Szilágyi Lóránt KIFOR-elnök: a fiatalok mondják ki az igazságot
Közel kétszáz ember vett részt október 23-án, csütörtökön a sétatéri emlékműnél megtartott, az 1956-os magyar forradalmat és hőseit felidéző eseményen.
„Miután 1956-ban kitört Budapesten a forradalom, Erdélyben is voltak megmozdulások. Ez azt jelentette, hogy az erdélyi magyar emberek szívükben együtt éreztek a budapesti magyar forradalmárokkal. Az akkori román kommunista hatalom ezt ki is használta: sok magyar etnikumú vezetőt eltávolítottak. Felhasználták ezt arra is, hogy még nehezebb helyzetbe sodorják az erdélyi magyarságot. Akkor nyilvánult meg először a nacionál-kommunizmus, ami az 1980-as években csúcsosodott ki. Pedig volt határ Budapest és Kolozsvár között, de Erdélyben szolidaritást vállaltak a budapesti magyar forradalmárokkal. Nekünk ma nem kell tankokkal szembenéznünk, de szembe kell néznünk a társadalmi feszültségekkel. Ilyenkor összefogásra és együtt-gondolkodásra van szükség. A mostani romániai társadalom és az erdélyi magyarok nincsenek könnyű helyzetben sem politikai, sem társadalmi szempontból. De meggyőződésem, hogy összefogással, együtt-gondolkodással, egymásra figyeléssel minden nehéz pillanatot le tudunk küzdeni” – mondta Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, parlamenti képviselő.
Nagy Béla helytörténész, a Kolozsvár Társaság részéről felszólalásában kifejtette: 2009 óta hagyománnyá vált, hogy a Kolozsvár Társaság egykori elnöke, Kántor Lajos által megálmodott és Szakács Béla szobrásznak köszönhetően megvalósult, az élet árnyas és napos odalának kettőségét jelképező emlékművénél gyűljünk össze, és emlékezzünk az 1956-os magyar forradalomra, illetve arra is, hogy 36 évvel ezelőtt kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. Kiemelte, z 1956-os magyar forradalom által a magyarság kivívta a szabad világ csodálatát, a nagypolitika pedig akkor sem állt a gyengébbek igazsága pártján. Emlékeztetett viszont, hogy a világ jóakaratú emberei közül többen a magyar ügy mellé álltak. Elvis Presley felhívására 52 millió dollár gyűlt össze a magyarok megsegítésére, Alberto Moravia író pedig felhívást fogalmazott meg, hogy azokat az utcákat, ahol szovjet nagykövetség van, nevezzék el a legyilkolt magyarok utcájának. Ugyanakkor több ország bojkottálta az 1956-os melbourne-i olimpiát, míg a Time magazin az 1957-es év emberének választotta a magyar szabadságharcosokat.
„A határon túli magyarok körében a forradalom a hírzárlat ellenére sem maradt visszhang nélkül. Erdélyben a magyar forradalmat támogató megmozdulások voltak. A magyar forradalom elbukott, amit megtorlások követték Magyarországon és nálunk is. A cél az emberek megfélemlítése, a szabadság iránti vágy elfojtása volt. A szabadságért folytatott küzdelem azonban nem ért véget. Erre minket a marosvásárhelyi fekete március hamar ráébresztett. Jogaink érvényesítéséért, szimbólumaink használatáért minden nap meg kell küzdenünk. Alapvető feladatunk jogaink megvédése” – hangoztatta Nagy Béla.
Szilágyi Lóránt KIFOR-elnök elmondta: 1956 őszén, Kolozsváron is mozdult valami. „Az akkori diákok, hozzánk hasonló fiatalok suttogva vitatták meg a történteket. Ők nem akartak hősök lenni, de nem akartak hazudni többé, és mertek cselekedni. Ma van mindenünk. A szabadság néha már nem cél, hanem feltétel, amit készen kaptunk, s lassan elfelejtjük becsülni. Erdélyben magyarnak lenni ma is kihívás. Erdélyben kisebbségi magyarnak lenni nem csak kulturális állapot, hanem döntés arról: vállalod-e magad, vagy hallgatsz. A hallgatás a legveszélyesebb börtön, amit mi építünk maguknak minden nap. Minden nap, amikor azt mondjuk, „nem rajtam múlik” egy téglát rakunk a saját börtönünk falába. A mai fiatalok feladata nem sodródni, hanem irányt mutatni, megőrizni az igazság iránti vágyat, kimondani az igazságot és cselekedni” – hangsúlyozta.
A történelmi magyar egyházak részéről Kovács István unitárius, Kolumbán Vilmos református püspök, Boldizsár Beáta lutheránus püspöki titkár és Böszörményi Géza piarista szerzetes áldotta meg az emlékművet és a jelenlévőket. A sétatéri ünnepségen közreműködött a János Zsigmond Unitárius Kollégium kórusa (karnagy: Ördög Ödön), moderált és szavalt Marosán Csaba színművész.
Ezt követően a Kolozsvári Magyar Opera zenekarának ünnepi hangversenyén lehetett részt venni Bálint János, világszerte elismert fuvolaművész közreműködésével. Az esemény díszvendége Gulyás Gergely, Magyarország kormányának miniszterelnökségét vezető minisztere volt.
A hagyományok szerint 19:56 órakor a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács verses, zenés ünnepi megemlékezést szervezett a Mátyás király szülőháza előtti téren, majd fáklyás felvonulás indult Dsida Jenő sírjához, a Házsongárdi temetőbe.
