„A járványkórház a DSP-hez irányított, a DSP a járványkórházhoz”
Berekméri Gabriella szeptember végén fertőződött meg, élményeiről az Agnus Rádiónak számolt be: száraz köhögéssel kezdődtek a tünetek, aztán azt érezte, hogy a személygépkocsi légkondicionáló berendezése egyre jobban zavarja a torkát, kiszárítja a légutakat.
– Arra gondoltam, mindezt és a következő napokban jelentkezett megfázásomat is a légkondi okozza. Három-négy nap után étvágytalanság jelentkezett, az ízlelés és a szaglás hiánya. A köhögés végig megmaradt, fullasztott, amikor utolért. Sokszor eléggé hosszú rohamok törtek rám, jelentkezett a fáradtság is, többször ledőltem. Kérésem benyújtása után két napra ütemeztek be koronavírustesztre, az eredmény közléséig nem gondoltam, hogy pozitív lesz – mesélte Berekméri.
Berekméri Gabriella barátja, Sentes Zsombor is megfertöződött (Fotó: Facebook)
Arról is beszámolt, hogy valójában utólag állt össze a teljes kép. Az eredmény közlésekor nagyon megijedt, először a családorvost értesítette, aki a sürgősségre küldte.
– Hivatalosan a megyei közegészségügyi igazgatóságot, majd a járványkórházat kell értesíteni. A DSP megkapja a fertőzöttek jegyzékét, és sms-üzenetben kellett volna értesíteniük a szükséges lépésekről. Ugyanakkor elkérik a kontaktszemélyek listáját, azaz azokét a személyekét, akikkel a fertőzött az elmúlt három nap során találkozott. A családorvosom tanácsára előbb a sürgősségre mentem, de mint utólag kiderült, nem ott kellett volna jelentkeznem. Átküldtek a járványkórházba, de nem engedtek be az épületbe.
A fiatal hölgy azt is elmesélte, hogy egy nő az egyik ablakon keresztül szólt, hogy menjek haza, s telefonon vegyem fel a kapcsolatot a DSP-vel. Ez megtörtént, de ők visszairányítottak a járványkórházhoz.
– Eléggé abszurd helyzet volt, amely azt bizonyította, mennyire nincsenek felkészülve, mekkora fejetlenség van az egészségügyi rendszerben – mesélte Berekméri Gabriella, aki maga értesítette az ismerőseit a kialakult helyzetről. A koronavírus tünetei aztán barátjánál is jelentkeztek; írásban kérték, hogy őt otthon teszteljék le, de négy nap után sem jelentkezett senki.
– Semmilyen orvosi ellátásban vagy tanácsban nem részesültem, hiába beszéltem kórházi alkalmazottakkal, a közegészségügyi igazgatóság munkatársaival. Senki nem ajánlott gyógyszeres kezelést, nem adott tanácsokat. Az adminisztratív teendőkkel kapcsolatos információkat is nehezen húztam ki belőlük. Orvos ismerősöktől, internetről tudtuk meg, hogy immunerősítőket, C- és D-vitamint, cinket és szükség esetén Paracetamolt kell bevennünk, és köhögés elleni szirupot kell innunk. A barátok, ismerősök az ablakig elhozták a csomagot, ugyanis két hétig nem mozdulhattunk ki a lakásból. Ezt követően már szabadok vagyunk, a hatóságok szemében nem vagyunk veszélyesek. Úgy döntöttünk, hogy még ezután is bent maradunk, majd minél kevesebb emberrel fogunk találkozni – számolt be az esetükben súlyosabb tünetek nélküli fertőzéssel kapcsolatos helyzetről az Agnus Rádiónak a fiatal újságíró.
Elmondta, hogy elfoglalja magát, dolgozik, s mivel nincs rosszul, süt-főz, filmet néz, olvas.
A fiatal hölgyet elektronikus úton értesítették az eredményről (Forrás: Facebook)
– Azt tanácsolom mindenkinek, nagyon-nagyon figyeljen oda, hol jár, tartsa be az óvintézkedéseket, ne maradjon el a kézmosás és a védőmaszk hordása. Mi is vigyáztunk, mégis elkaptuk. Figyeljünk a környezetünkre is. Vannak vírustagadók, olyan is volt, aki azt mondta, nem hiszi, hogy koronavírusos vagyok – mondta. Azt tanácsolja továbbá, hogy pozitív teszteredmény esetén ne ijedjünk meg, próbáljuk megőrizni a higgadtságunkat, s az 112-es sürgősségi számot csak akkor tárcsázzuk, ha súlyos tünetek jelentkeznek, ugyanis az egészségügyi rendszer nagyon leterhelt.
– Az itthon üléstől nem kell tartani, ez a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy embertársaink ne fertőződjenek meg – mondta. A Szabadság érdeklődésére kifejtette: az Agnus Rádiónak adott interjú, azaz szeptember 21-e óta annyi történt, hogy sikerült bejutnia a járványkórházba az orvosi vizsgálatok elvégzésére.
– Szerencsére minden eredményem rendben van, a barátomat viszont senki sem vette számba. Sőt, a váróteremben mindenkit megkérdeztem a tapasztalatairól, nyolc ember azt mondta, hogy a DSP-től a kötelező sms-en kívül nem kaptak semmilyen infót. Az egyik lányt az 112-től a DSP-hez irányították, ott pedig azt mondták, hogy a sürgősségi számot hívja, amikor jelentkezett, hogy tünetei vannak, és kérte a tesztelést. Végül elvégezte a tesztet saját pénzen, magánklinikán… – számolt be lapunknak a fejleményekről Berekméri Gabriella.
Antal István: miattam 25 személy ült karanténban
Antal István víg kedélyű, bevállalós, kalandvágyó személy, valóságos bonviván: céget vezet, de a szabadidőre is odafigyel. Utazik, kirándul, független életet él. Pestával – mert így szólítjuk – az esti órákban sikerült találkoznom az egyik belvárosi lokálban. Mosolyogva, derűs hangulatban érkezik, lerí róla: (ismét) élvezi az életet.
– Miattam összesen 25 személy ült karanténban, mindenki megúszta a fertőzést. Illetve egyetlenegy lett koronás közülük, de valószínű, hogy nem én adtam át neki. A huszonöt között volt olyan ember például, akivel hat órát ültem egy kocsiban, egymás mellett, védőmaszk nélkül, s nem fertőződött meg – kezdi a történetet Antal István, aki értetlenül áll a történtek előtt: képtelen megérteni, hogyan terjed ez a vírus.
Mondja, hogy annyi időt, mint azzal, akivel együtt utazott, s aki nem kapta el tőle a vírust, senkivel sem töltött. Nem vette komolyan a koronavírus-járványt, annak villámgyors terjedését, s amikor megfertőződött, akkor is azt mondta magának: nahát, koronavírusos lett, pozitív a teszt – de még mindig hihetetlennek tűnt az egész. 
Antal István: volt olyan nap, amikor egyáltalán nem érdeklődtek egészségi állapotom felől
– Visszatérve a huszonöt fős csapatra: július első napjaiban, egy szombaton az Egyes-kőre mentünk kirándulni. Elkapott az eső, jól megáztam. Pólóban túráztam, tizenhat fok volt a tetőn. Ugyanabból a pálinkásüvegből ittunk mindannyian. Vasárnap ellátogattam a családtagjaimhoz, megpusziltam, megöleltem őket. Útban Kolozsvárra fájni kezdett a torkom, hőemelkedést észleltem. Hétfőn és kedden végeztem a dolgomat, kedden viszont már alig tudtam kikelni az ágyból, levert voltam, fájtak az ízületeim, a hátam. Csütörtökön Székelyudvarhelyre kellett volna utaznom, innen pedig a barátaimmal Bulgáriába mentünk volna, de már szerdán észleltem a koronás tüneteket, így elmentem tesztre – mesélte.
Furcsának találja, hogy míg a magánklinika recepcióján lévő hölgy „asztronautaöltözetben” fogadta, addig a mintavételt végző személyen „majó volt és egy vékony maszk”. A huszonéves egészségügyi dolgozó hölgy az orrából és a torkából vett mintát.
– Azt mondták, lehet, már az éjszaka folyamán elküldik az eredményt. Nyugtalan voltam, filmnézés után tízpercenként néztem az e-mailjeimet, semmi. Hajnali 1 óra 10 perckor érkezett: kimutatható. Nem tudtam, hogy ez pozitív vagy negatív. Felhívtam egy orvos barátomat, ő mondta, hogy ez pozitív eredményt jelent – ecsetelte a fejleményeket.
„A mentősök tőlem kérdezték, hová vigyenek”
Arról számolt be, hogy reggel hívták a magánklinikától, s megadták a közegészségügyi igazgatóság telefonszámát, s arra kérték, jelentse be nekik, hogy koronavírusos. A DSP illetékese adatokat kért arra vonatkozóan, kivel találkozott védőmaszk nélkül a fertőzés megállapítása előtti öt napban. Felsorolta a kirándulótársakat, kontaktembereket. Volt, aki megkérte, őt is írja fel a jegyzékre, mert betegszabadságra lenne szüksége... Senkinek sem végeztek ingyentesztet, hanem azt tanácsolták, üljenek otthon két hétig, s ha rosszul vannak, akkor saját költségen végeztessenek tesztet maguknak. Ugyanakkor neki azt mondták, be kell mennie a kórházba. Azt válaszolta, erre csak akkor hajlandó, ha rosszabbul lesz. Két nap múlva felhívták, de mivel nem érezte rosszul magát, nem ment be a kórházba, mert csupán 38,2 volt a láza, egyáltalán nem köhögött, nem folyt az orra, csupán be volt dagadva a torka.
– Egy hét és egy nap után nem éreztem az ízeket, s elvesztettem a szaglásomat. A sónak marószóda íze volt, a szalonnának hirtelen házi főtt szappan íze lett, a túró keserű volt. Utóbbit eldobtam, azt hittem, elromlott… Egyeztettem egy sepsiszentgyörgyi tüdőorvossal, aki átesett a fertőzésen, azt tanácsolta, vegyek Azitrox nevű orvosságot, amely akkor még szabadon vásárolható volt – mesélte.
Maximális biztonság (Antal István felvétele)
Vasárnap aztán felhívta az 112-es sürgősségi számot, s elmesélte, hogy egy hete és egy napja mutatták ki a koronavírust, valamivel rosszabbul van, s bemenne a kórházba. Azt kérték, csomagoljon és várjon. Öt óra után ismét hívta a számot, s szervezési gondokra hivatkozva azt mondták, még várnia kell. Felajánlotta, hogy bemegy a saját lábán, ezt elutasították. Két óra elteltével aztán megérkezett a mentő, s azt kérdezték tőle, hová kell vinniük. Telefonálás után bevitték a tüdőkórházba, ott volt éppen hely.
– Este tíz óra volt, felvittek a második emeletre, adtak Furazolidont, Paracetamolt és C- vitamint, és jó éjszakát kívántak. Ennyi. Meg sem kérdezték, hogy érzem magam, nem mérték meg a lázamat, vacsorát sem adtak. A kórteremben még volt egy 70 körüli férfi, aki tünetmentes volt, gyógyszert sem kapott. Hirtelen köhögőgörcs lett úrrá rajtam, a férfi nagyon megijedt. Nem tudom, hogy emiatt-e vagy sem, de hétfőn másik kórterembe vittek át. Itt egy nagyon beteg koronavírusos idős férfivel osztottam meg a kórtermet, akit hívtak telefonon, felvette, kihangosította, de nem mondott semmit, oxigénmaszk volt rajta. A kórterem másik részéből kiáltottam a rokonainak, barátainak, ismerőseinek, hogy él – jegyezte meg.
Furcsállta, de hétfőn és kedden senki sem érdeklődött egészségügyi állapota felől. Azt mondták neki, ott a lázmérő az asztalon, használja. Szerdán felhívta a DSP-t, hogy nem történik semmi, de az hárított: a kórház dönt mindenben. A kórterem ajtaján volt egy mobilszám, amely mellett azt írta, amennyiben valami rendellenességet észlelnek, akkor a beutaltaknak azt kell hívniuk. Az ágyak fölötti csengőket kikötötték, használhatatlanok voltak – mondta.
A CT-eredmény WhatsAppon érkezik
– A barátnőmet, Kingát, arra kértem, valahogy juttassa el nekem azokat a gyógyszereket, amelyeket a beutalás előtt szedtem, hadd folytassam a kezelést. Letették a kapunál, fertőtlenítették, s ideadták. Adott pillanatban megjelent valaki, vittek komputertomográfiára. Megszekereztettek abban a szerkezetben, majd visszavittek a kórterembe. Másnap telefonáltam, hogy na, mi az eredmény. Több mint három óra múlva WhatsAppon küldték el, ám semmit sem mondtak. Hívtam őket, nem vették fel, bizonyára elmentették a számomat... Másnap hozták az Azitroxot. Mondtam nekik, köszönöm, azt már szedem egy ideje. Hoztak Paracetamolt, Furazolidont. Mondtam nekik, hogy nincs lázam, nem megy a hasam, utóbbiakat nem fogom bevenni, lehúztam a vécén – mesélte nevetve.
„Nagyon megörvendtem a klór szagának”
Az első örömöt a klór szaga jelentette Antal István számára, amikor a kórházat és a kórtermet fertőtlenítették. – Ez azt jelentette, hogy gyógyulófélben vagyok. Megjött az étvágyam, nem volt lázam, de két tesztem még pozitív lett, s egy nem sikerült. Akkoriban saját felelősségre haza lehetett menni, el lehetett hagyni a kórházat. Reggel megvizsgált egy orvos, semmi súlyosat nem állapított meg, azt mondta, hazamehetek, ám a papírokon az állt, hogy az orvos javallata ellenére el akarom hagyni a kórházat. Zoli barátom viszont, aki a járványkórházba volt beutalva, nem akart hazamenni, neki családja, gyermekei vannak. Sebaj, bediktálta az én címemet, vállaltam, hogy együtt leszünk nálam, így együtt vittek minket hozzám a mentővel. A pálinka és a sör íze iszonyatos volt, csak az alkoholt éreztük benne – mondta. Az ismerőseim hozták az ételt, beszélgettek velem, elnevették a helyzetet, elláttak étellel, itallal.
Antal Istvánt saját felelősségre hazaszállították és a szintén koronavírusos barátjával... biliárdozott
– Van biliárdasztalom, nagyokat játszottunk. Elmúlt minden tünetem, kivéve a minimális fáradékonyság. Magánúton voltam tüdőorvosnál, rendben vagyok, napról napra több az energiám. Amióta kijöttem a kórházból, azaz két hónapja, 8 kilót híztam, ezt le kell adnom. Egy hónappal ezelőtt szintén magánúton elvégeztem egy antitesttesztet; rengeteg van bennem. Akinél 1,4 az érték, már adhat vérplazmát. Az én értékem 7,5: ha ismét szembejön velem, rólam lepattan a koronavírus. Adnék vérplazmát, de tudni szeretném, kihez kerül, ki az, akin segítettem. Akinek szüksége van, vegye fel velem a kapcsolatot – fogalmazott.
– Hogyan reagáltak az ismerősök barátok?
– Volt, aki negatív teszthez kötötte a találkozást, mások viszont lazán kezelték a helyzetet. Jelenleg semmi bajom. A tüdőm rendben van, érzem az ízeket és a szagokat, nem vagyok fáradékony. Örvendek, hogy ilyen könnyen estem át a fertőzésen – mondja, miközben a korsó aljáról felhörpinti a maradék sört. Aztán hirtelen eszébe jut: még valami fontossal ki szeretné egészíteni az elmondottakat.
– Sohasem fogjuk megtudni, a krónikus betegek meddig éltek volna még, ha nem fertőződnek meg az új koronavírussal. Mindenkinek azt tanácsolom, őrizze meg a nyugalmát, és arra összpontosítson, hogy nincs komoly baja. Nagyon fontos, hogyan áll hozzá az ember. Nekem is voltak rossz pillanataim, ilyenkor arra gondoltam: pont ebben a fertőzésben fogok meghalni? Olyan emberek hívtak fel a kritikus két-három hét alatt, akikkel 4-5 éve nem beszéltem. Sajnos, nem azért hívtak fel, hogy egészségi állapotom felől érdeklődjenek, hanem azért, mert féltek, s információt akartak szerezni arról, mire számíthatnak. Lelkiállapotomtól függően kaptak választ: egyeseknek részleteztem a helyzetet, másoknak csak annyit mondtam, ki kell próbálni…
Zágoni Bálint: nem tudom, kitől, hogyan kaptam el
A rendező, forgatókönyvíró, producer Zágoni Bálinttal, a Filmtett Egyesület vezetőjével is felvettük a kapcsolatot, ő szeptember 17-én kapta meg a pozitív eredményt.
– Kitől, hogyan kaphattad el a vírust?
– Sajnos nem tudom, kitől kaptam el, a közvetlen környezetemben senkiről nem derült ki, hogy vírusos lenne. Az elmúlt hetekben több emberrel találkoztam, a városban is többet közlekedtem, és bár végig elővigyázatos voltam, úgy tűnik, ez mégsem volt elég.
– Milyen tüneteid voltak, meddig vártál, amíg letesztelted magad? Saját költségen végeztetted el a tesztet?
– Fájt a fejem egy napig, és mivel fontosabb rendezvényre készültünk, úgy döntöttem, még aznap letesztelem magam egy magánklinikán. Ezt leszámítva más tünetem az elején nem volt, viszont a kórházban beszéltem olyanokkal is, akik ízületi fájdalmakat éreztek és enyhe lázuk volt. A száraz köhögés, fáradékonyság is eléggé jellemző tünet, illetve a szaglás elvesztése is, amit én is körülbelül az ötödik napon tapasztaltam meg. Megszagoltam a káposztás laskát, a római köményt, még a feleségem körömlakkjait is, de végül beláttam, hogy nálam van a hiba.
– Kit hívtál legelőbb: a családorvost, a DSP-t vagy az 112-t?
– Miután megérkezett a magánklinikáról az eredmény, jelezték, hogy továbbítják az adatokat és a DSP-től keresni fognak. Végül nem vártam meg, és néhány óra múlva én hívtam fel őket. Meglepetésemre, bár késő délután volt, rögtön felvették a telefont és segítőkészek voltak. Fel kellett hívnom a járványkórház ügyeletét is, ők várólistára tettek. A jelenlegi eljárás szerint, ha valakinek pozitív a tesztje, kötelező módon egy napot bent kell hogy töltsön a kórházban, ahol kivizsgálják (tüdőröntgen, vérvizsgálat, EKG). A másik a járványtani vizsgálat, amely eléggé érdekesen zajlott. Másnap reggel kaptam egy sms-t, abban jelölték meg, hogy milyen címre kell elküldenem a közvetlen kontaktok adatait. Így a délelőttöm azzal telt el, hogy azoktól, akikkel közvetlenül kapcsolatban voltam, személyi számot, háziorvos nevét és még jó pár adatot gyűjtöttem be. Három nappal később őket is felhívták a DSP-től, és e-mailben hivatalos értesítést kaptak, miszerint az utolsó találkozásunktól számított 14 napig nem hagyhatják el a lakásukat. Ilyen értesítést a családom is kapott, sőt a kétéves lányomnak is elvileg aláírva kellett volna visszaküldenie a mailben kapott papírt.
Futószalagon érkeznek az új esetek
– Végül a negyedik napon, este fél 11-kor telefonáltak, hogy ágy szabadult fel a járványkórházban – folytatja Zágoni Bálint. – Mivel nem Kolozsváron lakom, a mentőt kellett kihívnom reggel, ezt meg is tettem, lelkiismeretesen még hét előtt. Végül csak 10-re értem be, ami érthető is a jelenlegi leterheltség mellett. Onnan eléggé olajozottan mentek a vizsgálatok, a könnyű esetekre fenntartott szakmai betegségek kórházában töltöttem egy napot. Látszott, hogy futószalagon érkeznek az új esetek, de az orvos – becsületére legyen mondva – mindenkivel lelkiismeretesen foglalkozott. Mivel az analízis eredményei jól sikerültek, másnap szabadultam. Különösebb kezelést nem írtak fel, viszont a két hét lejártáig, amennyire lehet, továbbra is kellett tartanom a távolságot a családomtól is. Bár ők és a kollégáim is karanténban vannak, a szabályozás szerint őket külön nem tesztelik le, csak ha a betegség tünetei jelentkeznek. Jelenleg teljesen jól vagyok, csak a szaglás hiánya jelzi a vírust, bár már az is kezd lassan visszatérni. Gyakorlatilag végig tünetmentes voltam.
Zágoni Bálint a FilmtettFeszt szeptember 16-i megnyitóján. A filmszemlét két nappal később lefújták (Fotó: Facebook)
– Hogyan éled meg a mindennapokat? Van napi rutinod? Filmet nézel? Olvasol? Szabadidőként fogod fel az otthon töltött időt vagy kezelésként?
– Most otthonról dolgozom, a két hét lejárta után még egy korlátozást be kell tartanom: tíz napig szabadtéren is kell viselnem a védőmaszkot, nem csak zárt terekben.
– Milyen reakciót tapasztaltál a családtagok, barátok, ismerősök, szomszédok részéről?
– Az ismerősök, rokonok részéről nagyon sok bátorítást, biztatást kaptam, ez sokat jelentett számomra.
– Mit üzennél azoknak, akik szerint a vírus nem létezik?
– Semmit, ugyanis szerintem előbb-utóbb úgyis lesz közeli ismerősük, rokonuk, aki elkapja, velük majd megvitatják a vírus létét. Ha egy következtetést le kellene vonnom a saját tapasztalataim alapján: mivel a tünetek nagyon hasonlítanak egy hűlés, megfázás tüneteihez, lehet, sokan már át is estek rajta anélkül, hogy észrevették volna. Én is, ha nem végeztem volna el a tesztet és nem jelentkezett volna a szaglás elvesztése, azt hittem volna, a stressz miatti rövid rosszullétről vagy egy megfázásról van szó. Ha azonban a fiatalok, középkorúak könnyen át is esnek a betegségen, gondoljanak a közvetlen közelükben élő idősekre és az első gyanús tünetnél vegyék fel a maszkot, tartsák a távolságot még családon belül is – írta kérdéseinkre válaszolva e-mail-üzenetben Zágoni Bálint.
Andacs Zsolt: a DSP a Facebook-oldalamról értesült a fertőzésről
Andacs Zsolt Levente esete nagy visszhangot váltott ki a kolozsvári magyar közösségben, ugyanis az RMDSZ tanácsosjelöltje volt, sok magyar intézménynél megfordult, több tucat emberrel találkozott.
– Meghatározni, hogy hogyan vagy honnan kaptam el a vírust, szinte lehetetlen, hiszen az előírt szabályokat betartottam: kézmosás, távolságtartás és védőmaszk – meséli érdeklődésünkre. – Utóbbi használatával sincs semmi bajom. Nem emlékszem, hogy találkoztam volna bárkivel, aki legalább enyhe megfázás tüneteit mutatta volna. Az igazság az, hogy amennyiben valakinél enyhe megfázásos tünetek jelentkeznek, korántsem biztos, hogy koronavírus-fertőzött, ahogy az sem, hogy egyáltalán teszteltetni fogja magát. Szóval csak tippelni lehet ilyen esetben, amikor nem voltál közvetlen kapcsolatban fertőzöttel, azt meg semmiképp nem szeretnék – válaszolta kérdésünkre a fiatal diákvezető.
Afelől is érdeklődtünk, milyen tünetei voltak, s meddig várt, amíg letesztelte magát. A Szabadságnak arról számolt be, hogy az elején a megfázás tünetei kezdtek jelentkezni rajta, köhögött néhányat, az esti órákban pedig úgy érezte, mintha lázas lenne.
Andacs Zsolt otthoni karanténban. Összesen négy RT-PCR-tesztet készíttetett (Fotó: Facebook)
– Meg is mértem gyorsan a lázam: nem bíztam a véletlenre, egyből négy lázmérőt vetettem be: volt ott elektromos, hagyományos, minden. De csak enyhe hőemelkedésem volt, 37,5. Ezt követően elővigyázatosságból mindenfajta találkozót lemondtam. Ezt egyesek túlzásnak vélték, de nem hagytam magam, nem akartam rizikózni: ki tudja, valakit megfertőzök… Ugyanakkor jelentkezett a nem szűnő fejfájás, ami már kicsit gyanús volt. Ezt követte az orrfolyás. Mindent egybevetve sima megfázásnak tűnt, az íz és szaglás elvesztését nem tapasztaltam. Lehet jelen volt, de amikor egy szobába be vagy zárva, s ismerős már a szobaillatosító, ismerős a szobád ajtaja előtt megjelenő étel íze, illata, nem tűnik fel… Hogy mit tanácsolok az embereknek? Amennyiben bármilyen enyhe tünetet észlel magán valaki, és megengedheti magának, menjen el tesztre, hiszen lehet, hogy rá nem lesz hatással a vírus, de nem lehet tudni, kinek adja tovább, aki nehezebben vészeli át a betegséget – írta Andacs Zsolt válaszában, aki maga is főleg a környezete miatt végezte el a koronavírustesztet, hiszen véletlenül se akart bárkit megfertőzni.
– Eddig négy RT-PCR-tesztet készíttettem, ebből volt, amit a Regina Maria-magánklinikán, volt, amit a Kolozs Megyei Sürgősségi Kórház, s volt egy antitesttesztem is vérből, amit a Synevo-laborban végeztem, mindegyiket saját költségen.
A 25 éves férfi az első, pozitív eredményt követően előbb a háziorvosát hívta fel, majd a DSP-t, de az volt az érzése, hogy senki nem tudja pontosan, mi a teendő. A DSP-nél azt mondták neki, hogy a szülei is menjenek el tesztre, s ha negatív, akkor nem kell elkülönítésbe vonulniuk, amiről utólag kiderült, hogy nem igaz.
– A szüleim negatív tesztjei is meglettek. A DSP-nél nem adtak konkrét választ, hogyan tovább. Végül kiderült, hogy a labor nem küldte le az elérhetőségem a DSP-nek, csak a személyi számomat és a nevemet. Időközben a sajtó lehozta, kikerült a Facebookra is, hogy úgymond korona került a fejemre, s így jött rá a DSP-nél valaki, hogy én vagyok az a bizonyos Andacs Zsolt Levente, akihez nincs semmilyen elérhetősége. Rám is írt Facebookon, hogy beszélgetnünk kellene. Szerencse, hogy megismerte a nevem az orvosnő, másképp szerintem még mindig keresnének… – viccelődött a helyzeten a fiatalember.
„A családom nagy grillezéseit az ablakból követtem”
Elmesélte, hogy kérdezték a tünetekről, s azt, hogy miért készítette el a tesztet, kikkel találkozott – utóbbi lista rövid volt, hiszen a tünetek jelentkezése után már kerülte a találkozásokat.
– Viszont előtte még találkoztam személyekkel, így névvel, telefonszámmal és dátummal bediktáltam őket, amit sorra átbeszéltünk: milyen körülmények között találkoztunk, mennyi ideig. Akikkel kültéren találkoztam, mind lekerültek a listáról. Mivel időközben a tüneteim már elmúltak, egyedül a fejfájás jelentkezett még néha, a DSP-s orvosnő azt mondta telefonon, hogy nem kell a járványkórházba bemennem kivizsgálásra. Így két hét szobafogságra voltam ítélve, senkivel nem találkozhattam. Ezenkívül semmiféle kezelés, semmiféle orvosság nem volt felírva. Amikor nagyon fájt a fejem, fájdalomcsillapítót vettem, s folytattam a megszokott 1000 mg-os C-vitamin szedését. A Facebookon leegyeztetett DSP-s telefonhíváson kívül senki más nem keresett, senki nem ellenőrizte, hogy otthon vagyok-e, senki nem hívott fel. Én hívtam a háziorvosomat mindennap, kivéve hétvégén, a vége felé már unalmas szöveggel, hogy „jól vagyok, nincs láz, nincs tünet. Holnap délelőtt vagy délután telefonáljak?”
Mindeközben a családnak egyetlen problémája volt, hogy van egy negatív tesztjük, de mégse mehetnek Görögországba nyaralni. Így aztán jól elvoltak otthon két hétig, nagy grillezéseket tartottak lent az udvaron, amit én csak az ablakból követtem. Mindenki pihent egy kicsit: szabadidőnek fogtam fel az egészet. Volt, amikor sokáig aludtam, máskor olvastam, filmet, sorozatot néztem, barátokkal online számítógépes játékokat játszottam, de ugyanakkor gyűléseken vettem részt, dolgoztam is, hiszen a karantén megtanított mindenkit arra, hogy nagyon sok mindent át lehet vinni az online térbe, s nem áll le az élet attól, hogy be vagyunk zárva. Nagyon sok üzenetet kaptam, érdeklődtek felőlem az emberek, ez nagyon jólesett. Sokan írták: „örülnek”, hogy végre van egy covidos ismerősük, akitől nyugodtan tudnak kérdezni, s nem csak a sajtóban látják, hogy újabb személy fertőződött meg. Az utolsó elkülönítésben töltött napomon feltettem magamban a kérdést: s akkor most mi következik? Előbb a háziorvosomtól próbáltam információt szerezni, majd a DSP-s orvostól. Mindketten azt mondták, hogy két hét letelte után semmi nem történik, egyszerűen kimegyek a házból: ennyi volt. Amikor mondtam, hogy újabb tesztet szeretnék, amely negatív eredményt mutat, mindketten le akartak beszélni róla. A DSP-s orvos szólt, hogy fölösleges, és a törvény sem kéri. De ragaszkodtam hozzá, nekem kellett a negatív teszt. Úgymond szabad emberként a klinikára vezetett az utam, újabb tesztet végeztem el saját költségen, az eredmény negatív volt.
Andacs Zsolt nem tart attól, hogy ismét megfertőződik, ugyanis szervezetében nagyon magas az antitestek száma.
– Azt mondta az egyik orvosnő, hogy nem valószínű, hogy egyhamar megint elkapom a koronavírust – írta.
– Mit üzensz azoknak, akik tagadják a vírus létezését?
– Saját magamon tapasztaltam, hogy valami „kiütött”, éreztem, hogy nem sima megfázás, amit a teszt meg is erősített, de szerencsére viszonylag gond nélkül átvészeltem. De sajnos nem én voltam az első fertőzött az ismerőseim közül, Angliában egy ismerősöm a vírus miatt és a vírus által okozott komplikációkban halt meg, amiért nem lehet sem a román egészségügyet, sem a román médiát okolni azzal, hogy csak riogatnak. A koronavírus igenis létezik, vigyázzunk magunkra és egymásra, viselkedjünk felelősségteljesen nemcsak magunkért, de a családunkért, barátainkért, a környezetünkért is!
Andacs Zsolt nem tart attól, hogy ismét megfertőződik, ugyanis szervezetében nagyon magas az antitestek száma.
Azt mondta az egyik orvosnő, hogy nem valószínű, hogy egyelőre elkapom a koronavírust – írta.
***
Az interjú készítése óta Berekméri Gabriellának és barátjának lejárt a karanténja, semmilyen tünetük nincs. „Szabadok vagyunk” – írta a Szabadságnak. Közölte, a barátját többszöri kérésre sem tesztelték. Antal István ugyanolyan jól érzi magát („ismét finom a sör íze”), Zágoni Bálintnak pedig időközben szintén lejárt a karanténja. „Nem írtak fel külön kezelést, mert a szaglás elvesztésén kívül nem voltak tüneteim, erre pedig nincs gyógyszer” – írta Zágoni. Andacs Zsolt szintén jól van, örvend, hogy „végre emberek között lehet”.
***A második összeállítása ide kattintva olvasható.
