A legszentebb áldozat főcelebránsa Orbán Szabolcs, a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet tanára volt; vele koncelebrált Kémenes Lóránt-Zoltán Kolozs-dobokai főesperes, a templom plébánosa, Holló László egyetemi előadótanár, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának dékánhelyettese, Jakab Gábor pápai káplán, kerekdombi plébános; Vízi Zakariás györgyfalvi negyedi esperes-plébános; Pantea Tibor, a kolozsvári ferences kolostor házfőnöke és Balázs-Hegedüs József szentszéki tanácsos, nyugalmazott plébános.
Szentbeszédében Orbán Szabolcs elmondta, hogy Krisztus Király főünnepe a liturgikus évet bezáró vasárnap, amely nem régi ünnep, hiszen XI. Piusz pápa (1922–1939 között) rendelte el az 1925-ös szentév végén, ami egybeesett a niceai zsinat 1600. évfordulójával, annak a zsinatéval, amely a Hiszekegybe beleszőtte e szavakat: „és országának nem lesz vége.” A főünnepet meghirdető dokumentumban a pápa, miután sorbavette a Szentírásban található hivatkozásokat, utalásokat Krisztus királyságára, felelevenítette a Krisztustól való elpártolás következményeit. Közel száz év távlatából úgy tűnik, hogy nem sok változott, hiszen amiről XI. Piusz beszélt, napjainkban is ugyanúgy, vagy még jobban jellemzi az emberiséget. Ma is mindenhol találkozunk a viszálykodással, a nemzetek közötti gyűlölködéssel, a féktelen szenvedélyek tombolásával, a vak és mértéktelen önszeretettel, a családon belüli problémákkal, az emberi társadalom pusztulásba rohanásával.
Orbán Szabolcs: Járjunk azon az úton, amelyen Krisztus Király járt (Rohonyi D. Iván felvétele)
Ösztöneink minket is oda vezetnek, hogy abban lássuk a királyt, az uralkodót, akinek nagyobb a hangja, aki jobban meg tud győzni, esetleg abban, aki intellektuális erejével tud ránk hatni, vagy akinek valamilyen okból kiszolgáltatottak vagyunk, vagy aki valami más módon hatalmat tud szerezni fölöttünk. És valljuk be őszintén, hogy mi is megteszünk mindent, hogy valamiképpen királykodhassunk, azaz hatalmat szerezzünk mások felett. Pedig a krisztusi út nem ebbe az irányba mutat. Jézus Krisztus nem küzd meg a királyságáért, nem vív érte háborút, nem is célja, hogy fejedelem legyen, de élete és magatartása királyivá teszi őt. Ezt pedig megpecsételi áldozatvállalásával, a töviskoronával, a kereszt trónusára való jutásával. Tegyük fel a kérdést: mi elindultunk-e azon az úton, amelyen Krisztus Király előttünk járt? Azon az úton, amely elsősorban a szolgálaté, amely a szeretet hatalmát növeli, a szeretet kötelékét erősíti ember és ember, ember és Isten között? Krisztus Király nyomában haladva, bárcsak mi is meg tudnánk életünkben újulni, közösségünknek, nemzetünknek és ennek az országnak igazi építői lenni – nyomatékosította Orbán Szabolcs.
A főünnepi szentmise egyházzenei szolgálatát a templom Szent Cecília kórusa és zenekara végezte, dr. Potyó István karnagy, tanár szakavatott vezetésével. Kimagasló előadásban felcsendült Josef Gabriel Rheinberger (1839–1901) német szerző d-moll miséje. Szólót énekelt Török Szilvia; a zenekar vezetője Vincze-Dallos Csilla volt. Közreműködött Márton Szabolcs és Geréd István kántor.
A szentmise végén Kémenes Lóránt-Zoltán főesperes-plébános megköszönte mindenki jelenlétét, azt, hogy imádságos lélekkel, templomi közösségben készülünk az adventre és a Messiás eljövetelére. Ezzel is egyre szorosabban kötődünk Krisztus Királyhoz, aki barátunk. December 2-án advent első vasárnapja van, új egyházi évet kezdünk. Ez a várakozás időszaka, amikor három dolog kerül előtérbe lelki életünkben. Négy héten keresztül készülünk a karácsonyra, ugyanakkor emlékezünk, hogy az ószövetségi nép hosszú évszázadokon át várta a Messiás eljövetelét, de figyelmünket az Anyaszentegyház ráirányítja Jézus Krisztus második eljövetelére is. A szentmisék keretében meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját – hívta fel a figyelmet a főesperes-plébános.
Ezt követően a kihelyezett Oltáriszentség előtt valamennyi résztvevő hálát adott az elmúlt egyházi év minden kegyelméért. A főcelebráns ünnepélyesen elimádkozta az emberiség felajánlását Krisztus Királynak – ezzel az imával minden jelenlevő teljes búcsút nyert –, amely hangsúlyozza kérésünket Istenhez: „Adj, Urunk, egyházadnak biztos és teljes szabadságot, adj minden népnek békét és rendet. Add, hogy az egész földkerekség egy szózattól visszhangozzék: üdv az isteni szívnek, amely által üdvösségünk támadt: övé a dicsőség és a tisztelet.” Végezetül Orbán Szabolcs szentségi áldásban részesítette a jelenlevőket.
