Bizalmatlansági indítvány, parlamenti együttműködési megállapodás
„Helyesen cselekedtek azok, akik az elmúlt napokban kimentek tüntetni. Mivel bennünket a büntető törvénykönyv és büntetőeljárás témájában nem kérdezett meg a kormánykoalíció, a mozgásterünk szabad, bíráltuk és bíráljuk is a kormányt. A szerdai bizalmatlansági indítványon nem lehetett jó szívvel szavazni, sem a kormány mellett, sem ellene. Leadtuk szavazatunkat, de tartózkodtunk. Voltak olyan hangok a magyar közösségen belül, akik azt kérték, hogy bontsuk fel a parlamenti együttműködési megállapodást. Én azt gondolom, hogy ezt először nekünk ki kell próbálni, meg kell nézni, hogy működik-e a gyakorlatban. Ha kiderül a következő időszakban, hogy nem, éspedig olyan magyar ügyekben, kérdésekben nem, amelyekre nagy hangsúlyt fektetünk, a tavaszi ülésszakot követően felbontjuk a megállapodást.”
A jogállamiság hiányáról
„Sajnos, ma Romániában nem lehet jogállamról beszélni, a törvények egy részét nem tartják be. A hatalmi ágak nincsenek egyértelműen szétválasztva, egyes intézmények pedig semmilyen ellenőrzést nem fogadnak el. Az alkotmánybíróság döntéseit nem tudja, nem akarja érvényesíteni sem a parlament, sem a kormány. A törvényhozás alig-alig működik, a kormány számtalanszor megkerüli a parlamentet. De a kormány sem működik – az egészségügyi minisztérium tavaly csupán hatvanöt százalékot költött el költségvetéséből, beruházásokra semmit. És ez majdnem így van a többi tárca esetében is, van ahol jobb, van ahol rosszabb a helyzet. Romániában valós társadalmi igény van arra, hogy felszámolják a korrupciót, amit magam is támogatok. A probléma az, hogy a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárás, a törvénykezés nem tiszta. Az igazságszolgáltatás gumitörvényeken alapszik. Emellett mindenki számára egyértelmű, hogy a titkosszolgálatokat összekapcsolták a korrupcióellenes ügyészséggel – 2016 tavaszáig titkosszolgálati megfigyelések adataira is építhettek váddossziét. Azóta, bár született egy olyan döntés, miszerint alkotmányellenes ez az eljárás, nem egy példa van arra, hogy továbbra is így jár el a DNA.”
Büntető törvénykönyv és büntetőeljárás
„2009 óta három alkalommal is úgy módosították a kormányok a büntető törvénykönyvet és perrendtartást, hogy azt egyszer sem előzte meg parlamenti vita. Az alkotmány ezt lehetővé teszi, a probléma az átláthatóság hiányában van. Ez idáig több mint 40 olyan alkotmánybírósági döntés született, amely alkotmányellenesnek nyilvánította a büntető törvénykönyvet és büntetőeljárást. Az első tanulság az, hogy nem szabad a parlamentet megkerülve törvénykezni. A második, hogy az alkotmánybíróság döntéseit figyelembe véve kell módosítani a büntető törvénykönyvet és -eljárást. A legfontosabb, hogy a büntető törvénykönyvnek világos előírásokkal kell rendelkeznie. Ebből egyiket sem tudta teljesíteni a román törvényhozás az elmúlt időszakban.”
A hatalommal való visszaélés
„Mindössze öt európai uniós tagállam büntető törvénykönyvében szerepel a hatalommal való visszaélés, a Romániájéban ez az előírás 1969-ből származik. Az alkotmánybíróság tavalyi döntése értelmében – amely egyben a Velencei Bizottság javaslata is – tisztázni kell, hogy mit is jelent ez a törvény a gyakorlatban. Jelenleg a DNA-nál kétezer olyan dosszié van vizsgálat alatt, amely a hatalommal való visszaélés vádjára épül, több mint ezer esetében pedig bírósági eljárást kezdeményeztek. Ezzel pedig kezdeni kell valamit. A mostani kormány, sajnos, rosszul nyúlt hozzá a büntető törvénykönyvhöz és büntetőeljáráshoz. Azt a látszatot keltette, hogy saját politikusait szeretné megmenteni, mégpedig sürgősségi kormányrendelettel, minden transzparenciát nélkülözve, nem beszélve arról, hogy az alkotmánybíróság negyven döntését sem vette figyelembe. Tavaly a Cioloș-kabinet szintén sürgősségi kormányrendelettel módosította a Btk.-t és büntetőeljárást, akkor nem háborodott fel senki. A feszültség a társadalom szintjén most élesedett ki. Nem fogadják el az emberek, és ez jogos, hogy a kormány megkerüli a parlamentet, azt, hogy nincs transzparencia, nincs közvita.”
A marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügye
„1949-ben a kommunista karhatalom egyházi iskolákat záratott be Romániában, köztük a római katolikus egyház iskoláit is. A törvényeink jelenleg lehetővé teszik, hogy az egyházak visszakapják ingatlanjaikat, iskolákat nyissanak. Természetes, hiszen a kommunista diktatúra elrabolta a vagyonukat. Marosvásárhelyen a római katolikus egyház újra is indította azt az iskolát, amelyet 1949-ben zártak be, és amely ellen 2016-ban eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség. Házi őrizetbe zárta a főtanfelügyelőt, hatósági felügyelet alá helyezte az igazgatót. A vád: visszaéltek hivatali hatalmukkal, a DNA szerint valahol hiányzott egy jóváhagyási papír az iskola alapításakor. Ma nem tudni, hogy az a 400 gyermek, aki ott tanul, hol folytathatja jövő évtől az iskolát. Ha volt egy adminisztratív hiba, annak adminisztratív szankciót kéne feltételeznie, közben pedig büntetőeljárás van folyamatban. Ez az eset is azt bizonyítja, hogyan lehet visszaélni azzal, hogy a büntetőeljárásban nincs definiálva a hatalommal való visszaélés. Meggyőződésem, szükség van a DNA-ra, arra, hogy legyen valaki, aki a korrupciós ügyeket kivizsgálja, de pontosan meg kellene húzni a határvonalat, hogy hol kezdődik a munkajogi, polgárjogi, és hol a büntetőjogi felelősség. Hogy ne az ügyész döntse el, hogy egy iskolaindításkor adminisztratív hiba történt, vagy büntetőjogi esetről beszélhetünk.”
A többség és kisebbség viszonya
„A politikai eszközökön túl semmilyen más eszközt nem tudok elképzelni a kisebbségek helyzetének orvoslására. A párbeszédben, a rációban, a kölcsönös tiszteletben, érvekben hiszünk, abban, hogy csakis ezekre építkezve lehet előrelépni. Az elmúlt 27 év választásai során, amikor az RMDSZ a mérleg nyelve lehetett, adminisztratív eszközökkel tartottuk egyensúlyban a romániai politikát. Ahhoz, hogy Románia Parlamentjében előre lehessen lépni, mindig szükség van egy másik partner 44 százalékára. Nekünk pragmatikusaknak kell lenni, partnereket kell keresni egy-egy ügyhöz.”
EU és NATO
„Mi, RMDSZ-ként mindig arra törekedtünk, hogy politikai eszközökkel érvényesítsük a romániai magyar emberek törekvéseit. Ugyanakkor nekünk már az első pillanattól nagyon fontos volt, hogy Románia az EU-hoz, a NATO-hoz csatlakozzon, két olyan értékrendet képviselő politikai szövetséghez, amelyben a kisebbségi jogokat tiszteletben tartják. Látni kell, hogy 2007-et, az Európai Unióba való belépést követően Románia már nem ragaszkodik azokhoz a kritériumokhoz, amelyeket azelőtt csatlakozási feltételekként szabtak meg neki. Ezt pedig a kisebbségek, a romániai magyar közösség tagjai érzik meg a leginkább, a leghamarabb.”
Az RMDSZ árnyékjelentései
„Tavaly két árnyékjelentést is kidolgoztunk. Az elmúlt 4-5 év olyan problémáit vázoljuk fel ezekben, amelyek magyar embereket érintenek, amelyekről úgy gondoljuk, hogy orvoslásra szorulnak. Van törvényünk arra, hogy a közigazgatásban milyen körülmények között lehet az anyanyelvet használni, de a húsz százalékos küszöböt, a kétnyelvű feliratokra vonatkozó rendelkezéseket nagyon sok helyen nem tartják be. A nyelvi jogokra vonatkozó törvények nagy részét is 2007 előtt fogadta el a parlament. Ezután minden lelassult, egyedül az oktatási törvényt sikerült 2011-ben elfogadni, amikor kormányon voltunk. Ez az anyanyelvű oktatást kétségkívül kiszélesíti, de két előírását mindmáig nem alkalmazzák. A tapasztalat az, ha van egy külső nyomás, elvárás-rendszer, akkor ahhoz Románia is igazodik. Az 1990-es években Amerika, utána az Európai Unió volt az a tényező, amelyhez igazodnia kellett az országnak.” (RMDSZ tájékoztató)
