Látogatóban a magyarfenesi gólyacsaládnál

Nem véletlenül érkezünk látogatóba, hiszen nagy nap a mai – bár erről a gólyák még mit sem sejtenek. Az eseményre lassan kezdenek seregleni a helybéliek, főként a gyermekek, de már ott intézkedik-szervezkedik dr. Szabó D. Zoltán biológus, ornitológus is: várja az Electrica embereit, akik előbb „lekapcsolják” a villanyt az egész utcában, majd darusautójukkal fontos segítséget nyújtanak abban, hogy gyűrűk kerülhessenek a kis gólyafiak lábára. 

„Ez a vonulási útvonalak követésére, a mortalitási arányok megállapítására, a helyhűség vizsgálatára szolgál” – magyarázza a szép számban összegyűlt újságíróknak, hozzátéve: ez a legolcsóbb, egyben leghatékonyabb módszer, amivel követni lehet a gólyák mozgását.

Itt még nem sejtik mi vár rájuk

Jaj, de cuki!

 Miska (avagy Leske?!) sanda szemekkel nézte, mi ez a hirtelen támadt sürgés-forgás a máskor oly csendes magyarfenesi kisutcában, aztán amikor az emelő kupája már majdnem a fészek magasságában volt, méltóságos szárnymozdulattal elrugaszkodott, hogy a levegőben körözve figyelje tovább a történéseket. Szabó D. Zoltán pedig már hozta is lefele a karjaiban az egyik megszeppent gólyafiókát, akit (ennyi tisztelet mégiscsak kijár neki) azonnal körbevett az álmélkodó gyermeksereg.

– Jaj, de cuki! – kiáltott fel az egyik rózsaszín ruhácskás kislány, mire hároméves-forma hugocskája hangosan sírni kezdett – a sok gyermektől nem fért oda, hogy ő is megsimogassa a kis gólyát… 

Közben előkerülnek a gyűrűk is.

„Megjegyzitek a számát? Ha majd valahol látjátok...” – kérdezi az ornitológus, a nagyobbaknak (is) magyarázva: a jobb lábra kerül a színes gyűrű, amelyen nagyban láthatóak a számok (milyen szerencse, hogy hosszú lába van a gólyának…), ez akár kukkerrel is leolvasható. Színesnek mondják, bár valójában fekete-fehér. Afrikából, Törökországból, Bulgáriából, végül is nagyon sok országból jeleztek vissza a színes gyűrű száma alapján, hogy láttak Romániában gyűrűzött gólyákat” – mondja. Majd a másik lábra egy fogóval felerősíti a fém gyűrűt, amelybe a 140-es szám van „bevésve”. Aztán a fogót hirtelen kézmozdulattal afféle vonalzóvá alakítja, s a madár csőréhez tartja. A rózsaszín ruhácskás kislány inkább érdeklődve, mint félve kérdezi:

– Most le kell vágják a csőrét?

– Nem vágjuk le, csak megmérjük, hogy milyen hosszú – jön a megnyugtató válasz, és már írják is be a nyilvántartó lapon a megfelelő rubrikába: 114.

Aztán a madarász kinyitja a gólya szárnyát, mutatja, hogy máris milyen hosszú.

– Eszter az utcán egyszer kapott egy gólyatollat, és felvette, és tett belé pixet – magyarázza az egyik kislány, de azt már nincs ideje elmondani, hogy ki is az Eszter.

– Még egy utolsó simogatás, gyerekek?!

Lesz majd mit mesélni tanévkezdéskor

Fekete-fehéren: mit tudunk a gólyákról?

A gólyagyerek már megy is vissza a fészekbe az emelővel, amikor az egyik apuka kérdezi kislányát: átállítottad színesre a fényképezőgépet?

– Hát de a gólya úgyis fekete-fehér – cukkolom, hiszen évek óta ismerem, ráadásul amúgy tényleg: ilyen kicsi korban még a gólyák csőre és lába is feketés, korántsem piros. Bevallom: erre magam sem figyeltem fel eddig, bár ezzel vélhetően nem csak én vagyok így – nyújtsa fel a kezét, aki ezt tudta, vagy aki kapásból meg tudja mondani, hogy például mennyit él egy ilyen madár?

A másik fiókát már nem hozzák le, ő a fészekben kap gyűrűt, ami után Szabó D. Zoltán készségesen válaszol kérdéseinkre.

– Ez a két gólyafióka valamivel több, mint egy hónapos, hihetetlenül gyorsan növekednek, úgy két-három hét múlva ki is fog repülni a fészekből. Azokat a gólyákat, amiket most meggyűrűzünk (hiszen a gyűrűzés további környékbeli falvakban folytatódott – szerk. megj.), három év múlva van esélyünk viszontlátni, ugyanis ők most ősszel elvonulnak Afrikába, s ott töltik az első évüket mindenképp. Második-harmadik évben kezdenek el szép lassan mozogni északra. Akár megtörténhet, hogy eljönnek idáig is, de nagyon gyakran még csak Afrikában, Törökországban kóborolnak – magyarázza. Megtudjuk: Kolozs megyében viszonylag stabil gólyapopuláció él – ennél sokkal nagyobb gólyapopulációk is vannak az országban –, a gyűrűzéshez olyan fészkeket választottak ki, amelyek lehetőleg nem pont a főutakon vannak, s így a gyűrűzés nem okoz fennakadást a forgalomban.

Keresztelőre várva

A madárjelölésnek ugyanakkor az is célja volt, hogy a gólyákat és általában a természetet közelebb hozza az egyre inkább elvárosiasodó emberhez, főleg a gyerekekhez: számukra nem kis élmény testközelből látni, megsimogatni a gólyákat. Mondhatni ugyanez a célja – a közönség figyelmének a felkeltése az élővilág, különösen a madarak iránt – a háromnyelvű clujbird.ro honlapnak is, amely a magyarfenesi gólyacsalád életébe nyújt folyamatos betekintést, és amely átlagosan napi mintegy ezres nézettségnek örvend, de felugrott már négyezerre is a látogatottsága.

– Mi a magyarázata annak, hogy „divatba jött” a madárfészkek bekamerázása?

– Szerintem a technológiai háttér és az emberek kíváncsisága… Illetve mi természetvédők, biológusok is rájöttünk arra, hogy ezáltal meg lehet szólítani az embereket, el lehet juttatni olyan információkat és úgy becsomagolva, hogy élvezik és követik őket.