Csibi László korábbi filmjében (A szocializmus hátsó bejárata, 2022) szintén a kommunista diktatúra egyik időszakát dolgozta fel, pontosabban azt, hogyan játszották ki a rendszert az akkori sajtómunkások. A mostani alkotás a Románia központi részén kialakult „hegyi meccsnézési” szokásokról szól.
Az 1980-as években a Ceaușescu-diktatúra egyetlen televíziós csatornája, a kizárólag propagandát és a személyi kultuszt szolgáló állami Román Televízió megszüntette a nagy nemzetközi sportesemények – például az Európa-bajnokság, a világbajnokság vagy a nemzetközi kupák (UEFA, illetve a Bajnokok Ligáját megelőző BEK) – közvetítését. Emiatt az ország belső területein élők kénytelenek voltak más megoldást keresni: a települések környéki dombokra és hegyekbe vonultak ki, ahol rögtönzött antennákkal próbálták befogni a szomszédos Magyarország, Jugoszlávia és Bulgária televíziós adásait, hogy így követhessék a rangos mérkőzéseket. A dokumentumfilm személyes élményeken, történeteken és visszaemlékezéseken keresztül idézi fel az egyedülálló korszakot és a hegyi meccsnézés jelenségét. A film alapját Péter László kolozsvári szociológus Forbidden Football in Ceaușescu’s Romania (Tiltott labdarúgás Ceauşescu Romániájában) című könyve szolgáltatta.
Csibi László filmje olyan korszakot idéz fel, amelyet mai szemmel, a streamingszolgáltatók dömpingjét böngészve, a kanapén ülve nehezen tudunk elképzelni. A film egyik interjúalanya elmondja, hogy az otthonunk kényelméből, sörrel a kézben nem esik olyan jól a meccsnézés, mint akkoriban, amikor „illegalitásban”, szélben, esőben, kocsik közé kifeszített ponyva alatt néztek tévét. Abban az időben az embereknek improvizálniuk kellett, rögtönzött antennákkal, kábelekkel, felszerelésekkel mentek ki a hegyekbe, dombokra, mivel nem volt mindenkinek autója, és a benzin is hiánycikknek számított, alaposan át kellett gondolni, hogy milyen módon és kikkel jutnak majd el a helyszínre. A beszámolók szerint a tévé felszerelése közel sem volt egyszerű, rengeteg problémát kellett orvosolni, a kép zajos volt, recsegett, de ahogy a filmben is elhangzik, „úgy örültünk neki, mint semmi másnak”. A Szabadság a hegyen egyik legfontosabb üzenete, hogy az emberek közösség iránti igényét, az összetartozás érzését egyetlen diktatúra sem tudja megtörni.
A vetítést közönségtalálkozó követte, Csibi Lászlót, Kalamár Gáspár Gábor operatőrt és Péter Lászlót Boros Miklós sportújságíró kérdezte. Boros Miklós szerint felmerül a kérdés, hogy ez a jelenség lázadás volt-e a rendszer ellen – hiszen a meccsnézésekre járókat néha a Szekuritáté vagy a milícia is zaklatta – vagy inkább arról szólt, hogy a „kisember” kereste a kiskapukat, hogy valahogy szórakozáshoz jusson. Péter László úgy vélte, mindkét megközelítés helytálló, hiszen a totalitárius rendszerben már önmagában is ellenállásnak számít – függetlenül attól, hogy akkor mennyire tudatosan élték meg ezt –, ha sok ember olyasmit csinál, ami a hivatalos elvárásoktól eltér.
A szociológus elmesélte, az egyik amerikai kollégája megkérdezte tőle, hogy ezeken az eseményekben hány ember vett részt. „Pontos számot nem tudunk mondani, de az biztos, hogy tömegjelenségről beszélhetünk: több százezren lehettek. Ráadásul nemcsak a focimeccsekről volt szó, hanem arról is, hogy az emberek olyan dolgokról beszéltek, amelyek nem feleltek meg a rendszer elvárásainak” – fogalmazott Péter László. Ennek következtében lényegében alternatív társadalmi tér jött létre, amely alulról, spontán módon szerveződött. A résztvevők közül csak kisebb réteg élte meg tudatosan és reflexíven, hogy ez tiltakozás is lehet, ez a többség számára inkább arról szólt, hogy „visszaszerezték a focit”. A lényeg mégis az, hogy amikor egy közösség határhelyzetbe kerül, ösztönösen is megszerzi azt, amit a rendszer megpróbált elvenni tőle.
A film elkészülésének folyamatáról Csibi László elmondta, a legnagyobb kihívás az volt, hogy megtalálják a megfelelő szereplőket. A rendező szerint ugyanis nem volt elég rátalálni az emberekre, meg is kellett őket győzni arról, hogy érdemes kamera elé állni – ez nem mindig ment könnyen. Egyikük tréfásan megjegyezte: „Ha annak idején tudtam volna, hogy maguk negyven év múlva eljönnek, és arról kérdeznek, miért mentünk a hegyre, és hogyan néztük a meccseket, mindent megjegyeztem volna”.
A rendező arról is mesélt, hogy honnan származik a film ötlete, Csibi Lászlót Péter László egyik előadása ihlette meg, ezután rögtön felvette vele a kapcsolatot. „Mi, filmesek kicsit olyanok vagyunk, mint a héják: keressük, vadásszuk a jó történeteket. Ez pedig egyértelműen olyan volt” – mondta.
A Szabadság a hegyent a Filmtettfeszt alkalmával október 4-én, szombaton, 18 órától Székelyudvarhelyen, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) nagytermében, október 5-én, vasárnap, 17.30-tól Sepsiszentgyörgyön a Művész moziban, 18 órától Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem amfiteátrumában, és ugyancsak 18 órától Szentegyházán a Szentegyházi Önkéntes Tűzoltóságon is vetítik.
