A szentmise főcelebránsa és szónoka Tőzsér Pál szegedi piarista szerzetes pap, tanár volt, akivel együtt misézett László Attila Kolozs-dobokai főesperes, plébános, Molnár Lehel, Böszörményi Géza, Chrysanthus Yvesimbom Njungba piarista szerzetespapok, Bőjte Csongor segédlelkész, a Verbum Egyesület igazgatója, Szőcs Béla kolozsi plébános, az asszisztenciában szolgált Csibi Levente diakónus. Szentbeszédének kezdetén Tőzsér Pál nyomatékosította, hogy igehirdetésében nem történelmi tényeket vagy kutatási eredményeket kíván ismertetni Kalazanci Szent József életéből, hanem inkább arra figyel, hogy mik voltak azok az érzések, tapasztalatok, amit a rendalapító megélt és megtapasztalt az élete során. Mindannyian keressük a helyünket, mert kérdéses, hogy egyáltalán mihez van kedvünk, mihez van tehetségünk és mitől érezzük úgy, hogy az életünknek van értelme. Kalazanci Szent József is keresgélt, több utat kipróbált, mielőtt rátalált a sajátjára. Végül ott találta meg a saját útját, ahol talán a legkevésbé számított rá: a gyermekek között, az iskolában. Akkor már 45 éves volt. „Ma rá emlékezünk, egy emberre, akiben nemcsak egy szerzetesrend alapítóját látjuk, nemcsak egy tanítót, hanem aki makacs következetességgel kereste, és folyamatosan figyelve a belső hangra megtalálta a hivatását. De mi is a hivatás? Nem egyszerűen egy szakma. Nem is egy állás. És nem is egy szerep, amit mások kiosztanak nekünk. Talán fogalmazhatjuk úgy, hogy a hivatás az, amikor a képességeink, az értékeink és a világ szükségletei találkoznak. Ezért a hivatás mindig több, mint egy munka. Ez az a terület, ahol önmagunkat adva képesek vagyunk maradandót alkotni. Kalazanci József eleinte egyre nagyobb papi karriert szeretett volna magának. De valami hiányzott neki. Rómában találkozott szegény gyermekekkel, akiknek esélyük sem volt iskolába járni. Ez a találkozás mindent megváltoztatott. Innentől kezdve a tanítás lett az ő hivatása. Felismerte, ezeknek a gyermekeknek szükségük van valakire, aki melléjük áll, és ez a valaki ő volt. (...) Később rájött, hogy erre egy egész intézményt kell létrehoznia, a piarista rendet. Iskolát létrehozni nemcsak pedagógiai tudást igényelt, hanem egy óriási kihívást is jelentett. Bátorságra is szüksége volt, mert abban a korban legtöbben értelmetlennek tartották a szegények tanítását. Ő viszont hitt abban, hogy minden gyermekben nagyon sok lehetőség rejlik, amelyeket elő lehet hívni. Ez a gondolat akkoriban forradalmi volt, és ma sem veszített az erejéből. (...) Kalazanci felismerte, hogy a gyermek nem »félkész felnőtt«. Nem anyag, amit meg kell formálni, hanem önálló méltósággal rendelkező személy. Ezért az iskola nem egyszerűen információk tárolóhelye, hanem egy szellemi műhely, ahol emberség, önbizalom, felelősség formálódik. (...) Az általa alapított szerzetesrend ellenállásba ütközött, még a saját közössége is szembefordult vele. Mégis kitartott, megküzdött. Kalazanci nem mások útját járta. Ha másokat követ, talán bíboros vagy híres tudós lesz, de akkor ma nem létezne a piarista iskola, nem lennének piaristák és piarista diákok. (...) Amint rendalapítónk életútjából is láthatjuk, az út nem mindig egyenes. Tele van kerülőkkel, zsákutcákkal. Van, hogy amit ma vereségnek élünk meg, holnap kiderül, csak fordulópont volt. Kalazanci példája bátorít: ne féljünk keresni, ne féljünk újrakezdeni. (...) Ünnepelve Kalazanci Szent Józsefet, nem akarjuk őt idealizálni. Inkább egy olyan embert látunk benne, aki hitt abban, hogy minden gyermek többre képes. (...) Kívánom, hogy mindannyian rátaláljatok a saját utatokra. Legyen bátorságotok keresni, legyen kitartásotok küzdeni és bölcsességetek felismerni, amikor végre megtaláltátok. Kívánom, hogy legyen nyitott a szívetek, amikor másokon kell segíteni, akkor leszel jó, ha adsz a másiknak, a rászorulónak. Ez Kalazanci Szent József öröksége” – hangsúlyozta Tőzsér Pál.
A szentmise végén Molnár Lehel egyetemi lelkész köszönetet mondott László Attila főesperes-plébánosnak a kolozsvári újraletelepedéstől mindmáig folyamatos támogatásért, Schuller Hajnalnak, a Báthory-líceum igazgatójának a sikeres együttműködésért és mindenkinek, aki elősegíti a piaristák kolozsvári munkásságát. Majd bemutatta a piarista misszió harmadik szerzetespap tagját, az Isten Anyjáról nevezett Böszörményi Gézát, aki megkezdi itteni szolgálatát. Molnár Lehel hangsúlyozta: a hármas kolozsvári küldetéshez – iskola, egyetem, templom – gondviselésszerűen immár hárman alkotják a misszió közösségét. Böszörményi Géza 1978. június 24-én született Budapesten. A rend fővárosi gimnáziumában érettségizett, majd Vácott elkezdte a piarista noviciátust. 2009. október 22-én tette le szerzetesi örökfogadalmát, 2010. május 22-én szentelték pappá. Földrajz, hittan, magyar nyelv és irodalom szakos tanár.
A főünnepi szentmise idejére kihelyezték tiszteletadásra Kalazanci Szent József, az ingyenes közoktatás szentjének, az összes keresztény népiskolák égi pártfogójának 1772-ből származó, Rómából küldött vérereklyéjét.
