Benedek Tibor
Életének 48. évében, súlyos betegség után, csütörtök hajnalban elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfi válogatott korábbi szövetségi kapitánya – közölte a Magyar Vízilabda Szövetséggel családja.
„Ma hajnalban örökre lecsukta szemét Benedek Tibor, a háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó legenda. Családja, csapattársai, az egész vízilabda-társadalom és a szurkolók számára pótolhatatlan és felfoghatatlan űrt hagyott maga után. Részvétnyilvánításaikat nyilvános felületeken tisztelettel fogadjuk. Családja kérésére azonban kérjük mind a közvéleményt, mind a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben e nehéz időszak játékszabályait” – áll a családnak az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Benedek Tibor 1972. július 12-én született Budapesten. Ötéves korában édesanyja vitte el úszni a gerincproblémái miatt. Vízilabdázni a Központi Sportiskolában kezdett, majd 1989 és 1996 között az Újpest csapatát erősítette. Ezt követően Olaszországba szerződött, ahol előbb az Assitalia Roma, majd a Pro Recco játékosa volt. Pályafutása folytatásában, 2004 és 2007 között ismét Magyarországon, a Budapesti Honvéd együttesében játszott, majd visszatért a Pro Reccóhoz, ahol 2012-es visszavonulásáig vízilabdázott.
Az élsport mellett a tanulásra is kiemelt figyelmet fordított: 1991-ben a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett, 1993-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakos hallgatója volt, ahol 2006-ban vehette át diplomáját.
Az Újpesttel LEN-kupát, Szuperkupát és Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a Pro Reccóval Bajnokok Ligáját, majd Euroligát nyert, emellett több alkalommal volt magyar és olasz bajnok.
Nemzeti színekben már fiatalon letette a névjegyét: 1989-ben ifjúsági Európa-bajnok lett – az isztambuli viadalon az oroszok ellen 8–7-es győzelemből hét góllal vette ki a részét –, majd a junior világ- és Európa-bajnokságról is bronzéremmel tért haza. Öt olimpián szerepelt: 1992-ben Barcelonában hatodik lett a csapattal, 21 találattal pedig a torna gólkirálya volt. Négy évvel később Atlantában negyedik helyezést ért el, és ismét ő dobta a legtöbb gólt.
A 2000-es sydneyi játékok előtt veszélybe került olimpiai szereplése: 1999 augusztusában került nyilvánosságra, hogy tavasszal, az olasz bajnoki elődöntő során végzett doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. Mintájában kis mennyiségű clostebolt találtak, amely a játékos véleménye szerint a gombásodás ellen használt kenőcse útján juthatott a szervezetébe. Szeptember 1-jén, egy nappal a firenzei Európa-bajnokság előtt az Olasz Olimpiai Bizottság az Olasz Úszó Szövetség hatáskörébe utalta az ügyet, de felfüggesztését helybenhagyta. Egy hét múlva az úszószövetség 8 hónapra eltiltotta Benedeket. November végén a nemzetközi szövetség (FINA) 15 hónapra növelte a büntetést. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2000 januárjában mondta ki a végső szót: eltiltása 8 hónap lett, amely április 28-án járt le. Benedek ennek ellenére beverekedte magát a csapatba, Sydneyben sokáig nem ment neki a játék, de az oroszok elleni döntőben parádés teljesítményt nyújtva négy gólt szerzett.
Benedek – aki egy kézsérülés miatt 1995-től csak csuklóvédőben tudott játszani – éveken keresztül a nemzeti együttes csapatkapitánya volt, 2004-ben Athénban drámai körülmények között védték meg címüket a magyarok. 2005 májusában szívritmuszavara miatt lemondta a válogatottságot, majd 2007 februárjától egészségi állapota újra lehetővé tette a szereplést. A 2003-as barcelonai világbajnokságon szintén győzött, 1998-ban és 2005-ben vb-ezüstérmes, 1991-ben pedig bronzérmes volt. Az Európa-bajnokságokról egy aranyérme (1997), illetve két második és három harmadik helyezése van, emellett egyszeres Világkupa- és kétszeres Világliga-győztes. A válogatottól a 2008-as pekingi olimpiai győzelem után köszönt el végleg, csúcsot jelentő 437 találkozóval a háta mögött. Az edzői munka már visszavonulása előtt is érdekelte: 2010-től Kemény Dénes szövetségi kapitány segítője volt. A férfi válogatott szövetségi kapitányi posztját 2013. január 10-től 2016. december 31-ig töltötte be, irányításával az együttes 2013-ban világbajnok, 2014-ben a budapesti Európa-bajnokságon második, a 2016-os riói olimpián ötödik lett.
Négy évvel ezelőtt beválasztották a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségébe. Ezután, 2017-től az UVSE szakmai igazgatójaként, illetve a 2018–2019-es idénytől vezetőedzőjeként dolgozott. Idén májusban bejelentette, hogy visszavonul minden vízilabdával kapcsolatos tevékenységtől.
Az év legjobb magyar vízilabdázójának négyszer (1992, 1993, 1994, 2002), választották meg, 2000-ben beszavazták az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába. Az esztendő legjobb magyar szövetségi kapitányának egyszer (2013) választották meg. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008) kitüntetést is. 2008-ban Budapest díszpolgára lett, 2015-ben bekerült a vizes sportágak Hírességek Csarnokába (ISHOF), 2016-ban tenyérlenyomata felkerült a Magyar Sportcsillagok Falára, egyike a vízilabdázás tíz háromszoros olimpiai bajnokának.
Kárpáti György
 |
Életének 85. évében elhunyt Kárpáti György, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nemzet Sportolója.
A legendás játékos halálhírét a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete jelentette be szerdán.
Kárpáti György – aki június 23-án ünnepelte volna 85. születésnapját – 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben és 1964-ben Tokióban is olimpiai bajnoki címet nyert, 1960-ban pedig Rómában volt bronzérmes, ezzel a sportág történetének egyik legeredményesebb játékosa. Mivel első aranyát mindössze 17 évesen szerezte, azóta sincs nála fiatalabb magyar olimpiai bajnok a pólósok között.
Ugyancsak háromszoros Európa-bajnok. 1952-től 1969-ig összesen 162-szer szerepelt a válogatottban. Gyorsasága, robbanékonysága mellett helyzetfelismerése, az összjátékhoz való érzéke emelte világklasszissá.
A Ferencvárossal ötszörös magyar bajnok és kupagyőztes, a klub örökös bajnoka.
1976-ban Montrealban a szövetségi kapitány Gyarmati Dezső segítőjeként, a szakmai stáb tagjaként vette ki a részét az olimpia megnyeréséből. Az 1980-as években – több részletben – Ausztráliában, Sydneyben és Melbourne-ben edzősködött.
1982-ben beválasztották az Úszó Hírességek Csarnokába.
1962-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója lett, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2004-ben MOB-érdemrenddel tüntették ki és Magyar Örökség Díjban is részesült, 2005-ben Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke különdíjban részesítette. 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2013-tól a Nemzet Sportolója.
Sportpályafutásának emlékeit Peterdi Pállal közösen több könyvben írta meg: Melbourne–Miami–Margitsziget (1957), Kint vagyok a vízből (1966), Itt állok megfürödve (1981), Medencék, gólok, pofonok (1982), Cini és a többiek (1985), Három testőr Ausztráliában (1988), Mennyei lábtengó (és más hazugságok) (1997), Medencék, gólok, pofonok (Helsinkitől Moszkváig) (2012).
Az FTC népligeti sportcentrumának sétányán található a mellszobra. 2010-ben, hetvenötödik születésnapján dokumentumfilmet forgattak róla A vízilabda Puskása címmel, valamint később bemutatták a róla készült, Káel Csaba által rendezett dokumentumfilmet Gyurika – Egy pólós vallomásai címmel.
*
Benedek Tibort és Kárpáti Györgyöt az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Olimpiai Bizottság is a saját halottjának tekinti.
Borítókép: Benedek Tibor, a Millennium csapatnéven induló magyar válogatott játékosa (jobbról a második) és az amerikai Jim Hassett a masters korosztályú vizes világbajnokság vízilabdatornáján 2017-ben – FOTÓ: MTI/CZAGÁNY BALÁZS
