Az Európai Unió 28 tagállamára kiterjedő felmérésből kiderül: uniós szinten a lakosság 70,7%-a saját lakásban élt 2017-ben, közel 30%-uk pedig albérletben. A felmérés kitér azon Európában élőkre is, akik EU-s állampolgárok ugyan, de nem az állampolgárságuknak megfelelő országban élnek – mint a romániai külföldön dolgozó vendégmunkások –, körükben a saját lakással rendelkezők aránya jóval alacsonyabb, csak 39,8%.
EU-s szinten Romániában volt a legmagasabb a lakással rendelkezők aránya, a 20 és 64 év közötti, azaz munkavállaló korúak körében szinte mindenki (96,4%) lakástulajdonos volt – és ez a mostani szám alacsonynak számít, 2010-ben például 97,6%-os arányt mértek. A listán Romániát Horvátország követi 90,6%-kal, majd Szlovákia (90%) és Litvánia (89,4%) következik. A lista ellentétes felén Németország áll, a nyugati országban a lakosság fele sem ragaszkodik a saját otthonhoz (49,1%-nak van saját lakása). Kicsit magasabb ez az arányt Dániában (59,1%), Ausztriában (61,2%) és Franciaországban (63,3%). A magyarországiak 84,9%-a rendelkezett saját otthonnal, a 70,7%-os EU-s átlaghoz képest.
Az Eurostat egy másik tanulmánya arra világít rá, hogy Romániában a legalacsonyabb azon lakástulajdonosok aránya, akiknek saját ingatlanját kölcsön vagy jelzáloghitel terheli. Ez a lakástulajdonosok mindössze 1,1%-át érintette 2016-ban, 2017-re arányuk 0,9%-ra csökkent. 2017-ben az EU lakosságának több mint egynegyede (26,5%) élt kölcsönnel vagy jelzáloghitellel terhelt, saját tulajdonú otthonban, míg a lakosság több mit kétötöde (42,8%) lakott kölcsönnel vagy jelzáloghitellel nem terhelt saját tulajdonú otthonban.
Nemcsak saját, de kertes is
Az említett tanulmány arra is kitér, hogy milyen típusú ingatlanokban laknak a különböző országok állampolgárai. Az adatok szerint, 2016-ban az EU 28 tagállamában tíz emberből négy többszobás lakásban (41,8%), a lakosság csaknem negyede (23,9%) sor- vagy ikerházban, míg kicsivel több mint egyharmada (33,6%) családi, kertes házban élt.
Romániát nézve a lakosság csaknem egyharmada 33,3%-a lakott többszobás lakásban, 1,2%-uk iker- vagy sorházban, míg 64,7% lakott kertes, családi házban. A magas, kertes családi házak aránya azért lehet ennyire magas, mert a lakosság jelentős része lakik vidéken, ez 2017-ben a lakosság 46,5%-át jelentette, a fennmaradó 52,5% városokban és azok vonzáskörzetében élt.
Úgy tűnhet, hogy EU-s szinten legalább a lakhatással nincs baj, Romániában mindenki kellemes, vidéki környezetben, kertes házban tengeti mindennapjait, s legalább a lakhatás nem okoz fejfájást. De persze nem így van: nálunk vannak a legzsúfoltabb lakások és a saját lakás fenntartása sokakat túlterhel.
A gyerekek egyszobában, a szülők a nappaliban
Az Európai Unió statisztikai hivatala szerint egy lakás akkor nem túlzsúfolt, hogyha a következő követelményeknek megfelel: rendelkezik nappalival; külön hálószobával a háztartásban élő pároknak; külön szobával minden egyedülálló, 18 éven felüli személynek; külön szobával két azonos nemű, egyedülálló, 12 és 17 év közötti személy számára (például azonos nemű testvérpár); külön szobával minden 12 és 17 év közötti személynek, aki az előző kategóriákba nem sorolható be (pl. különböző nemű, 12 és 17 év között testvérpár esete); külön szobával minden 12 éven aluli gyermekpár számára.
Ezeknek a feltételeknek azonban a romániai lakosság közel fele nem felel meg, a lakosság 47,8%-a él túlzsúfolt lakásban. Romániát Bulgária (43,5%), Horvátország (41,4%), Lettország (40,7%) és Magyarország követi (40,1%). A lista másik oldalán az írek (2,1%), a máltaiak (2,4%) és a ciprusiak (2,5%) állnak. Az EU-s átlag 16,7%, amely 2010-ben még 17,6% volt. A túlzsúfoltságot gyakran kötik a szociális kirekesztettség és nélkülözés mutatókhoz, valamint a jövedelem szintjéhez.
A lakhatás sokak számára jelent anyagi megterhelést, a lakhatási költségek okozta túlterhelés aránya 2010 és 2017 között 10% körül mozgott: a legalacsonyabb 2017-ben volt 9,8%-kal, a legmagasabb 2014-ben, 11,2%-kal. A lakhatási költség abban az esetben terheli túl a családot a tanulmány készítői szerint, ha teljes bevételének legalább 40%-át kell a lakhatásra költeni. Így 2017-ben tíz EU állampolgárból kicsivel kevesebb, mint egynek kellett a bevételei 40%-át lakhatásra költenie.
Mindössze 8 olyan EU tagállam volt, ahol a lakhatás túlterhelte a lakosság több mint egytizedét. Ide tartozik Hollandia (10,2 %), Magyarország (11,0 %), Románia (11,7 %), az Egyesült Királyság (13,0 %), Németország (14,2 %), Bulgária (15,4 %) és Dánia (16,4 %). A listát azonban toronymagasan Görögország vezeti, ahol a lakosság 38,3%-ának megterhelő a lakhatási költség.
Nem jellemző a nyugatiakra a helyhez kötöttség
Mindezeket figyelembe véve arról kérdeztük Sárig Tamást, Németországban élő romániait, ő hogyan látja, miért ragaszkodnak a romániaiak még mindig a saját otthonhoz, még akkor is, hogyha az túlzsúfolt, anyagilag megterhelő, miközben a külföldiek ezt egyre kevésbé tartják fontosnak. Véleménye szerint a saját lakás még mindig egyfajta biztonságot ad a romániai lakosoknak, míg a külföldiek számára albérletben lakni kényelmesebb, nagyobb mobilitást biztosít.
– Úgy érzem, hogy otthon még nagyon erős az emberi kapcsolatok, család, rokonok, ismerősök, valamint a nyelvi-, kulturális közeg miatt kialakult helyhez kötöttség, az emberek nem szívesen szakítanak ezzel. Emellett az egy közegben élők gyakran vannak egymásra utalva, segítik egymást. Ezzel szemben nyugaton az emberi kapcsolatok felületessége miatt a társadalom nagyon vegyes, és helyhez kötöttség, adott közeghez való ragaszkodás sincs. Ugyanakkor a nyugatiak kényelmesebbek és jobban jövedelmező munkahely esetén azonnal áttelepednek akár más városba is, ezért sem érdemes saját lakást venniük. Igazából úgy érzem, nincs is meg bennük az igény a saját lakásra, inkább minden évben, minden költözéskor vesznek egy új rend bútort, autót – mesélte. – Nálunk úgy tartják, hogy a saját lakás kevesebb költséggel jár, szeretünk hosszú távra tervezni, családi fészket berendezni, amelyet nyugdíjas korban is fent tudunk tartani, amit a gyerekeink örökölhetnek majd – tette hozzá.
Itthon magán-, nyugaton állami a kiadó lakások többsége
Nyugaton a lakások bérlése jogilag, pontosan szabályozva van, így az albérlők nincsenek olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint itthon. – Romániában viszonylag bizonytalan lakást bérelni, hiszen magánszemély a főbérlő, aki bármikor eladhatja a lakást vagy másik lakót keres. Ritka, hogy valaki ötévesnél hosszabb távra érvényes szerződést kössön. De az sem elhanyagolható, hogy Romániában a jövedelemhez képest óriásiak a bérleti díjak. A lakásbérlési rendszer Romániában még nem épült ki annyira, mint külföldön, ezért is ragaszkodhatnak inkább a saját lakáshoz, mert plusz biztonságérzetet ad – fejtette ki.
Ezzel szemben a külföldön élők döntő többsége az államtól bérli a lakását, így lehet biztonságosan, hosszú távra bérelni, az árak viszont nagyon változóak lehetnek városonként. – Nehezebb kiadó lakást találni, költözéskor pedig a legtöbb helyen a háromhavi garanciát és az első havi lakbért is elkérik, de ezt sem lehetetlen előteremteni. Romániában, ha valaki lakást bérel, akkor minél közelebb akar költözni a munkahelyéhez, így a városközpontok túlzsúfolttá válnak. Nyugaton viszont a közlekedési hálózat kiépítettségének köszönhetően sokkal könnyebb nagyobb távolságról munkába járni – magyarázta.
Sárig Tamás szerint a nyugati lakások zsúfoltsága főleg felekezeti hovatartozástól és gyermekszámtól függ, és tartományonként nagyon eltérő. Amikor arról kérdeztük, akar-e saját lakást, természetesen igennel válaszolt. – Vidéken, csendes környezetben szeretnék majd élni, ott, ahol van kiépített infrastruktúra. Két kolozsvári lakás tulajdonosa vagyok, mert jó befektetésnek tartom az ingatlanvásárlást, és jól jönnek majd később, ha saját házat szeretnék vásárolni. De egyelőre külföldön dolgozom, hogy tudjak saját házra spórolni – mesélt a terveiről.
