél jóval többre lenne szükség” – hívta fel a figyelmet az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltje. Olyan erős magyar képviseletet kell az uniós törvényhozásba küldeni, aki kiharcolhatják a támogatások növelését, a magyar értékek védelmét – tette hozzá a politikus.
A Farkas utcai templom restaurálása során megvalósult az épület belső és külső felújítása, a tetőszerkezet javítása, a héjazat cseréje, megakadályoztuk az oromfal kifele dőlését – összegezte a főtervező mérnök, Maksay Ádám. Az egykori kolostor kerengője és a déli torony új funkciót kapott. A faragott köveket letisztították, kiegészítették s patinázták. Restaurálták a bútorzatot, az orgonát, az előkerült freskórészleteket, a színes üvegablakokat és a címergyűjteményt is. Kicserélték a templom fűtésrendszerét, villanyhálózatát.
A Farkas utcai és a Szent Mihály-templom restaurálási feladatai részben hasonlóak, tekintve, hogy mindkét esetben kőfalazattal, kő boltozattal és bordákkal kell(ett) dolgozni, s mindkét istenháza legutóbbi felújítása alkalmával a kőanyagra káros cementet használtak, s mindkét templomnak barokk fedélszerkezete van – mondta el Maksay Ádám. Számottevő különbség van viszont a két templom méretei között, a Szent Mihály templomban jóval nagyobb felületekkel szembesülnek a restauráláson dolgozók, és az rendelkezésre álló összeg nem fedezi a különböző művészeti alkotóelemek felújítását mint a Farkas utcai templom esetében – tette hozzá Makay Dorottya.
A hajó délnyugati sarkában lévő lépcső feljáróját a hatvanas években falazták be
A Szent Mihály-plébániatemplom felújítási munkafolyamatának főbb szakaszait Kovács Arnold építőmérnök, a generál-kivitelezésével megbízott KÉSZ ÉPITŐ Zrt. kolozsvári fiókszervezetének képviselője összegezte a Veres Stelian plébános-helyettes által is kísért templomlátogatóknak. Elmondta: a restaurálás tavaly októberben kezdődött el, zajlik a munka a tetőszerkezeten, a belső és külső falfelületeken egyaránt. A templomtérnek egyharmada, a kinti állványzatoknak megfelelő falrészek vannak jelenleg felállványozva. A kőfalakat átvizsgálják, megtisztítják a korábbi felújítás során használt, cementes alapú fugától, előszilárdítási, konzerválási munkákat végeznek rajtuk. „A januári és februári hónapokban a hideg idő miatt le kellett állnunk a külső falfelületek tisztításával, jól haladtak ellenben a tetőszerkezetben a javítási, kiegészítési munkálatok; olyannyira jól, hogy az ütemtervet is megelőztük, három hónapon belül ezeket a feladatokat teljesen befejezzük” – összegezte a létesítményfelelős.
Február végétől újrakezdődtek a kőanyaggal kapcsolatos munkák is, amelyek viszont a hatalmas, több mint 12 ezer négyzetméternyi felület miatt előreláthatóan elhúzódnak, 2021 októbere előtt nem is várható befejezésük – tette hozzá Kovács Arnold. A következő szakaszban, amely másfél-két hónap múlva kezdődik, tovább költöztetik az állványzatot a belső térben és a külső falak mentén egyaránt, folytatják a kőelemek tisztítását, átvizsgálják s leverik a fellazult vakolatot, a lecsupaszított felületeket újravakolják, a középkori megoldást idéző, kanálhátas vakolatot visznek fel rájuk. Még nincs véglegesen eldöntve, de egy szürkés színárnyalatot kapnak majd a falak – mondta el az építőmérnök.
Alapvetően a kőfelületek tisztítása, konzerválása zajlik a felújítási projekt keretében, de valamilyen mértékű kőpótlás is történik, például a nyugati fiatornyok tetején a kőanyag szétesés-közeli állapota ezt megköveteli – tájékoztatott Makay Dorottya tervezőmérnök. Bágyuj Lajos a hatvan évvel ezelőtti felújításon sok mindent helyreállított, újrafaragtatott és kicserélt a kőanyagban, de az elemeket az akkor korszerűnek számító cementes összetételű habarcsba ágyazta, amely sajnos hatványozta romlásukat. A cementes ágyba helyezett pótlások, bár szépen faragottak voltak, sokkal jobban szétmentek, mint az eredeti középkori kőanyag – mondta a szakember.
Fontos feladat ugyanakkor a boltozati repedések kijavítása is, a nyugati boltszakaszban, (ahol egy koncert alkalmával 2 négyzetméternyi vakolatdarab is lehullott – szerk. megj.) például törések is vannak. „Amúgy, hihetetlenül izgalmas számunkra megfigyelni a boltozaton a különböző falszöveteket: látható egyrészt az eredeti középkori kőanyag, másrészt azok a részek, amelyeket a különböző átépítésekkor téglára cseréltek ki. Van olyan repedés, amely az egymást váltó kő- és a téglafalazati mezők között jelentkezett” – magyarázta Makay Dorottya.
Kérdésünkre, hogy milyen technikákkal orvosolhatók a boltozatokon megjelent elválások, repedések, a tervezőmérnök elmondta: gyakorlatilag azokat a megoldásokat alkalmazzák, mint a Farkas utcai templom esetében: szövéseket, ékeléseket, injektálásokat. Ahogy a bolthát tisztítása befejeződött, boltszakaszról boltszakaszra haladva döntik el, milyen kezelést alkalmaznak. Az egyik változat az, amelyet a Farkas utcai templomnál a hajóban használtak: a bolthát egyszerű üveghálóval erősített, hidraulikus-meszes vakolatot kapott. Létezik továbbá a Farkas utcai istenháza szentélyében alkalmazott megoldás, a falazati boltívek alapozására és megerősítésére használt sajátos összekötő és megerősítő rendszer, amely egyik irányban inox-acél sodronyból, másik irányban pedig egy üvegszálból készült háló – részletezte a tervezőmérnök.
Érdekes részletként említhetők a templomban található lépcsők is; kettő közülük még nincs is feltárva, csak részben nyitották meg. – Egyik a hajó délnyugati részében található, keskeny lépcsőházának a tornyocskája látszik is kintről; ennek elfalazott belső bejáratát már megnyitottuk, teljes magasságában ki van takarítva – tájékoztatott Makay Dorottya. Ennek a lépcsőnek a templom belsejéből való feljáratát a hatvanas-hetvenes években zárhatták le, s az egykori archívumhoz és a padlástérbe is felvezetett.
A másik – még teljesen elfalazott állapotban lévő lépcső –, az északi hajófalban húzódó kettős csigalépcsővel átellenben feltehetőleg néhány évszázada el van falazva. Makay Dorottya szerint elképzelhető az is, hogy statikai okokból zárhatták le, tekintve, hogy a hajófal itt nyílik meg a szentély felé, melynek boltozatán igen gyakran javítgattak, (már azelőtt, hogy Bágyuj Lajos újraépítette volna), de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a stallumok beépítésekor zárták le a lépcsőfeljárót.
A műemlékvédő szakemberek Hegedüs Csillával beszélgetve megerősítették, munkájukat megkönnyítené, ha csökkenne a pályázatokkal járó bürokrácia. „Egyszerűsíteni kell a szabályokat, egyértelművé kell tenni az alkalmazási módszertant! Vállalom azt, hogy ahol kell, segítek. De a változást csak közösen tudjuk elindítani és sikerre vinni. Ezért kell szavaznunk május 26-án” – emelte ki Hegedüs Csilla.
