Persze, ésszerűbben is be lehet majd osztani azt a napi 4-5 lejt, amit az 50 euró értékű utalvány jelentene, és amit majd kéthavonta adnának júniustól kezdődően az év végéig, a szegény családoknak: napi fél kiló kenyeret vagy egy kiló lisztet vagy ugyancsak egykilónyi káposztát, esetleg inkább tizenöt deka párizsit lehetne venni ebből a pénzből, ami az említett segély napi átlagösszegét jelentené. Illetve nem muszáj naponta vásárolni, és akkor tíz nap alatt már „összegyűlne” 40-50 lej – persze a lej árfolyamától függően, ami majd a vásárlóerőt is meghatározza, s ha nem számolunk közben a várható drágításokkal, ami miatt megtörténhet, hogy végül csak egy perecre futja majd naponta…
Na de félretéve az elméskedést, aminek csak annyi volt a célja, hogy érzékeltesse a kormánykoalíció által kigondolt gazdasági és lakossági támogatás arányát (s azt se mindenkinek, csakis a legeslegszegényebbeknek nyújtanák), a hír a következő: a kormánykoalíció tagjai kigondoltak egy gazdasági és szociális jellegű intézkedéscsomagot 17,5 milliárd lej értékben, és abban a reményben, hogy ebből 7 milliárd lejt majd az Európai Unió fog finanszírozni. Az úgynevezett szegénységellenes (törvény)csomag – amelyet joggal neveznek egyesek inkább szegénycsomagnak vagy szegényes törvénykezésnek – olyan intézkedéseket tartalmaz, mint például az említett 50 euró értékű utalvány, amelyet júniustól kezdenének kiutalni kéthavonta azoknak a családoknak (háztartásoknak), ahol a havi nettó jövedelem nem haladja meg személyenként a 600 lejt, és a pénzsegélyből hat alapvető élelmiszert lehetne vásárolni. Az elképzelést kidolgozó Szociáldemokrata Párt számításai szerint körülbelül 151 ezer háztartás lenne jogosult ilyen utalványra, amely még megilletné a garantált minimális jövedelemben részesülő személyeket, valamint a fogyatékosságban szenvedőket és kisnyugdíjasokat, akiknek a nyugdíja nem haladja meg az 1500 lejt. Ezzel együtt úgy számolnak, hogy körülbelül 3,5 millió jogosultja lenne az utalványos támogatásnak. Szintén a szegénységellenes csomag keretében adnának 30 euró értékű utalványt a szociális ösztöndíjban részesülő diákoknak az iskola idejére. Arra is gondoltak, hogy 50 banival olcsóbban vásárolhatnák a benzint és a gázolajat a nagy teherszállítók, akik esetében meghosszabbítanák a kötelező biztosítás maximált értékét is. További segélyezési elképzelés a minimálbér 200 lejes növelése, ami után ne kelljen járulékot fizetni (és remélhetőleg azt is belefoglalják az elképzelésbe, hogy ezt a plusz pénzösszeget az állam majd átutalja nemcsak a közalkalmazottaknak, hanem a magáncégek alkalmazottainak is, hiszen miből legyen a túlélésért kínlódó elég sok munkáltatónak plusz bevétele…). Azt is belefoglalták a szegénységellenes csomagba, hogy a kórházi beutaltak után duplájára (11-ről 22 lejre) növelik a napi étkezési összeget, a gyerekotthonokban levő gyerekekre is többet költhetnek élelemre meg ruhaneműre. Az étkezési jegyek értéke is nő(het), 20 lejről 30 lejre – persze itt is az a kérdés, hány cég engedheti majd meg magának azt a pluszkiadást, amit a drágább ételjegy megvásárlása jelent, ha a bevételei nem nőnek, vagy a kiadásai nem csökkennek… Ellenben ez minden bizonnyal nem okoz majd gondot az állami illetve közintézményeknél, mert majd csak belefér az állami költségvetésbe ez a pluszteher is.
A szegénység enyhítésére szánt pénzösszeg nagynak tűnik első olvasatra, hiszen tizenhét és fél milliárd lejt említenek. Belegondolva, hogy ez mire és kinek lesz elég, már jóval szerényebbnek hat, ugyanakkor egyre szomorúbbnak és sötétebbnek látszik a helyzetünk meg a kilátásaink. A világjárvány miatti bő két év korlátozást a gazdaság és a társadalom sokféleképpen megsínylette, a minden szinten várt és tervezett kilábalást pedig az ukrajnai háború teljesen lerombolta, még a jövőre való elképzeléseket is bizonytalanná, egyáltalán elképzelhetetlenné tette. Ha csupán a helyzet gazdasági, pénzügyi vonatkozásait nézzük, a lakosság fele tartja úgy, hogy romlott az anyagi helyzete az előző évhez viszonyítva, és közel fele számol azzal, hogy még rosszabb lesz a továbbiakban. Ez azt jelenti, hogy szinte minden második ember érzi azt, hogy rosszabbul él, kilátástalanabb a jövő. Az is sokat elárul a társadalom viszonyulásáról, félelmeiről, hogy egyáltalán mitől tart leginkább: a héten közzétett felmérés szerint a legtöbben az energiaár drágulása miatt aggódnak, érthetően, hiszen ez majd mindent maga után ránt, növelve a szegénységet, kilátástalanságot, és fokozva az elégedetlenséget. Mert sokan félnek attól, hogy képtelenek lesznek kifizetni a költségeiket, elveszíthetik az állásukat és akár majd a lakásukat is. Az energia árát, mint tudjuk, nagyban befolyásolja az ukrajnai konfliktus, de már ez előtt adott volt a probléma a zöldenergiára való áttérés szorgalmazásával illetve erőltetésével. A lakossági félelem második oka természetesen a háború, illetve annak kiterjedése, de többen tartanak a koronavírustól, továbbá az inflációtól és élelemhiánytól is. És akkor hogyan hat mindezekre a félelmeinkre, nehézségeinkre az a szegénységellenes csomag, amelyet három is fél millió lakosra számolnak, miközben a statisztikai intézet tavalyi adatai szerint legalább négy és fél millió személyt soroltak a szegénységi kategóriába, statisztikailag. Holott gyakorlatilag sokkal nagyobb számú és nagyobb arányú lakosságról jelenthetjük ki, hogy szinte csak egyik hónapról a másikra tudnak tervezni, a bevételeik háromnegyedét felemésztik a közköltségek, így még élelemre is szűkösen jut, és boldog az, akinek nincsenek egészségügyi kiadásai.
A szegénységellenes csomag megvitatását jövő hétre tervezik, ám ha arra gondolunk, korábban még mi minden maradt csupán ígéret a gazdasági válság enyhítése kategóriában (az üzemanyag ára is folyamatosan kúszik felfelé, közelíti azt a tízlejes literenkénti árat, amit egy hónapja még szándékos pánikkeltésnek neveztek és kivizsgálással fenyegetőzött az energiaügyi miniszter is…), akkor nem kell tartanunk túl gyors intézkedésektől a kormány részéről. Valójában inkább szegény, mint szegénységellenes csomagról beszélhetünk, hiszen jóval több és több mindenre kiterjedő, általánosabb intézkedésre lenne szükség elsősorban az energiaár okozta problémák miatt, ami a lakosság nagyobb részét érinti és veszélyezteti. Talán csak akarat kérdése, vagy épp a nem akarást csomagolják majd be az említett szegénységellenes csomagba.
