Amellett, hogy a nemzetközi közvélemény Drakula alakját Erdélyhez köti, a köré szőtt legendáriumot pedig máig valósnak véli, Báthory Erzsébetben a női Drakulát látják. Nem egy film készült a fiatal szolgálólányok vérében fürdő úrnőről, mindez azonban már csak az orvosi ismeretek fényében is irreális, hiszen a vér gyorsan alvad, nem lehet fürdőzni benne. Ravaszul összeállított koncepciós perben viszont el tudták lehetetleníteni a kor legnagyobb birtokai fölött rendelkező, az erdélyi fejedelmekkel közeli rokonságban álló özvegyet, akit ellenfeleinek sikerült 54 évesen „befalazva” a halálba kergetni.
„Kényelmesebb” megoldás, koholt vádak…
A Kolozsvári Magyar Opera által jó egy évtizede bemutatott és most felújított előadás rehabilitálja az áldozatot, az őt megértő bíró általi kihallgatáson felidézett múltbeli jelenetekben bemutatja az életét, az egyéniségét, a tevékenységét és az őt sújtó irigység lehetséges okait. Mindezt hangulatos és hangzatos zene, tánc segítségével, kiváló képi elemekkel megjelenítve. Egészében elmondható: jó volt ezt a musicalt felújítani, újra elérhetővé tenni a közönség számára. A zene, a látvány lenyűgöző, a történeten pedig mai kontextusban is érdemes elgondolkodni, hiszen a közösségi média „kivégző mechanizmusai” még hamarabb lehetővé tesznek egy-egy nyilvános lejárató hadjáratot – elég a védtelen alanyra a láthatatlan trollok névtelen, de gyilkos bejegyzéseinek sorozatát rászabadítani.
Ma már a történészek egyetértenek abban, hogy a Báthory Erzsébet ellen felhozott súlyos vádak mögött összeesküvés húzódhatott. Kiderült az is, hogy az uralkodó, II. Mátyás jelentős összeggel tartozott Báthory Erzsébet férjének, Nádasdy Ferencnek, az adósságot azonban nem volt hajlandó megadni az özvegynek. „Kényelmesebb” megoldás volt koholt vádak alapján halálra ítélni, ebben az esetben pedig a törvények értelmében a király el is kobozhatta a „bűnös” igen jelentős méretű földjeit.
Ambícióval és lendülettel…
A 2012-es ősbemutató után 2023 nyarán mutatták be újra a fergeteges sodrású előadást a Margitszigeti Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciójaként Kolozsváron, valamint Budapesten, a Margitszigeten is, nagy sikerrel. A musicalopera szövegkönyvét Miklós Tibor (Anna Karenina, Abigél, Légy jó mindhalálig, Menyasszonytánc, Sztárcsinálók) írta, zenéjét Szomor György (Diótörő és Egérkirály, Monte Cristo grófja, Robin Hood) szerezte. Az előadást Bagó Bertalan álmodta színre Vereckei Rita díszlet- és Kiss Borbála jelmezterveivel, a koreográfus Novák Péter.
Benedekffy Katalin játssza és énekli a parádés címszerepet. „Gyakorlatilag rám írták az alkotók ezt a darabot, ami ritkaság” – idézték az operaénekest a felújított előadást hirdető sajtóközleményben. Elárulta, amikor több mint tíz éve bemutatták a Margitszigeten Szomor György, Miklós Tibor és Pejtsik Péter alkotását, a Báthory Erzsébet musicaloperát, a mű Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatójának kérésére készült, aki a főszerepet kimondottan Benedekffy Katalinnak szánta. „Ebben a szerepben operaénekesi feladatként több mint két és fél oktávos terjedelemben kell képzett technikával hatalmasakat énekelni, kórussal és nagyzenekarral nagy ívű kortárs operamusicalben”– mondta a Báthory Erzsébetet alakító művésznő.
A közleményben idézik Novák Pétert is, aki felidézte, mekkora ambícióval és lendülettel kezdtek neki a produkciónak, amelyben egyedülállóan találkoztak össze a magyarországi és erdélyi tehetségek. „Történelmi személyiségen keresztül beszélni a jelen identitásáról mindennél erősebb hatás, bízom abban, hogy jól kamatoztattuk ezt a lehetőséget” – mondta a produkció koreográfusa.
Jó lenne gyakrabban látni…
A kolozsvári előadáson kiváló alakításokat láthattunk, egyaránt kitett magáért a Kolozsvári Magyar Opera ének-, zene- és balettkara. Láthatóan kedvvel játszottak a művészek – ez a néző számára mindig érzékelhető. Olyan előadás, amelyet gyakrabban lehetne játszani, mert ifjú és idősebb, vájt fülű zenész és a műfaj iránt kevésbé elkötelezett néző is megtalálja benne a számára érdekes elemeket, amelyek közül kiemelkedik az egzotikus, izgalmas történet és a tánc.
Jelenet az előadásból
A történet felépítésének jellegzetessége, hogy Báthory Erzsébet igaz történetét visszaemlékezések formájában ismerjük meg: az ügyet vizsgáló bíró alapos munkát végez, kérdéseire a megbélyegzett asszony sorra idézi fel élete kulcsmozzanatait. A felmentés nem sikerül, de nem ítélik halálra, nem is végzik ki a grófnőt, csupán szobájába záratják.
Benedekffy Katalin temperamentumos, de alapvetően jószívű karaktert mutat, megjelenése fenséges, tiszteletet parancsoló, a megszemélyesítésből érthetővé válik az adott korban Báthory Erzsébet felé áradó irigység. A szerepet elénekelni ugyanakkor hangilag is nagy teljesítmény, egyedül a magas regiszterekben volt néha nehéz érteni a szöveget. Szemenyei János a szereplők operás hangszíne mellé igazi és nálunk nem sokat hallott musicales hangszínt hoz, a szerepet is meggyőzően, beleérzéssel alakítja. Szilágyi János összeesküvőként is tekintélyt parancsoló, Laczkó Vass Róbert színművész pedig mindig lenyűgöz hangjával, énektudásával és szerepformálásával. Caravaggio hálás, vidám szerepében Farkas Loránd üde színfolt, Veress Orsolya nyúlfarknyi megjelenése is meggyőző. Sorolni lehetne minden szereplőt, hiszen a biztos, szép hangi teljesítmény mellett remek alakítást nyújtottak, továbbá kiemelendő a koreográfia és a tánc, amely nagyon pontos és magabiztos volt, egészen más világot hozva a kolozsvári színpadra, mint amit általában látni lehet. Ezért, valamint a történeti igazságtétel és a musical egészének magával ragadó varázsa miatt is lenne jó gyakrabban látni az előadást Kolozsváron.
Borítókép: Jelenet az előadásból a Báthory Erzsébetet alakító Benedekffy Katalinnal és a Nádasdy Ferencet játszó Laczkó Vass Róberttel. Fotók: Éder Vera/Margitszigeti Színház
