A szakemberek szerint hitelből volt a növekedés, kérdéses a folytatás
A beszélgetés első része a Romanian Economic Monitor honlapon (https://econ.ubbcluj.ro/roem) található, a román gazdaságot 12 számszerű mutatóval és tendenciával leíró gyors, színes összefoglaló körül zajlott. A moderáló – Apetroae Lucas-Matteo, az Ifjúsági Keresztyén Egylet (IKE) ügyvezető igazgatója, vállalkozó – arra kérte a meghívottakat, segítsenek értelmezni az említett portáljukon szereplő néhány adatot a közgazdaságban nem jártasak számára.
Rácz Béla Gergely kifejtette, a tizenkét számot mutató ún. dashboard csak a nagyon rövid áttekintése a gazdaságnak. „Az volt a célunk, hogy kicsit rendet tegyünk a statisztikai mutatókban, mert ha követik a sajtót, a híreket, akkor a közgazdaság-tudomány kuruzslásnak tűnhet azoknak, akik nem jártasak benne, mert gyakorlatilag minden eseményt lehet így is, meg úgy is értelmezni, ahogy a politikusok kiválóan jól csinálják” – fogalmazott. Hozzátette, a projektben ezeken a nagyon felületes és gyors indikátorokon túl sokkal részletesebb elemzéseket is készítenek.
Alig látható GDP-növekedés – felelőtlen hitelekből
A mutatók közül a nemzeti össztermék (GDP) 0,66%-os növekedéséről Szász Levente elmondta, a mély gazdasági csökkenést hozó Covid után nagyon gyors visszapattanás jött, „de azóta, hogyha az elmúlt öt évet nézzük, a gazdasági növekedésnek az üteme folyamatosan csökkent”. Ezt ők is nulla fölé várták, „ilyen lassuló gazdasági növekedésnek a periódusában vagyunk”. A mínusz 7,8%-os költségvetési hiányról szólva Rácz úgy teremtett összefüggést a GDP-vel, hogy szerinte a Covid óta „a növekedés az kvázi hitelből vásárolt növekedés volt”.
„Gyakorlatilag a növekedést az eladósodás folyamatos növelése állította elő. Ez nyilvánvalóan nagyon szép számokat generált, és Romániáról nagyon sokáig beszéltek arról, hogy utolérte a korábban sokkal fejlettebb Magyarországot, a fejlettebb Lengyelországot, és hogy most már ott van a kelet-közép-európai országok élvonalában” – fejtette ki.
A történet másik fele – fűzte tovább a gondolatot a dékánhelyettes –, hogy ezt a növekedést felelőtlenül finanszírozták hitelből. „Fogyasztásalapú növekedés volt, és a fogyasztás folyamatos növelése nem a háztartások, hanem az államháztartás eladósodásának a kárára történt meg” – vélekedett.
Rácz rámutatott, „a kormányzat folyamatosan növelte a minimálbért, a minimálbéren keresztül pedig gyakorlatilag a teljes bértáblát nyomta felfele, növelte a közalkalmazottak fizetését, ettől a magánszektorban is növekedtek a bérek, mert a magánszektor fel kell zárkozzon a közszektorhoz, továbbá növelte a nyugdíjakat”. Ezt a többletjövedelmet a fogyasztásra elköltötte a lakosság, ami a GDP-ben meglátszik, de érzékelhető a költségvetési hiánynak a nagyon gyors növekedésében is, amely 2024–2025-ben 9% fölött volt – fogalmazott. Hangsúlyozta, a hiányt nem az állami bevételekhez mérik, mint a saját családi költségvetésünkben, hanem a GDP-hez viszonyítjuk. Amennyiben ezt a bevételekhez viszonyítanánk, akkor 2024-ben az valahol 30% körül lenne, és 2025-ben meg 20%.
„Ez azt jelenti, hogy a román államháztartás, ha egy lejt inkasszált, akkor mondjuk 2025-ben 1,2-t, 2024-ben pedig 1,3-t költött el. Egy háztartás sem tud felmaradni úgy, hogy egy lej bevételre 1,3-t költ el. Ez nagyon komoly problémát jelent, amit aztán ki kell igazítani” – összegzett Rácz.
Beszélgetőpartnere felhívta a figyelmet még egy problémára, miszerint a fogyasztás nagy része az importtermékekre és a szolgáltatásokra megy. „Tehát nem a Romániában megtermelt termékek, szolgáltatások fogyasztása történik, hanem a más országok gazdaságát segítjük ezzel a fogyasztásnövekedéssel” – húzta alá Szász. Úgy vélte, kevesen tudják és gondolják át, hogy mi történik a román költségvetéssel.
„Van X összegünk, és mi annál az X-nél 30%-kal többet költünk el, mert a kormány úgy döntött, hogy ennyit költ el. Mindenki gondoljon a saját költségvetésére, miszerint bejön egy hónapban az X fizetés és egyéb típusú bevétel, és hónapról hónapra, évről évre valaki úgy döntene, hogy mindig 30%-kal többet fogunk költeni, mert aztán majd megoldjuk valahogy hitelből. Mindenki érezze jól magát, költekezzünk nyugodtan, latinosan, aztán lesz, ami lesz” – vázolta az abszurd helyzetet a rektorhelyettes.
A pénzünket felfaló infláció
A pénzhígulás mértéke az év legtöbb hónapjában tíz százalék körüli magas érték volt, és a sajtó tévesen gondolja, hogy ezt 8,2–8,6-ra szorították le, ez igazából annak a bázishatásnak köszönhető, hogy kifut a tavalyi év június-júliusában eltörölt energiaár-korlátozás hatása – magyarázta Szász.
„Romániában az orosz–ukrán háborút követő periódus egészen a napjainkig a legmagasabb inflációval jellemezhető. Ilyen mértékű áramelkedések szokatlanok a román gazdaságban az EU-s csatlakozás óta” – tekintett vissza.
A Romanian Economic Monitor kezdeteiről
Szász elmondta, a honlapot a koronavírus-járvány kitörését követően indították el, amikor nem lehetett tudni, hogy mi fog történni, mi lesz például a gazdaságban, hogyan fogunk továbbmenni. Közben pedig „az online és a közösségi médiában elég sok spekuláció indult el ezzel kapcsolatban, nagyon sok álhír és szakmailag nem korrekt híresztelés kapott szárnyra. Úgy éreztük, hogy itt nekünk közbe kell lépni” – indokolta a portál létrehozását.
Akadémiai szigorral előállított, ellenőrzött adatokat közölnek, de úgy, hogy ne csak a gazdasági döntéshozók, a közgazdászok értsék, hanem mindenki más is. Innen jött az ötlet, hogy színes ábrák kellenek, jól látható, röviden elmagyarázott dolgok. Megírták a tízoldalas, részletes elemzést is, de ami a nehezebb, hogy mindezt három mondatban miként foglalják össze az érdeklődő közönségnek.
Rácz hozzátette: a modern egyetem intézményében hisznek, ami már nem csak arról szól, hogy az egyetemeken kizárólag oktatás történik. „A közgázon különösen hiszünk abban, hogy az oktatásnak, a tudományos kutatásnak és a társadalmi felelősségvállalásnak valahogy egyszerre kell, mint egyetemi feladatnak megvalósulnia, s nem korlátozhatjuk a tevékenységünket arra, hogy kizárólag oktatással foglalkozunk” – szögezte le. Minden a tudományos kutatásból indul, abból tanítanak a diákoknak, a hallgatóknak, közben pedig „felelősségünk, hogy a diákokon túl a művelt nagyközönség számára is közérthetően elmondjuk” a tudományos kutatási eredményeket.
A gazdasági adatok értelmezésének titkai
Szász szerint „meglepődne mindenki, hogy mennyi helytelen adatot vagy helytelen adatértelmezést találunk például a sajtóban is, akár a szaksajtóban. Pontosan ilyen esetben az a feladatunk – és mindig azt szoktuk tenni, hogy nem kerüljük a kényes témákat –, hogy elvégezzük a szükséges elemzéseket, s megnézzük, mit mutatnak az adatok”. Az összefüggéseket kell megnézni, és nem valamit populista módon kiragadni a kontextusból, hanem tudni, hogy mi minek köszönhetően történt az elmúlt években. A Romanian Economic Monitornál megnézik az EU-s adatokat, összehasonlítják azokat a többi országgal, így sokkal megbízhatóbb vagy pontosabb üzenetet tudnak átadni. Van saját előrejelzési modelljük, hogy mi fog történni a gazdasággal, s amikor látnak hibás értelmezést vagy adatot, akkor kijönnek a saját változatukkal – részletezte.
„Nagyon sokat vitatkozunk, egymás gondolataiban is olvasunk – fűzte hozzá Rácz. – Sokszor nem rossz szándék vezérli azt, hogy a sajtóban is megjelennek pontatlan dolgok vagy félreértelmezések. A sajtó is valamilyen narratíva alátámasztása miatt keresi meg az adatokat”. Ezt a romániai foglalkoztatottak számával példázta, ahol a Román Statisztikai Hivatal, az Eurostat adatai és a bejegyzett munkaszerződések száma között „milliós nagyságrendű eltérések” vannak. Nem téved egyik se, csak más módszertan alapján határozzák meg ezeket.
Meg lehet jósolni most, hogy mi lesz 2036-ban?
Mindkét meghívott gyors nemmel válaszolt, általános derültséget keltve a közel százfős közönség soraiban.
Rácz a gazdasági előrejelzésekről úgy beszélt, hogy azok a legvalószínűbb szcenáriót mutatják előre, ha valami történik, akkor ez lesz formában. Mindig van egy ismeretlen tényező: az emberek és a csoportok jövőbeli viselkedése.
Szász az idei GDP-előrejelzésük részletezésével ecsetelte, hogy míg januárban +0,8%-os növekedést jeleztek, az előre nem látható tényezők (például Hormuzi-szoros helyzete, a romániai politikai válság) miatt előbb +0,4%-ra módosították azt, de most már gazdasági visszaesésre, –0,5%-ra számítanak. Először ők dobták be a recessziós jóslatot, de a többi intézmény is szépen lassan elkezdte az előrejelzéseket lehozni. „Tízéves előrejelzésre, az a válaszom, hogy ez nem lehetséges” – rögzítette.
Románia rossz cikluskövetése
Kérdésre adott válaszban Rácz felvázolta, hogy a 2008-as világgazdasági válság Romániában későre érkezett meg. Akkor volt egy nagyon teljes korrekció, „ez egy szép szó a megszorításokra, magyarul”. Úgy vélte, „Románia nem tanulta meg a leckét, és nem tanulta meg a házi feladatot. Szerencsére Románia most nem kellett annyira drasztikus megszorításokat eszközöljön, de hát ezeknek a hatásat is negatívan értékeljük”.
Általános közgazdasági alapelv, hogy az anticiklikus gazdaságpolitika az, amely hosszú távon a társadalmi jólétet stabilan szolgálja. „A gazdaság ciklikus, vannak pozitív időszakok, és aztán mindig van valamilyen korrekció. Ha a világtörténetet megnézzük, akkor ez mindig így volt, a Bibliában is a hét bő esztendőt hét szűk esztendő követte, mára ezt addig fejlesztettük, hogy általában mondjuk tíz bő esztendő után jön egy-kettő szűk esztendő, tehát fejlődtünk” – vázolta.
Úgy vélte, a korrekciók bekövetkezése időszakonként törvényszerűség. Az anticiklikus gazdaságpolitika azt jelenti – magyarázta a dékánhelyettes –, „hogy amikor a gazdaság pozitív ciklusban van, azaz a vállalatok képesek növekedést előállítani, és a bérek, az életszínvonal is organikusan növekszik, a kormányzatnak ilyenkor kellene visszább venni azért, hogy tartalékoljon azokra az időkre, amikor újból bekövetkezik a korrekció”. Ehhez képest szerinte Romániában a kormányzat épp ellenkezőleg, szinte mindig az aktuális ciklust erősíti fel. A politikusok rövid időtávban gondolkodnak, és azt látják, hogy most lehet osztogatni, illetve adót csökkenteni, mert ezzel népszerűségre tesznek szert, s újból megválasztják őket. A pozitív növekedésre erősítenek (gazdasági túlfűtöttség), gyakorlatilag „nagyon jól égő tűzre öntünk olajat”. „A nagyon jól égő tűzre nem kell olajat önteni, mert azt akkor kéne ráönteni, amikor a tűz alszik ki. Viszont a tűz ki fog aludni, és akkor az olajos hordó üres lesz. Na, ez történik Romániában” – mutatott vizuális képet Rácz.
Leszögezte: ez a nagyon erőteljesen prociklikus politika rossz, most éppen negatív ciklus van az európai és a világgazdaságban is, s ezt csak jobban felerősíti az, hogy nálunk ilyenkor emelnek adót, amikor valakinek amúgy is nagyon nehéz. „Az EU-ban is van lassulás, csak ez a lassulás nálunk erőteljes befékezés” – mondta a jelenről.
Az EU-átlaghoz dinamikusan felzárkózó ország
Optimistább volt Szász, aki szerint mindezek ellenére nem állunk olyan rosszul. Rákérdezett a közönségre, ha az EU-átlagot száz százaléknak vesszük, az egy főre eső GDP-ben hány százalékon lehet Románia? A legutolsó adat 78 százalék körül van, de volt ez 80-81 is. Ugyanez az érték tizenöt évvel ezelőtt 50-55 százalék volt. Tehát úgy álltunk, mint az európai átlag fele, most meg 80 százalék alatt.
„Mégis, ha megnézzük, az elégedetlenség és a feszültség a társadalomban sokkal nagyobb most, amikor 80 százalékon vagyunk, mint 50-55 százalékon” – közölte.
A paradoxon megfejtése: ezek átlagos mutatók, s nem mindegy, hogy oszlik el a lakosság és a társadalmi rétegek között. Úgy vélte, ha a hosszabb idősoron megnézzük, az egyenlőtlenség is csökkent. Összehasonlítási kísérletként olyan videókat követ, hogyan nézett ki a 90-es évek Kolozsvárja, és hogy néz ki ma. Óriási a különbség – állapította meg a rektorhelyettes, hozzátéve: az elhibázott gazdaságpolitika ellenére Románia fejlődik, a kelet-közép-európai országokkal hasonlítva a legdinamikusabban.
Kolozsvár, a sikertörténet
Kolozsváron fejlődés tapasztalható, de a többi egyetemi városban is jelentős fejlődés mutatkozott – mondta Rácz. Nagyon sok az egyetemista, és azok pozitív belső migrációja, amely nyilvánvalóan magasabb hozzáadott értéket tud teremteni.
„Azért ilyen bezzegtörténet Kolozsvár, mert mondjuk Temesváron vagy Jászvásáron nem volt egy Funar nevű polgármester, aki mesterségesen visszafogta a város potenciáját” – utalt a régebbi időkre. A mostani polgármesternek nem kellett zseninek lennie, hanem „csak engednie kellett, hogy a város kibontakozza azt a potenciáját, amelyet korábban mesterségesen visszafogtak”. Kolozsvár elég jól teljesít az EU-források lehívásában, és szintén nagyon jól járt az informatikával, mint húzóágazattal is.
Szász a mesterséges intelligencia által hozott gyökeres változásokat hozta fel, amely elsősorban épp az IT-szektort érintik. „Gyakorlatilag az IT-szektor kitermelte azt a megoldást, amely helyettesíti az IT-szektorban dolgozókat” – fogalmazott. Ő kevésbé borúlátó, bár minden átalakulás fájdalmas, és áldozatokkal jár. Úgy vélte, meg tudjuk találni annak a módját, hogy tudjunk ehhez alkalmazkodni, s újra kitalálni magunkat.
Butábbak leszünk? A mesterséges intelligencia és a munkahelyek
A rektorhelyettes szerint persze lesznek veszteségek, 2011-től a negyedik ipari forradalomban vagyunk. Az első háromnál eltűntek foglalkozások, de több új lehetőség is lett. Ezt „a generatív MI-alapú chatbotok megjelenése megváltoztatta. Most már nem minden gazdasági szakember mondja azt, hogy hát igen, lesznek eltűnő szakmák, munkahelyek, minden ipari forradalom áldozattal jár. Most is azzal fog, de jönnek majd újabbak, hiszen valaki kell programozza a robotot, valaki meg kell nézze, ha valami rossz történt, valaki az iPad-ra meg kell csinálja az alkalmazást, amivel majd én a tengerparton meg tudom nézni, hogy működik-e a gyáram”. Szász másokkal ellentétben nem híve annak, hogy „lassan hátra dőlhetünk, s akkor csináljon mindent az MI”. Az előző ipari forradalmakhoz képest egy különbséget viszont biztosan lát, éspedig, hogy sokkal gyorsabban kell tudjunk alkalmazkodni.
Rácz ezt vitatta, és saját példáján mutatta fel, hogy hatalmas lehetőségek vannak az MI-ban, ami szuper hatékonnyá teszi, de óvatosságra intett: „Érzem azt, hogy miközben egyre hatékonyabb vagyok, egyre butább is vagyok, csökken a szókincsem, amikor bemegyek tanítani. Nyilván kevesebbet olvasunk, mert sokkal célzottabban olvasunk, csak azt, ami oda talál. Régebben meg kellett találjuk, hogy mi az, ami oda talál” – villantotta fel a változás mikéntjét.
A dékánhelyettes úgy értékelte, az MI „szinte belátható időn belül az ember intelligenciájánál magasabb intelligencia lesz, és ha az evolúció történetét nézzük, akkor nem jellemző az, hogy egy alacsonyabb intelligencia képes volt egy magasabb intelligenciát uralni, hanem ez típikusan fordítva van”. Úgy vélte, el vagyunk késve, s szabályozni kellene ezeknek a modelleknek a fejlődését.
A kritikus gondolkozás fontossága
Szász replikájában az oktatásról kifejtette: „nagyon gyorsan kell mi, oktatók változzunk. Az, ahogyan tanítottunk tavaly, az idén már nem jó. A legegyszerűbb dolog, hogy információt átadni, annak semmi értelme. Sokkal hamarabb megkapja minden diák azt az információt bármiről, mint ahogy mi azt át tudnánk adni. Viszont megtanítani a diákjainkat kritikusan gondolkodni, azt lehet, hogy még nem tudja tőlünk elvenni a mesterséges intelligencia. Optimistább vagyok, de nem vagyok teljesen optimista”.
Szerinte úgy kell átalakítani az oktatást, hogy „a kritikus gondolkodásra, a csapatban való dolgozásra, a kommunikációra, az információk értékelésére tanítsuk a diákjainkat”. A BBTE volt rektorhelyettesét, Soós Annát idézve mondta, bármennyire is új az MI, azért ez egy valószínűségi modell, és annak a végeredménye sosem 100%-osan biztos, jó és helyén való végeredmény. Tehát arra kell megtanítani mindenkit, hogy kritikusan tudja értékelni az MI által hozott eredményeket.
Szász említette, hogy a BBTE minden oktató számára kötelezővé tette a Mesterséges intelligencia alkalmazása az oktatásban elnevezésű kurzust. A rektorhelyettes idén áprilisban a Harvardon, a világ egyik legjobb egyetemén hallotta, hogy „azok az egyetemek, ahol nem minden oktató tudja kezelni a mesterséges intelligenciát, azoknak nagyjából nincsen létjogosultságuk a nagyon közeli jövőben”.
Kérdések lakásárakról, oktatásról
A „könnyebb vagy nehezebb lesz lakást vásárolni Kolozsváron?” kérdésre Rácz úgy vélte: nem lesz trendforduló. A lakásárak évtizedek óta világszerte emelkednek, Románia külön történet, mert ugye itt van a legtöbb lakástulajdonos. Ő inkább úgy tenné fel a kérdést: tíz év múlva a fiatalok lakást akarnak-e venni, ugyanis megváltozóban van az új nemzedék tulajdonhoz való viszonya. Ezzel teljes mértékben egyetértett Szász is.
Azzal kapcsolatban, milyen kapukat kell Romániának kitárnia ahhoz, hogy tíz év múlva jobb legyen, a rektorhelyettes két dolgot lát ezen az időtávon. Szerinte „kell a romániai társadalomnak valami olyan gazdasági projekt, amely mögé mindenki fel tud sorakozni, mint mondjuk, amilyen az EU-s csatlakozás és az arra való felkészülés volt.” Meglátása szerint Romániában most jobban élünk a kilencvenes évekhez viszonyítva. Az OECD-tagság remélhetőleg hamarosan megtörténik. Továbbá 2027-re 2% körüli gazdasági növekedés érhető el. Másik érdekes, de megosztó téma, az euró bevezetése. „Rövid, közép- és hosszú távon egyetlen megoldás az oktatás” – hangsúlyozta.
Rácz a következő tíz évben az iskolák kapuit tárná ki. „Az oktatásra sokkal többet kell szánni, és ez nemcsak pénzben kifejezhető, hanem abban is, hogy milyen oktatást csinálunk. Az MI megváltoztatja ezt, de nem biztos, hogy az oktatásba úgy kell befektetni, hogy okostáblákat veszünk. Lehet, hogy az oktatásban úgy kell az MI-ra válaszolni, hogy visszatérünk az üvegtáblához és a krétához. Az oktatásba kell fektetni, mert utána majd lesznek projektek, társadalmi szerződés s akarat arra, hogy egy jó világot építsünk”.
Szász boldog lenne, ha tíz év múlva azt mondanánk, hogy az EU-átlag 90-95%-án vagyunk.
Mindkét meghívott úgy gondolja: az átlagember azáltal tud tenni azért, hogy jobb legyen, ha kritikusan gondolkodik, minél többet tájékozódik, a rektorhelyettes szavaival, „ha egymással úgy tudunk vitatkozni, hogy a végén majd kezet fogunk, és azt mondjuk, ez jó vita, ahogy Bécivel (a másik meghívott – szerk. megj.) szoktunk egyébként”.
Szász Levente: az euró bevezetése az a projekt, amely mögé a gazdasági és a politikai döntéshozók fel tudnak sorakozni
„Mikorra tartaná reálisnak, hány évbe kerülne Romániának az euró bevezetése, ha lenne erre politikai akarat?” – kérdeztük az előadás után Szász Leventét.
„Pontos céldátumot nem tudok ezzel kapcsolatban mondani, ennek megvannak a konkrét gazdasági feltételei, amit jelenleg Románia nem teljesít – válaszolt a BBTE rektorhelyettese. – Ahogy a mai beszélgetésben is elmondtam, ez lehetne egy olyan projekt, amely mögé a gazdasági döntéshozók is, akár a teljes politikum vagy annak nagyon nagy többsége fel tudna sorakozni. Ez jelenthetné pontosan azt a gazdasági fegyelmet, amivel meg tudjuk hozni azokat a döntéseket, amelyekre szükség van, hogy az eurót be lehessen vezetni. Például a költségvetési deficit, amely még mindig nagy, még akkor is, ha most jó pályán vagyunk, az év végére hatszázalékos lesz. Az Európai Bizottságnak a túlzottdeficit-eljárása három százalék fölött érvényesül, tehát csökkenteni kell, és ez egy fájdalmas történet.” Szász Levente szerint fontos, hogy az euró bevezetése mögé fel lehessen sorakozni, s „ha ilyen céllal együtt hozzák meg a megfelelő gazdasági döntéseket, amelyek egyik része fáj rövid távon, de hosszú távon gazdasági fejlődést tud előidézni, akkor azt hiszem, hogy ezt nagyobb társadalmi-politikai feszültségek nélkül át lehetne vinni. Ez az, ami most sajnos nem történik.”
Rácz Béla Gergely: fenntartható az állami nyugdíjrendszer, „lassan lehet növelni a nyugdíjkorhatárt”
Rácz Béla Gergelytől elsősorban arról érdeklődtünk, hogyan tartható fent Romániában a már most is deficites állami nyugdíjrendszer, tekintettel arra, hogy az elkövetkező években nyugdíjba vonul számos népes korosztály. Az is érdekelt minket, mennyire tartja reálisnak középtávon a nyugdíjkorhatár emelését Romániában, ahol alacsonyabb az átlagéletkor, mint Nyugat-Európában – utóbbi helyen már elkezdték a nyugdíjkorhatárt emelni.
„Romániának a nyugdíjrendszere úgynevezett hárompilléres nyugdíjrendszer, amelyre 2007–2008-ban álltunk át – mutatott rá a BBTE oktatója. – Létezik az állami társadalombiztosítási nyugdíj, amely úgynevezett felosztó-kiróvó (pay as you go) nyugdíjrendszer. Ez azt jelenti, hogy a mostani befizetők azok, akik a jelenlegi nyugdíjakat fizetik. Ez okozza a problémát. A második a tőkefelhalmozásos pillér, ahol a mostani befizetők saját számlán felhalmoznak bizonyos összeget, és azok, akik már az elmúlt tizenvalahány évben dolgoztak, már rendelkeznek a legtöbb esetben ebből származó megtakarítással is. Nagyon fontos stabilizációs intézkedés volt a korábbi, csak állami nyugdíjrendszer áthelyezése második pillérre is. Az egyik megoldás az, hogy fokozatosan növelni kell a második pillér súlyát.” Rácz Béla Gergely hozzátette: ezt csökkentették, és nem növelték olyan szinten, ahogyan azt a kezdetben eltervezték, de a létezése jó dolog.
„Az állami nyugdíjrendszerben valóban lesz feszültség. Jelenleg az állami nyugdíjrendszernek a hiánya az a GDP 2,5%-a körül van, ami jelentős összeg, ha belegondolunk, hogy az oktatásra 3,5%-at kapunk összesen. Van olyan szimulációnk, amit erre vonatkozóan elkészítettünk, feltételezve, hogy a nyugdíjkorhatár 65 évnél és a nyugdíjjáradék aránya az utolsó fizetéshez képest szintén stabilan marad. Akkor a legmélyebb szinten olyan 5%-os hiány körül lesz (GDP-arányosan – szerk. megj.), ami jelentős hiány, de nem mondom azt, hogy fenntarthatatlan. Mert ne felejtsük el, az állami nyugdíjrendszerben folyamatosan lehet parametrikus reformokat létrehozni, fokozatosan, lassan lehet növelni a nyugdíjkorhatárt” – fejtette ki. Véleménye szerint a nyugdíjjáradékok arányának csökkentése nem valószínű, lassúbb szintű emelése viszont lehetséges. „Nem értékelem úgy, hogy a rendszer össze fog dőlni, mert a nyugdíjrendszer 5%-os GDP-arányos hiánya nagy tétel, de ez lesz a mélypont, és onnantól kezdve megint azon a szinten fog stabilizálódni, ahol ma van” – értékelte a kilátásokat.
