A Báthory-líceum dísztermében zajlott a vetélkedő
Kétfordulós vetélkedő
Az első fordulón a csapatoknak egy makrogazdasági témájú esettanulmányt kellett feldolgozniuk. A második fordulóban, a Báthory-líceum dísztermében, a versenyzőknek önálló üzleti tervet kellett bemutatniuk. A prezentációkhoz szükséges műszaki felszerelést a házigazdák biztosították. A végső rangsort a két fordulón szerzett pontok összege határozta meg. A verseny díjai: I. hely – 300 lej, II. hely – 240 lej, III. hely – 180 lej. Ezenkívül három különdíj is gazdára lelt. Az értékelő bizottság összetétele a következő volt: Székely Imre elnök, egyetemi tanársegéd; Gündisch Zoltán közgazdász (ügyvezető igazgató, Deco Center Kft.); Imecs Veronka közgazdász (Napsugár Kft.); Káptalan Erna tanár; Ördög Béla közgazdász, a Szabadság szerkesztője; Páll Gyöngyvér szaktanár; Széll Levente vállalkozó (főigazgató, Agrosel Kft.); Újvári Ildikó, a Szabadság főszerkesztője. A verseny támogatói: Báthory István Elméleti Líceum, Báthory Szülői Szövetség, Deco Center Kft., Agrosel Kft., valamint Csomafáy Ferenc és Imecs Zoltán magánszemélyek. A verseny szervezői: Báthory 1970 csoport, Báthory István Elméleti Líceum és Páll Gyöngyvér tanárnő. A beadott megoldásokat és üzleti terveket egy mutatós versenyfüzetben hozták nyilvánosságra, amelynek tervezője és kivitelezője Balázs Bence volt.
A döntő
Szilágyi Judit aligazgató köszöntője után a döntő előszavaként Székely Imre, az értékelő bizottság elnöke arra emlékeztetett, hogy az ő középiskolás időszakában nem adatott meg hasonló megmérettetések lebonyolítása, amelyek mindenképpen hasznosak a fiatalok vágyainak csiszolásában és kiteljesedésében. A vetélkedőt Káptalan Erna tanárnő vezette le.
Az idei résztvevő csapatok, más évekhez képest, érettebb gondolkodásmódról tettek tanúságot, és elképzeléseik bemutatása is több igényességet, körültekintést árult el. Voltak, akik a régiségkereskedésben alapították meg képzeletbeli vállalatukat abból a célból, hogy a „válaszd a régit újonnan” jelszóval mentsék a múltban megszületett minőséget, értéket és hangulatot. Előnynek tüntették fel, hogy tevékenységükkel nem okoznak környezetszennyezést, és bizonyos mértékben visszafordítják a pazarlást, ugyanakkor elismerték, hogy ebben az ágazatban kiszámíthatatlan fizikai és mennyiségi tényezők játszanak főszerepet.
Egy másik csapat – lengyel mintára – vaddisznótenyésztésre adta a fejét egy Magyarkapus határában található kétszáz hektárnyi örökölt területen. Vonzó volt számukra, hogy nálunk fejletlen ágazatról van szó, és kiszámolták, hogy egy 1300-as állománnyal, a kíváncsibb és tehetősebb vásárlóközönségre támaszkodva, 45 lej/kg árral megszerezhetnék a teljes piaci monopóliumot Kolozsváron.
Akadtak, akik csokoládégyártásba „kezdtek”, méghozzá – két vetélytárscég kielemzése után – különlegességekkel és hangsúlyos csomagolással célozva meg a piacot. Ennek érdekében olyan „csodaújítástól” sem riadnak vissza, mint a 3D-s csokinyomtató előtérbe helyezése. A gyártómunkát kereskedelemmel és szolgáltatással egészítenék ki, célkeresztjükben az igényes és tudatos vásárlók megszólítása szerepel.
Az egyik csapat káeftéje a Mărăşti negyedben létesítene fitnesz és szabadidőközpontot. Azért ott, mert sűrűn lakott városrész, ahol sok az ülőmunkát végző ember, akiknek nagy szükséglet a mozgás pótlása. Cégüket a rászorulók igényeinek kielégítésével együtt képzelték el: olyan erőgépeket szereznének be, amelyekkel villamosenergiát lehet termelni, és az abból származó bevételt árvaházaknak, öregotthonoknak adományoznák. A versenytársakénál jobb minőséget szolgáltatva magas árakra kényszerülnek (egy heti bérlet 10 €, egy napi bérlet 3 €), de számítanak a növekvő életszínvonal jótékony hatására.
„Sose engedd el!” Ez a mottója annak a csapatnak, amely ezáltal üzeni ügyfeleinek, hogy térjen vissza üzletükbe. Amelyben frozen joghurt, milkshake és smoothie kapható. Céljuk alternatívát nyújtani a fagylalt szerelmeseinek, mivel a statisztika szerint tíz év alatt csökkent a csokoládéfogyasztás és nőtt a fagyizás. Célközönségük az a típusú ember, akinek édességre fáj a foga, és éppen kipróbálna valami újdonságot.
A bagel lengyel eredetű péktermék, népszerűségével elárasztotta Közép-Európát, Kanadát, az Amerikai Egyesült Államokat. Ezzel a nálunk újnak számító termékkel rukkolna elő az egyik csapat, arra számítva, hogy áraikat a közepes keresetű lakosság is felkarolná. Számításaik szerint 2018-ra kialakulna a stabil vásárlóréteg, és öt éven belül franchise átadókká szeretnének válni, így népszerűsítve vállalatukat és termékeiket.
Minden bemutatót a zsűri kérdései, és az ezekre rögtönzött válaszok kísérték. A csapatokat sokszor segítette ki szószólóik fantáziája és valóságismerete.
Amikor a kérdezőket kérdezik
A verseny zártával a résztvevők kérdezhették az értékelő bizottság két vállalkozóját. Érdemes idézni a párbeszédből: mennyire számít, hogy milyen informatikai felszerelésük van a vállalatban? Válasz (Gündisch Zoltán): mindennapos előnyt jelent cégen belül is, ha egyre több információt lehet kézben tartani. Aki nem fektet be az informatikai fejlesztésbe, lemarad a versenyben. Hány évesen kezdték el vállalkozásukat? Széll Levente már diákként dolgozott szülei vállalatában, ami előnynek számít, és huszonkét évesen saját cége volt, az elején mindenes volt (igazgató, sofőr, titkár, rakodómunkás stb.). G. Z.: tanácsos minél hamarabb elkezdeni. Mi éri meg jobban: bankhitelt felvenni vagy befektetőt keresni? Sz. L. : bármelyik változat lehet jó, de a legjobb saját tőkével kezdeni, mert az a legolcsóbb. A hitel esetében nagy szerepet játszik a kockázatvállalás, de nagyobb a potenciális jövedelem. Milyen mértékben befolyásolta üzleti sikereiket a végzettség? Sz. L.: a mai társdalomban tévesen terjedt el, hogy a diploma mindent megold. De az csak egy papír, nem elégséges, kell hozzá a tudás. Őt karrierje alatt a tudás segítette, nem a közgazdász titulus. G.Z.: a fiatalok az egyetem elvégzése után ne azzal a kérdéssel kezdjék, hogy „mit kapok?”, hanem azon legyenek, hogy mit tudnak hozzáadni tudásukhoz. Legyenek rálátás, sok információ, jó gondolkodás birtokában.
Eredményhirdetés
A végszónál Székely Imre zsűrielnök, a BBTE Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Kara Magyar Intézetének oktatója is a tanulás fontosságát hangsúlyozta. A versenyen tulajdonképpen minden résztvevő nyert. A hivatalos sorrend: I. díj – a 472 csapat (Csete-Melinda Karola, Dombi Evelin Rozália, Filep Attila-Szilárd, Apáczai-líceum), II. díj – Konstansok (Hancz Beátrix-Renáta, Szőke Nóra-Amália, Finta Klára Enikő, Unitárius-kollégium), III. díj – Biznisz (Csorba István Botond, Fodor Róbert, Szabó Róbert Tihamér, Apáczai-líceum). Különdíjak: Báthory-líceum szülőbizottságától – Villámok (Barabás Balázs, Terebesi Szabolcs, Ambrus Endre, Báthory-líceum), ötletességért – UOL (Ábrahám Zsófia, Both Krisztián, Ilyés Zalán, Apáczai-líceum), kommunikációért – Gazd”ászok” (Bazsó-Dombi Csenge, Kiss Szabó Regina Erzsébet, Szász-Csontos Kriszta Orsolya, Báthory-líceum). Ötvenlejes könyvvásárlási utalványban részesültek a felkészítő tanárok: Lukács Lóránd, Pálffy Hajnalka (Apáczai-líceum), Kelemen Zoltán, Gál Réka (Báthory-líceum), Nagy Tünde (JZSUK).
