Az RMDSZ elnökjelöltje szerint a jövőre kell összpontosítani
- Kereken harminc év telt el az 1989-es változások, azaza kommunista diktatúra bukása óta, amely nem sok, denem iskevés idő. Mind a szóban forgó évforduló, mind pedig a közeljövőben várhatósorozatos választások – a november 10-i államfőválasztás, jövő tavasszal az önkormányzati, majd az ősz parlamenti választás – egyfajta mérlegkészítésre, szembenézésre, jövőtervezésre szolgáltatnak alkalmat. Ha visszatekintünk az eltelt három évtizedre, Ön szerint holtartjelenleg a megvalósítások terén a romániai, az erdélyi magyar közösség?
- Ha azt nézzük, hogy honnan indultunk, ez egy jó teljesítmény a harminc év alatt.Az első két évtized, és különösen a szocialista ipar összeomlásasokak számára komoly egzisztenciális problémát jelentett, munkahelyek elvesztését, méltatlanul alacsony nyugdíjakat és sorolhatnám. Az Európai Uniós (EU) és NATO-csatlakozás időszakában a kisebbségi jogok bővültek, különösen az oktatás és az anyanyelvhasználat területén, de távol vagyunk még attól a céltól, amit kitűztünk magunk elé. Gyakran látunk próbálkozásokat arra, hogy elvegyék azt, amit egyszer már megszereztünk. Vannak pillanatok, amikorfelerősödik a nacionalista retorika, és megint megpróbálják kijátszani az etnikai kártyát. A pesszimistáknak nem lett igazuk: az erdélyi magyar közösség nem szűnt meg, nem asszimilálódott, és az elvándorlás üteme sem lett olyan magas, mint gondolták. Az optimistáknak pedig akkor lesz igazuk, ha végre kulturális és területi autonómiát élvezünk majd, de ez még várat magára.
- Milyen irányba kellene tartanunk az elkövetkező harminc, ötven, száz évben stb.? Melyek lennének azok a főbb támpontok, amelyekre alapozva biztos jövőképet lehetne nyújtani a szülőföldjükön érvényesülni próbálófiataloknak?
- Tulajdonképpen erről kellene szólnia a mostani elnökválasztási kampánynak is, és éppen erről nem szól. Nekem személy szerint nincs okom szégyenkezni, mert világos ajánlatot tettem a választóknak: először is állítsuk helyre közösen a tiszteletet, mert ez tragikus hiánya a mai Romániának. Ennek része a kisebbségekhez való viszony rendezése is. Aztán koncentráljunk a jövőre, elsősorban az oktatásra és a környezetvédelemre, az egészségügyre és a gazdaságra. Végül találjuk meg Románia helyét az EU-ban és a régióban. A kampány vége felé járva az is megállapítható, hogy a jelöltek többsége menekült a viták elől, jóllehet ez a demokrácia alapja.
- Ezek megvalósításában milyen szerepe van, illetve lehet a mindenkori államfő személyének Romániában?
- Az államfő szerepét és hatásköreit világosan kijelöli az Alkotmány.Az elnök nemcsak közjogi kompetenciákkal rendelkezik, szerepe ennél több és bonyolultabb: magatartási mintát ad, befolyásol, tehát önmagában is képes felmutatni és gyakorolni a jó állam jegyeit. Egymaga nem tud egy országot megváltoztatni, de képes alakítani azt.-
- Az adott hazai politikai „felhozatalban” nehéz olyan komoly román politikai partnert találni, aki őszintén és nyíltan felvállalja a magyar közösség érdekeinek az érvényesítését. Olyan körülmények között, hogy gyakorlatilag „csak magunkra számíthatunk”, milyen eszközök állnak az érdekvédelmi szervezet rendelkezésére, hogy a lehető legtöbbet tudjon elérni a kitűzött célokból?
- Meg kell próbálnunk a maximumot kihozni a kaotikus állapotokbólúgy, hogy próbálunk partnereket találni a céljaink eléréséhez. Harminc év alatt kiderült, hogy a partnereink néha a bal, néha meg a politikai jobboldalon találhatók, ahogyan az is, hogy érdekeinket néha kormányon, néha pedig ellenzékben tudjuk jobban képviselni. Ezt sokan bírálják. Ha eddig az volt a baj, hogy miért a PSD-vel, most már azt hallom, hogy miért a PNL-vel. De az igazság az, hogy jobbat még nem javasolt senki. Lehet radikális követeléseket megfogalmazni és sajtóközleményekben Zrínyi Miklós kirohanásait játszani, de erre a választások tapasztalatai alapján nem vevő az erdélyi magyar közösség.
- Az elnökválasztási kampány során sokfelé megfordult, és sok emberrel került kapcsolatba, köztük sok fiatallal is, akik ’89 után születtek és szocializálódtak. Összegezve körútjának tapasztalatait, milyen jelzéseket, illetve visszajelzéseket kapott a választóktól, beleértve az ifjabb nemzedéket is?
- A visszajelzések megerősítenek abban, hogy helyes döntés volt a kampányban a fiatalok szempontjait, azaz a jövőt előtérbe helyezni. Bátrak voltak, szabad szájúak, de mindig lényegre törők. Az oktatás régóta prioritásunk, de az első kérdésére visszautalva, szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy már nemcsak arról kell beszélni, hogy legyen-e magyar iskola, hanem inkább arról, hogy milyen legyen az, milyen legyen az oktatásunk. És persze sokat tanultam is, elsősorban a környezetvédelem területén. Azt hiszem, ez is a kampány egyik sajátossága, hogy a sok jelölt közül csak én beszélek arról, milyen fontos a környezetünk megőrzése.
- Egyesek kételkedve fogadták ezúttal is, hogy az RMDSZ saját elnökjelöltet indít a november 10-i választáson, merthogy matematikailag nulla esélye lehet egy magyar jelöltnek a győzelemre. Miért fontos, hogy vasárnap a magyarság elmenjen szavazni, és ne a román pártok jelöltjeire, hanem Önre adják le a voksukat?
- A parlamentáris politika logikája nagyon egyszerű: egy adott közösség súlyát a szavazatai határozzák meg. Ez jelent erőt, ez ad erőt. Tehát, mi, magyarok is annyira vagyunk erősek, ha úgy tetszik, annyit érünk, ahány szavazatot a jelöltjeink kapnak. Másrészt a szavazatunk azt is kifejezi, hogy szükség van a nemzeti közösségekre, tehát olyanra érdemes szavazni, aki ezt vállalja. Vannak jelöltek, akik a magyarok szavazataira hajtanak, de a problémáinkat nem vállalják fel. Szeretném remélni, hogy lesz olyan is, aki nemcsak azért szavaz rám, mert a magyarok jelöltje vagyok, hanem azért is, mert van vízióm, elgondolásom arról, hogy milyen legyen ez az ország tíz, akár húsz év múlva, és mert nem szaladtam el egyetlen vita elől sem.
