Fehér kesztyű és fekete toll – Csak tíz perc – Tiszteleg a díszszázad
Versailles, június 4. A Dácia kiküldött tudósítója jelenti a magyar békéről
A magyar békeszerződést teljesen közönyös hangulatban írták alá. Az egész aktusnak egyedüli figyelemreméltó pontja maga a hely volt, ahol aláírták: a Trianon palotája. Az új irodaigazgató Forquileres némileg felderítette ezt a komor hangulatot. A túlságosan zord bútorzatú és díszítményű helyiségbe két kékruhába, rövid piros nadrágba, fehér harisnyába, fehér nadrágba és lakktopánba bújtatott lakájt állított be. Csak ők voltak egyedül színesek, minden jelenlévő feketében volt, ami még komorabbá tette a hangulatot.
A Trianon-galéria naiv fehér díszítményeivel és festményeivel inkább egy arisztokrata szalonra emlékeztet, amelybe szépasszonyok gyűltek össze tereferélni. Most pedig behordták oda a békeszerződés aláírásához szükséges anyagot, a székeket, asztalokat, irományokat, tintatartókat, XV. Lajosnak művészi asztalát, amelyen már több békét írtak alá, elrendezték a galéria központján. A terem hátterében vannak a meghívott vendégek. A Nagy Trianon felőli oldalon a sajtó képviselői. Délután négy órakor, a békeszerződés aláírása előtt fél órával még nem lehet senki mást látni a meghívottak között, csak egy csoport románt, akik a meghívottak között beszélgettek.
Várakozás
A sajtó padjaiban szintén lehet látni román újságírókat is. Lassanként a vendégek padjai megtelnek a meghívottakkal és abban a pillanatban, amikor az ajtónállók bevezetik a magyar delegátusokat, körülbelül mintegy száz vendég van jelen. Az újságírók padjain körülbelül örven személy ül.
Az aláírás nem történt semmilyen ceremóniával és nem keltett semmilyen izgalmat. Amikor a német szerződést írták alá Versailles-ben, az utakat csapatokkal kellett lezárni, óriási néptömeg hömpölygött mindenfelé és annyi autó száguldott, mint Párizs legnépesebb utcáin. Amikor az aláírás megkezdődött, Versailles híres szökőkútjai működni kezdtek, az ágyúk pedig diadalt bömböltek a németek leverésére, repülőgépek keringtek, a sokaság pedig ujjongva kiabált.
Jönnek a magyarok
Most pedig a palota alszik. Föléje borul az ég ólmos, komor színe, a levegő is nyirkos, beleszívódik az ember idegeibe. Versailles az egész nap alatt ködös homályba borult. Alig van egy-egy járókelő, senki sem tudja, hogy mi történik ott hátul a park mélyén a Trianon-kastélyban.
Fél öt órakor minden delegátus elfoglalta már a helyét és ekkor vezették be az ajtónállók a magyar megbízottakat. Az ajtónállók főnöke bekiáltott: „A magyar kormány meghatalmazott és delegált urai”. A jelenlévők az arcukat az ajtó felé fordítják, s harmincöt-negyvenéves fiatal embereket látnak belépni, korrekten öltözve, császárkabátban, fehér kesztyűvel és kezükben cilinderrel. Helyük ott van az asztalok legvégén és a két delegátus meg is találja azonnal őket. Leülnek.
Millerand beszél
Millerand (francia miniszterelnök - szerk. megj.) felemelkedik és erre csend lesz a teremben. Szaggatott szóval mondja el Clemenceau mondókáját. „A magyar kormánynak meghatalmazott, kiküldött urai! Íme, itt van Önök előtt szövetséges nagyhatalmak által megállap1tott békeszerződés, Önök pedig a magyar kormány nevében hivatottak azt aláírni. A szöveg, amely Önök előtt van, ugyanaz szóról szóra, mint amelyet május 6-án átnyújtottak. Kérem szépen a kormány meghatalmazott urait, szíveskedjenek aláírni.”
De Forquiléres a jegyzőkönyv főnöke erre odatessékeli a magyar delegátusokat, ahol a szerződés volt kiterítve, a magyarok felkelnek helyeikről, láthatólag idegesek. Benárd munkaügyi miniszter ideges és zavarban van. Hol fölveszi cilinderét, hol újra leteszi az asztalra, aztán lehúzza jobb kezéről a kesztyűt, megfordul és visszadobja az asztalra. Elővesz egy fekete tollat, leül a lepecsételt szerződés elé és aláírja. Szórakozottan … tér vissza a helyére. A második delegátus ugyancsak egy fekete tollal írja alá, ugyanazzal, amelyet Budapestről hoztak s miután aláírta, szembe fordult a gyűléselnökével és mereven üdvözli.
A szövetségesek
Ezután következik a többiek aláírása, elsők között írják alá az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán, az angol gyarmatok, majd utána ábécé sorban a kis államok. Románia nevében Cantacuzino és Titulescu írták alá a békét.
A jelenvoltak között ott látható Sándor görög király is. Ott van Franchet D’Esperay tábornok is.
Négy óra negyven perckor Millerand fölemelkedik s kijelenti: „a békeszerződés alá van írva, az ülést ezennel berekesztem.
Egy magyar úrinő a magyar újságírókhoz fordul (…)
Az a gyalogszázad, amely körülvette a Trianont, amikor a magyar delegátusok kiléptek az ajtón, fegyverrel kezükben tisztelgett nekik. Utánuk jött ki a két (…) lakáj, akiket követett a többi delegátus és áthaladtak a másik pavilonba, ahol teával vendégelték meg őket. A magyar delegátusok azonban egyenesen a Hotel des Reservoirs-ba mentek.
Ebben a parkban csak a múlt beszél. A jelen nem érdekel senkit. Mintha senki sem érdeklődött volna, hogy mi történt a Trianonban…
Ellenzék, 1920. június 12.
A pecsétet
ráütötték Versailles-ben a magyar békeszerződésre, és valószínű, hogy nemsokára megtörténik a béke ratifikálása is, amivel befejezést nyer a mű. A pecsétet ráütötték, de nem abból a fajtából, amellyel népünk sorsát meg lehetne pecsételni. A békeszerződés Magyarország ellen készült, s bár az egész magyarságot éri, nem jelentheti azt, hogy a lekapcsolt területeken mindenmagyarságnak meg kell szűnnie. A magyar kultúra fáklyája, amely eddig az egy kerek Magyarország területén világított, most egyszerre három más állam területén lobogott föl. Az erdélyi magyartól új állama csak azt kívánhatja meg, hogy jó állampolgár legyen, de azt senkitől sem kívánhatja, hogy ne legyen magyar.
Akik itten vagyunk, azok mindnyájan hivatást töltünk be. Mindnyájan képviselői és szóvivői vagyunk a magyar szónak, minden könyvnek, dalnak, kultúrának, gondolatnak. A mi hivatásunk az, hogy itten éljünk és itten maradjunk és az új állami élet viszonyai között tartsuk fenn azt a szellemet, amely a miénk és amelynek megóvására éppen a békeszerződés ad nekünk szilárd jogokat. (…)
Erdély magyarsága a helyzetből már régen levonta a konzekvenciát és már másfél év óta alkalmazkodott a viszonyokhoz. Nem a renegátok alkalmazkodásával, akik megtagadják magyar fajukat és felkínálkoznak a hatalom új birtokosainak. Hanem ama emberek azon alkalmazkodásával, akik számot vetve a magyarság megnehezedett helyzetével, fokozott lelkiismerettel és fokozott kitartással állnak őrt a magyar kultúra teste mellett – amint a pompeji katona a földrengések kataklizmájában.
Ellenzék, 1920. június 9.
(A cenzúrázot részeket pontokkal jelöltük)
A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat
A trianoni béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919-20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva - teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely ezeket elolvasva lemondott. A szerződést ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én, délután látta el kézjegyével a versailles-i Nagy Trianon kastélyban, a tiltakozás gesztusaként Benárd ezt állva tette meg. Délelőtt 10 órakor - az aláírás kitűzött időpontjában - Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek.
A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden békeegyezményben helyet kapott. A békeszerződés kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait, és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A magyar haderő létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzet tartását, korlátozták a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét később határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmaknak a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte.
A szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, és ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala vármegye nyugati pereme, a Muraköz és baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva vármegyéből kapott területeket.
A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai állapotokat, az 1910. évi népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, felük összefüggő tömbben, a határok mentén. A békeszerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket, és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. A törvény első paragrafusa így kezdődött: "Tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott..." Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, északon pedig Somoskő és környéke (kivéve a somoskőújfalui várat) 1923-ban tért vissza.
A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a meghatározó külpolitikai cél Trianon revíziója lett. Magyarország az első bécsi döntéssel 1938-ban visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, Jugoszlávia 1941-es német megszállása után visszakerült a Délvidék is. A területgyarapodások következtében az ország Trianonban megállapított területe csaknem kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került, ám ennek ára a második világháborús részvétel volt a náci Németország oldalán.
A háború után, 1947. február 10-én aláírt újabb párizsi béke lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közötti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott még három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.
Kronológia, Kolozsvár - 1920
1920. január 31-én érkezik a királyi pár a kormány vezető tagjai kíséretében a díszesen kivilágított Kolozsvárra, a New York szállóban helyezik el őket (aznap este egy román katona kötélen leereszkedve az egyetem főépületének timpanonjához lefűrészeli az ott található szoborcsoport Ferenc József-alakjának a fejét)
1920. február 1-jén délelőtt I. Ferdinánd román király hivatalosan is megnyitja az új kolozsvári román egyetemet (mely 1927-ben felveszi a király nevét), este díszelőadás alkalmával megnyitja a Hunyadi (Stefan cel Maxe) téri épületben az új román Nemzeti Színházat
1920. február 20. - Az EMKE működését a kolozsvári hadtestparancsnokság irredenta vád alapján beszünteti.
1920. április 17-én egy 16 kocsiból álló kitelepítő vonat indul Kolozsvárról Biharkeresztesre, ahol a szerelvényt átveszi a MÁV; minden szombaton rendszeresen egy-egy szerelvény indul kitelepedőkkel; a kitelepedés bér- és vámmentes (a költségeket a román állam fedezi)
1920. április 30-án a Lakosság-nyilvántartó Hivatal közli a városi népszámlálás eredményét: a közel 70 ezer Lakosból 25 059 férfi, 28 822 nő, 15 155 gyermek (12 év alatti)
1920 áprilisának végén belügyminiszteri rendelettel Erdélyben megszűnik az ostromállapot és a cenzúra (a cenzúrát végül a kisebbségi lapokra nézve továbbra is fenntartják)
1920. május 25-30. – A második általános parlamenti választás, amelyen Averescu tábornok páttja kap többséget, a magyarok nem vesznek részt, mindössze 507-en szavaznak.
1920. június 4-én aláírják a trianoni békediktátumot, mely Erdély, s ezzel Kolozsvár sorsát is Romániához köti
1920. június 21-én az erdélyi magyar felekezetek vezetői kimondják egy hatkaros magyar tannyelvű felekezetközi tudományegyetem felállítását Kolozsvárt (megnyitására a hatóságoktól nem kapnak engedélyt)
1920. június 27-én közli a bukaresti hivatalos lap a minisztertanácsi határozatot, mely szerint az eddig még esküt nem tett összes tisztviselő és ügyvéd egy hónapot kap a hűségeskü letételére, és vállalnia kell, hogy egy év alatt megtanul románul
1920. július 1-jén kezdődik az áttérés a koronáról a lejre; a hivatalos árfolyam 2 korona = 1 lej; a feketepiacon 3,30 koronát is kérnek 1 lejért
1920 júliusától kezdve hónapokon át folyik az új lakásrendelet alkalmazása, ennek során a magyar családok kiutasítása a városból: akik nem Kolozsvárt születtek vagy 1914 augusztusa után költöztek a városba, azoktól elrekvirálják a lakást, s kiutasítják őket - egyetlen lehetőségük az áttelepedés marad
1920. augusztus 5-én Mária királyné névnapja román nemzeti ünnep teljes zárva tartással, a város fellobogózásával; este a román egyetemi ifjúság a Petőfi (Avram Iancu) utcai Menzából kiindulva az üzletek magyar vagy magyar nevet tartalmazó feliratát, cégtábláját a központi utcákban letépi, összetöri
1920. augusztus 10-én a Román Nemzeti Bank képviselői átveszik az 1918 novembere óta stagnáló Osztrák-Magyar Bank kolozsvári 6ókját, likvidálják ennek készleteit
1920. augusztus 15-ét tűzik ki utolsó alkalomként a még állásban lévő korábbi magyar állami alkalmazottaknak a román hűségeskü letételére
1920. augusztus 19. - Először lát Erdélyben napvilágot az 1919. december 9-én Párizsban megkötött kisebbségi egyezmény szövegének magyar fordítása, amelyről a posta- és a levélcenzúra miatt az erdélyi magyarságnak tudomása alig volt
1920. augusztus 28-i (szokásos szombati) repatriáló vonattal 75 család távozik, köztük Erdélyi Pál egyetemi könyvtárigazgató is
1920 szeptemberében még mindig folyik a magyar családok kiutasítása, lakásukat rekvirálják érkező román tisztviselők, tanárok számára
1920. szeptember 21. - A Monitorul Oficial 136-ik számában a 3.702. sz. kir. dekrétum kihirdeti a trianoni békeszerződést, melyet a szenátus aug. 17-én. a képviselőház pedig aug. 26-iki ülésén ratifikált
1920. november 9-én betörnek a Szent Mihály templomba, meggyalázzák a szentségtartókat, úgyhogy Hirschler József főesperes-plébános egy hétre a templomot bezáratja, a harangozást is beszünteti
1920 decemberének elején érkezik meg a belügyminisztériumi jóváhagyás a város 304 utcájának román átkeresztelésére; készülnek az új utcanévtáblák, december 24-én függesztik ki őket, egyelőre a régi magyar táblákat is meghagyják (az átkeresztelésekről nem közölnek jegyzéket, csak a helyszínen láthatók)
A hónap folyamán Kolozsvár utcáiról aztán végképp eltűnnek a magyar utcanevek, miután a főbb útvonalak elnevezéseit már a Kormányzó Tanács megváltoztatta. Magyar utcanév mindössze három marad meg: Berde, Mikó és Dávid Ferenc, ezek is román helyesírással írva.
1920. december 20-án közzéteszik a december 1-jei újabb népszámlálás kolozsvári eredményeit: a város 67 497 lakosából 60% magyar, 30'% román, 10% zsidó - felháborodás fogadja az egyértelműen tendenciózusan módosított eredményeket (felvetik, hogy tíz évvel korábban a lakosságnak csak 5%-a volt román, az összlakosság száma is alulbecsült); 1921 februárjában újraközlik az eredményeket
Forrás: Gaal György: Kolozsvár a századok sodrában – Várostörténeti kronológia (2016); Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929 (1930)
